Máté 24
1 És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
Aa ie nienga i Anjomban’ Añaharey t’i Iesoà, naho nañavelo mb’eo, le niharivoa’ o mpiama’eo hampisamba’ iareo aze o traño añ’anjomban’ Añahareo.
2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
Hoe re: Hene isa’ areo o ey hoek’eio! Eka! to t’itaroñako te fonga harotsake vaho tsy hadoñe eo ty vato raike mitongoa ami’ty raike.
3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (aiōn g165)
Ie niambesatse ambohi’ Oliva am-pitalakesañe i Anjomban’ Añaharey, le natola’ i Petera, i Jaona naho i Andrea, nañontane aze ty hoe: Mbia te ho tondroke irezay? naho inoñe ty ho vilo’ te hifetsake i he’e tsaraeñey, he mbia ty hamotora’e naho mbia ty figadoña’ ty tane toiy vaho i fitotsaha’oy? (aiōn g165)
4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
Natoi’ Iesoà ty hoe: Mitaòa tsy hampandifihe’ ondaty.
5 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
Amy te maro ty ho pok’eo ami’ty añarako hanao ty hoe: Izaho i Norizañey, hampandrifitse ty maro.
6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
Ry koahe, Naho mahajanjiñ’ aly naho firimboñam-balobohòke, le mitaoa tsy ho dereñe, amy te tsy mahay tsy ho tondroke, fe mboe tsy ie i figadoñañey.
7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
Hitroatse hiatreatre ty fifeheañe ty fifeheañe, naho ty fifelehañe ty fifelehañe, naho ho eo ty fivalitaboahañe jabajaba, naho san-kasalikoañe hampioje, vaho fanginiginihan-tane an-koe.
8 Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
Fifotoram-pitsongoan’ ampela irezay.
9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
Ie ho tantalieñe mb’an-tsamporeraheñe naho havetreke, hinjè’ ze kila fifeheañe ty ami’ty añarako.
10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
Ho embetse ty maro, hifampikinia vaho hifampiloroloro.
11 És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
Hitroatse ty mpitoki-vìlañe, hampandifike ty maro,
12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
ie mitombo ty haloloañe le hangodafotse ty fikokoa’ i màroy.
13 De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
Ho rombaheñe ze mahafifeake pak’am-para’e.
14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Hanitsike ty tane toy ty fitaroñañe ty Talili-soa toy, ho fitaliliañe ahy amo kila fifeheañeo, izay vaho ho tondroke i figadoñañey.
15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
Zao i Norizam-Bilañey, ie i Hativàñe Mandrotsake nampisaontsieñe i Daniele, mijagarodoñe amy tsy mete ijohañañey. Mandrendreha ry mpamaky;
16 Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
Ie amy zay, ry e Iehodào, miherereaha mb’am-bohitse añe.
17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
Asoao tsy hizotso handrambe raha an-traño’e ao ty an-tafo traño ey.
18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
Asoao tsy hibalike hipay ty saro’e ty an-teteke añe.
19 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
Feh’ ohatse amo mivesatseo naho amo mampinonoo amy andro rezay.
20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
Mihalalia aman’Añahare te tsy ho ami’ty andro Sabata ty filaisa’ areo,
21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
amy te ho lako fisotriañe henane zay, ze mbe tsy nitendreke boak’ am-pifotora’ ty tane toy pake henanekeo, Aiy! le tsy hahereñe ka.
22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
Aa naho tsy nitomòreñe i andro rezay, le tsy ho nanjo nofotse ho rombaheñe, fe ty amo jinoboñeo le tsy ampeampe i andro rezay.
23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
Ie henane zay, naho eo ty hanao ty hoe ama’ areo: Hehe intoy i Norizañey, ndra Indroa; ko miantoke.
24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
Amy te hiongake o mpisare norizañeo naho o mpisare mpitokio, hanolo-tsahàtse naho hadabàñe jabajaba t’ie, naho nimete, ho nampanjike o jinoboñeo.
25 Ímé eleve megmondottam néktek.
Aa naho talilie’ iereo te, Inai-ie an-jerezere tane añe. Ko miakatse mb’eo; ndra, Inay, an-traño bangiñe ao; ko miantoke.
26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
Inao, fa nitaroñako aolo ty hifetsaha’e.
27 Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
Le hoe t’i Iesoà amo mpiama’eo: Manàhake ty fihirifa’ ty helatse atiñanañe añe vaho isake ahandrefañe eñe, ty hitotsaha’ i Ana’ ondatiy.
28 Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
Fa amy ze idoña’ ty lolo ty itontona’ o koàkeo.
29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
Ie henane zay, naho tampetse ty hasilofeñe amy andro rey, le haieñe i àndroy, naho tsy homei’ i volañey ty hazavà’e; hihintsañe hirik’ andindìñe eñe o vasiañeo vaho hiezeñezeñe ty valobohò’ i likerañeio;
30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Le hisodehañe andindìñe ey ty vilo’ i Ana’ ondatiy, naho hene hirovetse ze foko’ i taney, vaho ho isa’ iereo ty fitotsaha’ i Ana’ ondatiy amo rahon-dikerañeo mindre ami’ty valobohoke ra’elahy naho am-bintañe maharevendreveñe.
31 És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
Hampihitrife’e ami’ty antsiva ra’elahy naho am-pazake abo o anjeli’eo, hanontoñe o jinoboñeo hirike amo tiok-efa’ i likerañey, boak’ añolon-dindiñe eñe pak’añ’ila’e ka.
32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
Rendreho ty fandrazaña’ i sakoañey; ie isa’areo o singa’eo naho o rave’e mibotibotio, le fohi’ areo t’ie mitotoke
33 Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
o lalam-beio.
34 Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
Eka! to t’itaroñako te tsy ho modo ty sa toy, ampara’ t’ie heneke iaby.
35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
Hihelañe añe i likerañey naho ty tane toy.
36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
Mboe tsy eo ty mahaisake i àndroy ndra i oray; tsy o anjelin-dikerañeo, fa t’i Rae avao.
37 A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
Hoe ty tinovo’ Iesoà amo mpiama’eo: Hambañe amy faha’ i Noey, o andro’ i Ana’ ondatiio.
38 Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
Manahake te tañ’ andro taolo’ i fiepoepoan-dranoy, nikama naho ninoñe iereo, namokatse naho nanaranake ampara’ i andro niziliha’ i Noe amy lakam-poloaiiy ao,
39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
le tsy napota’ iereo naho tsy nisorotombahe’ i fiepoepoañey ze namongotse iareo; hoe zay ty hitotsaha’ i Ana’ ondatiy.
40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
Ie amy zay, roe lahy ty hiava an-tetek’ ey, ho rambeseñe ty raike, hapoke ty raike.
41 Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
Ampela roe ty handisañe am-pandisanañe eo, ho rambeseñe ty raike, hadoñe ty raike.
42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
Le hoe t’i Iesoà amo mpiama’eo: Aa le mijilova: amy te mbe tsy nioni’ areo ty ora hihavia’ i Talè’ areoy.
43 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
Rendreho zao t’ie nahaoniñe ty ora ho nipoteaha’ ty malaso, le ho nijilo; le tsy ho nenga’e poñafeñe i anjomba’ey.
44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
Aa le mihentseña amy te tsy fohi’ areo ty ora hitotsaha’ i Ana’ ondatiy.
45 Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
Akore ty heve’areo ty amy mpitoroñe migahiñe naho mahihitse, ie nampifehe’ ty talè’e o keleia’eo, hamahana’e mahakama ami’ty fotoa’e?
46 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
Haha ty mpitoroñe zoe’ i talè’ey manao izay ami’ty fiavi’e.
47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
Eka! to t’itaroñako, te hampifehe’e aze o keleia’eo.
48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
Fa naho tsivokatse i mpitoroñey, ie mitsakore an-tro’e ao ty hoe, Miesoñe ty fiavi’ i talèkoy;
49 És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
naho mamototse mandafa o mpitoro’ i talè’eo, vaho mitrao-pigenoke naho finoñe amo màhakeo,
50 Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
le hipoteake ami’ty andro tsy itamà’e aze naho ami’ty ora mahatakèke aze i talè’ey,
51 És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
le haitoa’e naho hapo’e an-toe’ o mpamañahio ty anjara’e; fangololoihañe naho fikodrìta-nife ty ho ao.
