Máté 22
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
I odgovarajuæi Isus opet reèe im u prièama govoreæi:
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
Carstvo je nebesko kao èovjek car koji naèini svadbu sinu svojemu.
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
I posla sluge svoje da zovu zvanice na svadbu; i ne htješe doæi.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Opet posla druge sluge govoreæi: kažite zvanicama: evo sam objed svoj ugotovio, junci moji i hranjenici poklani su, i sve je gotovo; doðite na svadbu.
5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
A oni ne marivši otidoše ovaj u polje svoje, a ovaj k trgovini svojoj.
6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
A ostali uhvatiše sluge njegove, izružiše ih, i pobiše ih.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
A kad to èu car onaj, razgnjevi se i poslavši vojsku svoju pogubi krvnike one, i grad njihov zapali.
8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Tada reèe slugama svojima: svadba je dakle gotova, a zvanice ne biše dostojne.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Idite dakle na raskršæa i koga god naðete, dozovite na svadbu.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
I izišavši sluge one na raskršæa sabraše sve koje naðoše, zle i dobre; i stolovi napuniše se gostiju.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Izišavši pak car da vidi goste ugleda ondje èovjeka neobuèena u svadbeno ruho.
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
I reèe mu: prijatelju! kako si došao amo bez svadbenoga ruha? a on oæutje.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Tada reèe car slugama: svežite mu ruke i noge, pa ga uzmite te bacite u tamu najkrajnju; ondje æe biti plaè i škrgut zuba.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Jer su mnogi zvani, ali je malo izbranijeh.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Tada otidoše fariseji i naèiniše vijeæu kako bi ga uhvatili u rijeèi.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
I poslaše k njemu uèenike svoje s Irodovcima, te rekoše: uèitelju! znamo da si istinit, i putu Božijemu zaista uèiš, i ne mariš ni za koga, jer ne gledaš ko je ko.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Kaži nam dakle šta misliš ti? treba li dati haraè æesaru ili ne?
18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Razumjevši Isus lukavstvo njihovo reèe: što me kušate, licemjeri?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Pokažite mi novac haraèki. A oni donesoše mu novac.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
I reèe im: èij je obraz ovaj i natpis?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
I rekoše mu: æesarev. Tada reèe im: podajte dakle æesarevo æesaru, i Božije Bogu.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
I èuvši diviše se, i ostavivši ga otidoše.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
Taj dan pristupiše k njemu sadukeji koji govore da nema vaskrsenija, i upitaše ga
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
Govoreæi: uèitelju! Mojsije reèe: ako ko umre bez djece, da uzme brat njegov ženu njegovu i da podigne sjeme bratu svojemu.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
U nas bješe sedam braæe; i prvi oženivši se umrije, i ne imavši poroda ostavi ženu svoju bratu svojemu.
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
A tako i drugi, i treæi, tja do sedmoga.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
A poslije sviju umrije i žena.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
O vaskrseniju dakle koga æe od sedmorice biti žena? jer je za svima bila.
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
A Isus odgovarajuæi reèe im: varate se, ne znajuæi pisma ni sile Božije.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Jer o vaskrseniju niti æe se ženiti ni udavati; nego su kao anðeli Božiji na nebu.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
A za vaskrsenije mrtvijeh nijeste li èitali što vam je rekao Bog govoreæi:
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
Ja sam Bog Avraamov, i Bog Isakov, i Bog Jakovljev? Nije Bog Bog mrtvijeh, nego živijeh.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
I èuvši narod divljaše se nauci njegovoj.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
A fariseji èuvši da posrami sadukeje sabraše se zajedno.
35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
I upita jedan od njih zakonik kušajuæi ga i govoreæi:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Uèitelju! koja je zapovijest najveæa u zakonu?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
A Isus reèe mu: ljubi Gospoda Boga svojega svijem srcem svojijem, i svom dušom svojom, i svom misli svojom.
38 Ez az első és nagy parancsolat.
Ovo je prva i najveæa zapovijest.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
A druga je kao i ova: ljubi bližnjega svojega kao samoga sebe.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
O ovima dvjema zapovijestima visi sav zakon i proroci.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
A kad se sabraše fariseji, upita ih Isus
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Govoreæi: šta mislite za Hrista, èij je sin? Rekoše mu: Davidov.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Reèe im: kako dakle David njega duhom naziva Gospodom govoreæi:
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Reèe Gospod Gospodu mojemu: sjedi meni s desne strane, dok položim neprijatelje tvoje podnožje nogama tvojima?
45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Kad dakle David naziva njega Gospodom, kako mu je sin?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
I niko mu ne mogaše odgovoriti rijeèi; niti smijaše ko od toga dana da ga zapita više.
