< Máté 22 >
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
So tok Jesus til ords att og sagde dei ei onnor likning:
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
«Himmelriket kann liknast med ein konge som gjorde bryllaup åt son sin.
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Han sende ut sveinarne sine, og kalla deim som var bedne til bryllaups; men dei vilde ikkje koma.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
So sende han andre sveinar og sagde: «Seg til deim som er bedne: «No hev eg stelt til bryllaupsmaten; uksane mine og gjødfeet er slagta, og alt er ferdigt. Kom no til bryllaups!»»
5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Men dei brydde seg ikkje um det; ein gjekk ut på åkeren sin og ein annan til krambudi si;
6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
og dei hine greip sveinarne hans, og skamførde deim og drap deim.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
Då vart kongen harm. Han sende ut herarne sine og gjorde ende på dråpsmennerne og brende upp byen deira.
8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
So sagde han til sveinarne sine: «Alt er ferdigt til bryllaupet, men dei bedne var ikkje verde det.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Gakk no ut på vegar og vegskil og bed til bryllaups alle deim de finn!»
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
So gjekk sveinarne ut på vegarne og bad i hop alle dei fann, både vonde og gode, og bryllaups-stova vart full av gjester.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Då so kongen kom inn og vilde sjå gjesterne, vart han var ein som ikkje var bryllaupsklædd.
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Han segjer til honom: «Kjære, korleis hev du kome inn her og er ikkje bryllaupsklædd?» Men han kunde ingen ting svara.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Då sagde kongen til bordsveinarne: «Bitt hender og føter på honom, og kasta honom ut i myrkret utanfor, der dei græt og skjer tenner!»
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
For mange er kalla, men få er utvalde.»
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Då gjekk farisæarane burt og lagde råd um korleis dei skulde få fanga honom i ord.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Dei sende læresveinarne sine til honom i lag med Herodes-mennerne og let deim segja: «Meister, me veit du er ærleg, og det er sanning det du lærer oss um Guds veg, og du bryr deg ikkje um nokon; for du gjer ikkje skil på folk.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Seg oss no: Kva meiner du? Er det rett å svara skatt til keisaren, eller er det ikkje?»
18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Men Jesus skyna den vonde meiningi deira og sagde: «Kvi freistar de meg, hyklarar?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Lat meg sjå skattemynti!» So flidde dei honom ein sylvpening.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
«Kva er dette for eit bilæte og namn?» spurde han.
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
«Det er keisarens, » svara dei. Då sagde han til deim: «So gjev keisaren det som keisarens er, og Gud det som Guds er!»
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Då dei høyrde det, undra dei seg og gjekk burt ifrå honom.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
Same dagen kom det nokre sadducæarar til honom - det er dei som segjer at det ikkje er nokor uppstoda - dei sette fram eit spursmål for honom og sagde:
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
«Meister, Moses hev sagt: «Når ein mann døyr barnlaus, so skal bror hans gifta seg med enkja og halda uppe ætti åt bror sin.»
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
No var det sju brør hjå oss. Den eine gifte seg, og døydde; han hadde ikkje born, og let etter seg kona si til broren.
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Like eins den andre og den tridje, radt til den sjuande.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
Etter deim alle døydde kona.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Kven av dei sju skal no ho høyra til i eit anna liv? For dei hev havt henne alle.»
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Jesus svara: «De fer vilt, av di de ikkje kjenner skrifterne og ikkje Guds magt.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
For i eit anna liv er det ingen som gifter seg eller vert burtgift; dei er som Guds englar i himmelen.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
Men at dei avlidne skal standa upp att, hev de’kje lese kva Gud hev tala til dykk um det, når han segjer:
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
«Eg er Abrahams Gud og Isaks Gud og Jakobs Gud?» Og han er ikkje Gud for dei daude, men for dei livande.»
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
Då folket høyrde det, vart dei reint upp i under yver læra hans.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
So snøgt som farisæarane fekk høyra at han hadde målbunde sadducæarane, samla dei seg kringum honom,
35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
og ein av deim, som var kunnig i lovi, vilde freista honom og spurde:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
«Meister, kva bod er det største i lovi?»
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Han svara: «»Du skal elska Herren, din Gud, av alt ditt hjarta og av all din hug og av alt ditt vit!»
38 Ez az első és nagy parancsolat.
Det er det største og fyrste bodet.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Men det er eit anna som likjest det, og det er: «Du skal elska næsten din som deg sjølv!»
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
På desse tvo bodi kviler heile lovi og profetarne.»
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
Med farisæarane var samla, spurde Jesus deim åt:
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
«Kva trur de um Messias? Kven er han son åt?» «Åt David, » svara dei.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Då sagde han: «Korleis kann då David i Anden kalla honom herre, når han segjer:
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
«Herren sagde til herren min: «Sit ved høgre handi mi, til eg dine fiendar fær for dine føter lagt!»»
45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Kallar no David honom herre, korleis kann han då vera son hans?»
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
Men ingen kunde svara honom eit ord. Og ingen torde etter den dag koma med fleire spursmål til honom.