Máté 22
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Jésus reprenant, leur parla de nouveau en paraboles, disant:
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
Le royaume des cieux est semblable à un roi qui fit les noces de son fils.
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Or il envoya ses serviteurs appeler les conviés aux noces; mais ils ne voulurent point venir.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Il envoya encore d’autres serviteurs, disant: Dites aux conviés: Voilà que j’ai préparé mon festin, mes bœufs et les animaux engraissés ont été tués; tout est prêt, venez aux noces.
5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Mais ils n’en tinrent compte, et ils s’en allèrent, l’un à sa maison des champs, et l’autre à son négoce.
6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Les autres se saisirent des serviteurs, et après les avoir outragés, ils les tuèrent.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
Or lorsque le roi l’eut appris, il en fut irrité; et ayant envoyé ses armées, il extermina ces meurtriers et brûla leur ville.
8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Alors il dit à ses serviteurs: Les noces ont été préparées, mais ceux qui avaient été conviés, n’en ont pas été dignes.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Allez donc dans les carrefours, et tous ceux que vous trouverez, appelez-les aux noces.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Et ses serviteurs s’étant dispersés sur les chemins, rassemblèrent tous ceux qu’ils trouvèrent, bons et mauvais, et la salle des noces fut remplie de convives.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Or le roi entra pour voir ceux qui étaient à table, et il aperçut un homme qui n’était point revêtu de la robe nuptiale.
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Il lui dit: Mon ami, comment es-tu entré ici sans avoir la robe nuptiale? Et celui-ci resta muet.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Alors le roi dit à ses serviteurs: Liez-lui les pieds et les mains et jetez-le dans les ténèbres extérieures; là sera le pleur et le grincement de dents.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Car beaucoup sont appelés, mais peu élus.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Alors les pharisiens s’en allant, se concertèrent pour le surprendre dans ses paroles.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Ils envoyèrent donc leurs disciples avec des hérodiens, disant: Maître, nous savons que vous êtes vrai, que vous enseignez la voie de Dieu dans la vérité, et que vous n’avez égard à qui que ce soit; car vous ne considérez point la face des hommes.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Dites-nous donc ce qui vous en semble: Est-il permis de payer le tribut à César, ou non?
18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Mais Jésus, leur malice connue, dit: Hypocrites, pourquoi me tentez-vous?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Montrez-moi la monnaie du tribut. Et eux lui présentèrent un denier.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Jésus leur demanda: De qui est cette image et cette inscription?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
Ils lui répondirent: De César. Alors il leur répliqua: Rendez donc à César ce qui est à César, et à Dieu ce qui est à Dieu.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Ce qu’ayant entendu, ils furent saisis d’admiration, et le laissant, ils s’en allèrent.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
Ce jour-là, vinrent à lui les sadducéens, qui disent qu’il n’y a point de résurrection, et ils l’interrogèrent,
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
Disant: Maître, Moïse a dit: Si quelqu’un meurt n’ayant pas d’enfant, que son frère épouse sa femme et suscite des enfants à son frère.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Or il y avait parmi nous sept frères: le premier ayant pris une femme, mourut, et n’ayant point eu d’enfants, il a laissé sa femme à son frère.
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Pareillement le second et le troisième jusqu’au septième.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
Enfin après eux tous la femme aussi est morte.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
À la résurrection donc duquel des sept sera-t-elle femme puisque tous l’ont eue pour femme?
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Mais, répondant, Jésus leur dit: Vous errez, ne comprenant ni les Ecritures, ni la puissance de Dieu.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Car à la résurrection les hommes ne prendront point de femmes, ni les femmes de maris; mais ils seront comme les anges de Dieu dans le ciel.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
Et touchant la résurrection des morts, n’avez-vous point lu la parole qui vous a été dite par Dieu:
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
Je suis le Dieu d’Abraham, et le Dieu d’Isaac et le Dieu de Jacob? Or Dieu n’est point le Dieu des morts, mais des vivants.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
Et le peuple l’entendant, admirait sa doctrine.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
Mais les pharisiens apprenant qu’il avait réduit les sadducéens au silence, s’assemblèrent;
35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
Et l’un d’eux, docteur de la loi, l’interrogea pour le tenter:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Maître, quel est le grand commandement de la loi?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Jésus lui dit: Tu aimeras le Seigneur ton Dieu de tout ton cœur, de toute ton âme et de tout ton esprit.
38 Ez az első és nagy parancsolat.
C’est là le premier et le plus grand commandement.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Le second lui est semblable: Tu aimeras ton prochain comme toi-même.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
À ces deux commandements se rattachent toute la loi et les prophètes.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
Or, les pharisiens étant assemblés, Jésus les interrogea,
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Disant: Que vous semble du Christ? de qui est-il fils? Ils lui répondirent: De David.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Il leur répliqua: Comment donc David l’appelle-t-il en esprit, son Seigneur, disant:
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Le Seigneur a dit à mon Seigneur: Asseyez-vous à ma droite, jusqu’à ce que je fasse de vos ennemis l’escabeau de vos pieds?
45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Si donc David l’appelle son Seigneur, comment est-il son fils?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
Et personne ne pouvait lui rien répondre, et, depuis ce jour, nul n’osa plus l’interroger.
