Máté 22
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
And Yahushua answered and spake unto them again by parables, and said,
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
The kingdom of heaven is like unto a certain king, which made a marriage for his son,
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
And sent forth his servants to call them that were bidden to the wedding: and they would not come.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Again, he sent forth other servants, saying, Tell them which are bidden, Behold, I have prepared my dinner: my oxen and my fatlings are killed, and all things are ready: come unto the marriage.
5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
But they made light of it, and went their ways, one to his farm, another to his merchandise:
6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
And the remnant took his servants, and entreated them spitefully, and slew them.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
But when the king heard thereof, he was wroth: and he sent forth his armies, and destroyed those murderers, and burned up their city.
8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Then saith he to his servants, The wedding is ready, but they which were bidden were not worthy.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Go ye therefore into the highways, and as many as ye shall find, bid to the marriage.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
So those servants went out into the highways, and gathered together all as many as they found, both bad and good: and the wedding was furnished with guests.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
And when the king came in to see the guests, he saw there a man which had not on a wedding garment:
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
And he saith unto him, Friend, how camest thou in hither not having a wedding garment? And he was speechless.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Then said the king to the servants, Bind him hand and foot, and take him away, and cast him into outer darkness; there shall be weeping and gnashing of teeth.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
For many are called, but few are chosen.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Then went the Pharisees, and took counsel how they might entangle him in his talk.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
And they sent out unto him their disciples with the Herodians, saying, Rabbi, we know that thou art true, and teachest the way of Elohim in truth, neither carest thou for any man: for thou regardest not the person of men.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Tell us therefore, What thinkest thou? Is it lawful to give tribute unto Caesar, or not?
18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
But Yahushua perceived their wickedness, and said, Why tempt ye me, ye hypocrites?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Shew me the tribute money. And they brought unto him a penny.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
And he saith unto them, Whose is this image and superscription?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
They say unto him, Caesar's. Then saith he unto them, Render therefore unto Caesar the things which are Caesar's; and unto Elohim the things that are Elohim's.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
When they had heard these words, they marvelled, and left him, and went their way.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
The same day came to him the Sadducees, which say that there is no resurrection, and asked him,
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
Saying, Rabbi, Moses said, If a man die, having no children, his brother shall marry his wife, and raise up seed unto his brother.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Now there were with us seven brethren: and the first, when he had married a wife, deceased, and, having no issue, left his wife unto his brother:
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Likewise the second also, and the third, unto the seventh.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
And last of all the woman died also.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Therefore in the resurrection whose wife shall she be of the seven? for they all had her.
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Yahushua answered and said unto them, Ye do err, not knowing the scriptures, nor the power of Elohim.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
For in the resurrection they neither marry, nor are given in marriage, but are as the angels of Elohim in heaven.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
But as touching the resurrection of the dead, have ye not read that which was spoken unto you by Elohim, saying,
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
I am the Elohim of Abraham, and the Elohim of Isaac, and the Elohim of Jacob? Elohim is not the Elohim of the dead, but of the living.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
And when the multitude heard this, they were astonished at his doctrine.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
But when the Pharisees had heard that he had put the Sadducees to silence, they were gathered together.
35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
Then one of them, which was a lawyer, asked him a question, tempting him, and saying,
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Rabbi, which is the great commandment in the law?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Yahushua said unto him, Thou shalt love YHWH thy Elohim with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind.
38 Ez az első és nagy parancsolat.
This is the first and great commandment.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
And the second is like unto it, Thou shalt love thy neighbour as thyself.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
On these two commandments hang all the law and the prophets.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
While the Pharisees were gathered together, Yahushua asked them,
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Saying, What think ye of the Messiah? whose son is he? They say unto him, The Son of David.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
He saith unto them, How then doth David in spirit call him master, saying,
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
YHWH said unto my master, Sit thou on my right hand, till I make thine enemies thy footstool?
45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
If David then call him master, how is he his son?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
And no man was able to answer him a word, neither durst any man from that day forth ask him any more questions.
