Máté 22
1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
And Jesus answered and spake again in parables unto them, saying,
2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
The kingdom of heaven is likened unto a certain king, who made a marriage feast for his son,
3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
and sent forth his servants to call them that were bidden to the marriage feast: and they would not come.
4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Again he sent forth other servants, saying, Tell them that are bidden, Behold, I have made ready my dinner; my oxen and my fatlings are killed, and all things are ready: come to the marriage feast.
5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
But they made light of it, and went their ways, one to his own farm, another to his merchandise;
6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
and the rest laid hold on his servants, and treated them shamefully, and killed them.
7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
But the king was wroth; and he sent his armies, and destroyed those murderers, and burned their city.
8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Then saith he to his servants, The wedding is ready, but they that were bidden were not worthy.
9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
Go ye therefore unto the partings of the highways, and as many as ye shall find, bid to the marriage feast.
10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
And those servants went out into the highways, and gathered together all as many as they found, both bad and good: and the wedding was filled with guests.
11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
But when the king came in to behold the guests, he saw there a man who had not on a wedding-garment:
12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
and he saith unto him, Friend, how camest thou in hither not having a wedding-garment? And he was speechless.
13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Then the king said to the servants, Bind him hand and foot, and cast him out into the outer darkness; there shall be the weeping and the gnashing of teeth.
14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
For many are called, but few chosen.
15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
Then went the Pharisees, and took counsel how they might ensnare him in [his] talk.
16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
And they send to him their disciples, with the Herodians, saying, Teacher, we know that thou art true, and teachest the way of God in truth, and carest not for any one: for thou regardest not the person of men.
17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Tell us therefore, What thinkest thou? Is it lawful to give tribute unto Cæsar, or not?
18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
But Jesus perceived their wickedness, and said, Why make ye trial of me, ye hypocrites?
19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Show me the tribute money. And they brought unto him a denarius.
20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
And he saith unto them, Whose is this image and superscription?
21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
They say unto him, Cæsar’s. Then saith he unto them, Render therefore unto Cæsar the things that are Cæsar’s; and unto God the things that are God’s.
22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
And when they heard it, they marvelled, and left him, and went away.
23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
On that day there came to him Sadducees, they that say that there is no resurrection: and they asked him,
24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
saying, Teacher, Moses said, If a man die, having no children, his brother shall marry his wife, and raise up seed unto his brother.
25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Now there were with us seven brethren: and the first married and deceased, and having no seed left his wife unto his brother;
26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
in like manner the second also, and the third, unto the seventh.
27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
And after them all, the woman died.
28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
In the resurrection therefore whose wife shall she be of the seven? for they all had her.
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
But Jesus answered and said unto them, Ye do err, not knowing the scriptures, nor the power of God.
30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
For in the resurrection they neither marry, nor are given in marriage, but are as angels in heaven.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
But as touching the resurrection of the dead, have ye not read that which was spoken unto you by God, saying,
32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
I am the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob? God is not [the God] of the dead, but of the living.
33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
And when the multitudes heard it, they were astonished at his teaching.
34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
But the Pharisees, when they heard that he had put the Sadducees to silence, gathered themselves together.
35 És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
And one of them, a lawyer, asked him a question, trying him:
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Teacher, which is the great commandment in the law?
37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
And he said unto him, Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy mind.
38 Ez az első és nagy parancsolat.
This is the great and first commandment.
39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
And a second like [unto it] is this, Thou shalt love thy neighbor as thyself.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
On these two commandments the whole law hangeth, and the prophets.
41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
Now while the Pharisees were gathered together, Jesus asked them a question,
42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
saying, What think ye of the Christ? whose son is he? They say unto him, [The son] of David.
43 Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
He saith unto them, How then doth David in the Spirit call him Lord, saying,
44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
The Lord said unto my Lord, Sit thou on my right hand, Till I put thine enemies underneath thy feet?
45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
If David then calleth him Lord, how is he his son?
46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
And no one was able to answer him a word, neither durst any man from that day forth ask him any more questions.
