Máté 21
1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
Jisu nyia heliphante Jerusalem thok nanah di, neng Beetpheej ni Olip kong adi dung wang rumta. Jisu ih heliphante wanyi neng ngani ban wang thukta
2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
amet baat nyu ano ah: “Set ngah ni wa hadaang adoh wang ansih, erah nah moktoh heh sah reenah bonthiin arah laan japtup ruh ih wang ansih. Eno moktoh ah ja ansih no nga jiinnah siitjah hansih.
3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
Mih ih cheng hansih bah, Changte ih jamha ih baat ansih; eno ba moktoh nyi ah roong kaat thuk ha.”
4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
Erah langla khowah ih banbaatta jengkhaap ah amiisak toom ang raaha ih ang thukta:
5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
“Jaion samnuthung dowa miloong asuh baat an, Sok an, sen luungwang ah sen jiinni ra hala! Heh ah toongtang lam ih moktoh khoh nah raaha nyia moktoh heh sah damdoh raaha.”
6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
Eno heliphante nyi ah wang nyu ano heh ih mamet baat nyuuta emamah ih re wang nyuutta:
7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
nyi ih moktoh heh sah damdi toonsiit wang nyuutta, eno moktoh tamkhoh adi nengnyuh nengkhat ah dekoh rum ano Jisu ah dung tongta.
8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
Miloong hantek ih nengnyuh nengkhat ah lam adi dam rumta, rukho rah ih paam banglak ah dook dam ih karumta.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Miloong ah Jisu lih ah ngah ih khoom rum ano riingraak rumta, “Dewid sah ah phoong ih! Teesu mendi o ra hala erah suh Rangte ih romseetam koh ah! Rangte phoong ih!
10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
Jisu Jerusalem ni nopwang adi, erah samnuthung adi noongrep ni paatja riingraak rumta. “Heh ah o angla?” Miloong ah ih cheng rumta.
11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
“Arah ah Galili juungkhuung, Najaret hadaang khowah Jisu ah,” Miloong ah ih ngaakbaat rumta.
12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
Jisu Rangteenok ni wang ano erah nawa pheehoonte loong ah dokphan wang rumta. He ih ngun lekte teebun nyia tokparu sangte tongtheng ah toonhaat et wangta,
13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
eno neng suh li rumta, “Rangte jeng arah Rangteele ni raangha, ‘Nga Rangteenok asuh rangsoom theng nok et li ah. ‘Enoothong sen ih bah ehuh loong hottong theng et hoon han!”
14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
Edook ekoong loong ah rangsoomnok ni ra rum taha eno Jisu ih deesiit rumta.
15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
Jisu epaatjaajih reeta loong ah Romwah phokhoh nyia Hootthe nyootte loong ih sok rum ano rapne ih khah rumta, erah dam ih noodek loong Rangteenok ni, “Dewid sah ah phoong ih!” ih riingraak rumta asuh nep khadah rumta.
16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
Eno Jisu suh cheng rumta, “An ih chaat nih ih hu neng ih tumjih liita rah ah?” Eno Jisu ih ngaakbaat rumta, “Elang eah chaat ehang.” “Sen ih Rangteele ni amet raangha ah tanih jap wetan? ‘Sen ih noodek nyi khobaang loong suh Rangte rangphoong ah nyoot an eah.”
17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
Jisu erah dowa dokkhoom ano Bithani samnuthung adi jam kata.
18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
Saalih rangkhano di Jisu ah samnuthung nawa lam ni ngaakwang adi, heh ram ih tiita.
19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (aiōn g165)
Heh ih lamkaang ni puksak bang ah japtup eno hetiik sok kata, eno hetiik ah laje helak luulu angta. Erah thoidi bang asuh liita, “An tiik babah uh nak tiik uh!” Erah damdam puksak bang ah laan hookti ruh eta. (aiōn g165)
20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
Heliphante loong ah sok rum ano rapne ih paatja rumta. Eno cheng rumta, “Puksak bang ah seek mame hookla!”
21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
Jisu ih ngaakbaat rumta, “Ngah ih ami tiit baat rumhala sen mongchi lah angthang ih hanpi anbah, ngah ih puksak bang hookthuk hang likhiik sen uh ejen re ean. Erah tokkhodoh sen ih arah kong akaan asuh nep jen baat an, ‘Juungsih adoh datti kah uh,’ eno amiimiisak ejen lang eah.
22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Sen ih hanpi lam ih rangsoom anbah tumjih suh an erah echoh ean.”
23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
Jisu Rangsoomnok ni ngaak wang haano; neng suh nyootsoot rum adi; romwah phokhoh nyia hadaang phokhoh loong heh jiinni wang rum ano cheng rumta, “Arah loong ah jen reejih an di tumjih chaan jeela? “O chaan ih jen reelu?”
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Jisu ih ngaakbaat rumta, “Ngah ih sen suh tiit esiit cheng rumha, eno sen ih punbaat he bah, ngah ih arah loong o chaan nawa ih jen reelang erah baat rumha.
25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
Juungtemte Joon ih juungtem jen temjih chaan ah ma nawa chola: Rangte jiin nawa tam mina jiin nawa ah?” Eno neng neng chamchi ni waan rumta, “Seng ih mamet baat ih? ‘Rangte jiin nawa,’ ih baat ih bah, Heh ih seng suh liihe, ‘eno bah Joon asuh mamah lahanpi elan eah?’
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
Erah dam ih seng ih ‘mina jiin nawa,’ ih li suh uh arah miloong ra ah chooli, tumeah neng ih Joon asuh khowah ih jen thiik rumta.”
27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Erah thoih neng ih ngaakbaatta, “Seng ih tajatke.” Eno Jisu ih baat rumta, “Erah ang abah, sen suh ngah o chaan nawa ih reetang ah tathaam baat rumra.
28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.
“Amadoh, sen ih tumjih thunhan? Ehak di mih wasiit heh sah miwah sah wanyi angta. Phokhoh asuh kah ano baatta, ‘Nga sah, phek nah mokah uh.’
29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
Eno heh sah ih ngaakbaatta, takah kang,’ enoothong lini heh tenthun ah lek ano we kaat eta.
30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
Erah lilih heh wah ah heh sah wasiit re adi we kah ano emamah ih we baat kaatta. Eno heh sah rah ih thang eta, ‘Om, Chuupha,’ ang abah uh heh takata.
31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Erah wanyi dowa rah ih marah ih hewah jeng ah kapta?” Neng ih ngaakbaatta, “Phokhoh rah ih.” Eno Jisu ih neng suh baatta, “Ngah ih baat rumhala: sokseete nyia minuh hansangte loong ah Rangte Hasong ni sen ngah ih wang rumla.
32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
Juungtemte Joon ah sen suh kateng lam suikot ra taha ang abah uh sen ih tahanpi tan; erah nang ih bah sokseete nyia hansangte loong ih ba heh jengkhaap ah hanpi rumta. Eno sen ih erah sok andi nep sen thung ah talekkan nyia tahanpi kan.
33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
“Jaat hoh tiitthaak ah we boichaat an,” Jisu ih baatta. “Teewadi phek changte wasiit di potiik phek angta, phek ah pa ih kookpa ano potiik jittheng habeng ah phek laktung adi thota, eno mih ban soktheng ah nok echoongwah ih hoonta. Eno heh ih potiik phek ah phekphoopte suh koh ano hahoh ni katta.
34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
Potiik thiitok ah thok haano, heh laksuh loong ah phekphoop phekte jiinni heh dabbi ah sukwang thuk rumta.
35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
Enoothong phekphoop phekte loong ah ih heh laksuh wasiit ah ebot erumta, esiit ah etek haat et rumta, eno esiit ah jong ih tekpat rumta.
36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
Eno changte wah ih jaakhoh nawa nang ih laksuh wahoh hantek bootdaap wanta, eno phekphoop pkekte loong ah ih emamah we et tekbuh wanrumta.
37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Lithoon adi Changte wah ih heh sah ah thoon daap wanta. ‘Nga sah abah neng ih esoomtu jaatjaat et rum ah,’ heh ih liita.
38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
Enoothong phekphoop phekte loong ah ih heh sah ah tup rum ano jeng rumta, ‘Arah tang phek changte wah sah. Raahan, tek haat ih, heh nyamka ah seng ih toom kap ih!’
39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
Eno pa phiini haatkaat rum ano phaakkhuh ni tekbuh kaat rumta.
40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
“Erah ang abah, changte wah thok haano, phekphoop phekte loong ah tumjih et ah?” Jisu ih cheng rumta.
41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
Eno ngaakbaat rumta, “Heh ih erah likhiik ethih mina loong abah tek haat laang etja.” “Eno phek ah wahoh suh koh ah heh suh phekphoop thaang jen kotte mina suh ah.”
42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Jisu ih baat rumta, “Rangteele ni raangha ah sen ih tanih jap wetan? ‘Nok hoonte ih marah jong thaangmuh et chiik haatta erah ah loongtang nang ih thaangchaan thoon ih hoonla. Erah ah Teesu ih hoon arah; tumthan epaatja theng ah!’
43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
Jisu ih wakbaatta, “Erah thoih ngah ih baat rumhala,” Rangte Hasong ah sen jiin nawa toon ano o mina tiikse ih dong tiik ah, erah suh kokaat ah.”
44 És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Erah jong khoh adoh dattekte ah hechep hechep ih jopkhan ah; erah dam ih o sak khonah erah jong ah dat ah erah ah bungwiik et bunpat ah.
45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
Romwah phokhoh nyi Phirasi loong ah ih Jisu tiitthaak ah chaat rum ano neng ih jat et rumta erah neng suh liita eah,
46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.
erah thoidi neng ih Jisu ah ekhak et suh thun rumta. Enoothong, Jisu suh khowah ih thiik rumta, loong mina ra cho rumta.
