Máté 21
1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
OTSITASTOTOSAU Jerusalem otsitotosau Bethphage, itum'uasuaie Olives an'ĭstop Jesus itŭp'skuyiuax na'tsitappix otŭsksĭnĭmats'ax,
2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.
Ki an'ĭstsiuax, akap'ioyĭs astsi'ĭm ĭstsipi'ĭk, kikitakstŭmkonau ŭsk'omŭkstokiua aks'ĭsksipĭstau, ki o'kosepokai ak'opokitaipuyimiu: apo'tokau ki puk'sipĭppotokĭkau.
3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
Ki sĭtsĭpsatsenoainiki matap'pi, kitak'anĭstaiau Nin'a au'anĭstsiuax; ki ak'otŭmŭtsitŭpskuyiuax.
4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
I kŏnan'ĭstutsip mŏks'enŭpanĭstosi otan'iipiaie prophet ki an'iu,
5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.
An'ĭstok Sion otŭn'ni, Sŭm'mĭs kitsĭn'aimau kitsipuksipa'ak, ikĭnĭs'siu, ki ŭskomŭk'stoki itokhitopiu, ki o'kosepokai ŭskomŭk'stoki o'kosaie.
6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,
Ki ŭsksĭnĭmats'ax itappo'iau, ki Jesus itŭn'ĭstutsimiax manistanĭstopiax.
7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
Ki itsipuksipĭp'piauaie ŭskomŭk'stoki ki okose'pokai, ki itokh'itstomiau otsĭstotos'oauĕsts ki itsittokhitstsi'iauaie osto'i,
8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.
Ki ek'akaitappix saie'kuyiiauaie otsĭstotos'suauĕsts moksokui; ki stsĭk'ix kaiak'ĭmiau okŭn'iksĭsts ki moksoku'i itŏkh'tŭmiauĕsts.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Ki anniks'isk matap'pixk i'tomaumattoyixk ki itopokiuo'ixk, awk'umiau, ki an'iau, Hosanna ŭnnianistsitŭp'itsĭs David okkui: Atsĭm'siu annŏk' aipuksipu'ŏk nin'a otsĭn'ikŏsĭm; Hosanna mĭs'tŭpspiu.
10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
Otsitsipĭs'si Jerusalem, konai'akapioyis ap'aitsitaiau, ki an'iau, Tŭkka'ats?
11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
Ki akai'tappix an'iau annŏk'auk Jesus Nazareth istsiprophet, Galilee ĭstauŏsĭm'im.
12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.
Ki Jesus itsipim Ap'ĭstotokiuă otatoi'apioyĭs ki anniks'ĭsk itsipst'anmŭtskotŭkixk, ki itsipstawk'pumaxk natoi'apioyĭs, itsai'tŭpiksĭstsiuax, ki au'ŏtsuautuyixk otsit'aisĭnakipuauĕsts ima'pĭxĭmĕsts, ki au'mŭtskotŭkixk kŭkku'ix otsasso'pŏtsuauĕsts ima'pĭxĭmĕsts.
13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Ki an'ĭstsiuax, Sĭn'aip, Noko'ai ak'anĭstop a'tsĭmoiikapioyĭs, ki ksĕsto'au kanĭs'tutsipuau kŏmos'iepĭtsix oko'auai.
14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.
Ki naps'tsix ki ŭs'tsekaiix itsipstotoyiauaie Natoi'apioyĭs; ki ikuttotoyiuax.
15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,
Ki omŭk'atoiapiekuax ki aisĭnakix, otĭnĭs'ĕsts skai'pĭssitapĭsts otap'ĭstutsipĭsts, ki pokax otsitsĭpst'awkkumsau natoi'apioyĭs, otan'ĭssau Hosanna ŭnnianĭstsitŭp'itsĭs David okku'i, eks'kaaisauŏkhsitŭkkiau.
16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?
Ki anĭstsiauaie, kikŭttaiaiokhtsĭp'ă otan'iipiau am'oxi? Ki Jesus an'ĭstsiuax, A; kikŭttomisauanĭstopa sĭnaksin, pokax ki ŭs'stax maau'auĕsts kumut'totssŭpanistsĭstutsip ĭstsak'sin?
17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.
Ki itskĭt'siuax ki akap'ioyĭs ittŭp'sŭxkitsĭmaie Bethany; ki annim' itsok'au.
18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
Ki ksĭskŭna'tŭnni mat'skitapposi akap'ioyĭs, itun'otsiu.
19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (aiōn g165)
Ki otsĭtsĭnno'ŏsi moksoku'i omŭx'iniĭstsĭsi, itoto'aie ki matsitokonĭmau'atsaie, nam'itaitsii suio'pokĭsts, ki anĭstsiuaie, Ŭnnianĭst'sauŭsksaiĭn as it ksĕsto'a. Ki omŭx'inĭstsĭs sotŭm'ikŭnipisuiu. (aiōn g165)
20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
Ki ŭsksĭnĭmatsax otsĭnĭs'au, skai'etŭkkiau, ki an'iau, Mau'maikipikŭnipisuiu!
21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;
Jesus an'istsiuax, kitau'mŭnĭstopuau Aumaitŭkkienoainiki, saietŭkkienoeniki itsĭstuts'ipi omŭx'ĭnistsĭsi kimataksikaksĭstutsipa, ki nokŭt'anĭstomĭnoainiki am'o nitum'moi, ŭnĭstŭp'itsit, ki ŭnĭstŭp'apiksĭstŭkit omŭk'sikĭmi; ak'ŭnĭstutsip.
22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
Kitak'omianĭstau'kŏmŏnipuai a'tsĭmoiikainoeniki aumai'tŭkkienoeniki, kitak'okoksuai.
23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
Ki otsitsipĭs'si natoi'apioyĭs, omŭkatoiapiekuax ki matappix ot'omŭximoauax otŭs'ksĭnĭmatstŭksi ito'toiauaie, ki an'iau, Tsanĭstapotŭmapsĭn'na kumut'anĭstutsipiau am'ostsk? Tŭkka' kit'okokaii am'ok otŭmapsĭnnik?
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Ki Jesus an'ĭstsiuax kitak'oksŭppoŏtsesattopuau tuks'kaii anik'ienoainiki kitak'ŏtanĭstopuau otŭmap'sĭnni numut'auanĭstutsipi am'ostsk.
25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
John ŏtŭs'tapĭnŭksĭnni, Tsema itotstsiu'ats? Spots'im, ki matap'pi? Ki ai'sĭtsĭpsattseiau, ki an'iau, mak'anĭnaniki spots' im; nitak'anikĭnan, kumauk'stauaumaitoauaiĭsksix?
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
Ki mak'aninaniki ma tap' pi, nitstŭnnauŭnaniau matap'pix; tŭk'ka ikŏn'auaniau John mŏkoprophetsi.
27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Ki anĭstsiauaie Jesus, ki an'iau, Nimatokot'anipĭnan. Ki an'ĭstsiuax, kimatokot'anĭstopuau otŭmap'sĭnni nimut'auanĭstutsipiau am'ostsk.
28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.
Ki Tsa kit'stapuau? Tuks'kŭmi matap'pi, na'tokŭm o'kosix; Ki matom'sii itoto'aie, ki an'iu, noko'ă, matap'otŭk kit annok' ksĭstsiku'i nitsĭn'sĭmman.
29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.
An'iu Nimat'akittappopa: ki itsako'isauaitsitau ki itsitap'po.
30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.
Ki matstsĭk'i itoto'aie ki mat'anĭstsiuaie. Ki an'iu nitak'ittappo, nin'ă; ki matsitappo'atsaie.
31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
Tŭma' amoxi ŭs'satsĭma un'ni otsitsi'taniaie? An'ĭstsiauaie, Matom'siuă. Jesus an'ĭstsiuax, kitau'mŭnĭstopuau kitsauomai'pisuai Apĭstotokiŭa ĭstsĭn'naiisĭnni publicanĭx ki mats'akex ai'aksipimiau.
32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
Tŭk'ka John kitsitota'akuau mokom'otsitappiisĭnni ĭstokh'sokui, ki kimataumaitoauau'ats: ki publicanix ki mats'akex au'maituyiauaie: ki ksĕsto'au kitsĭnĭs'uai kimatsakoisauaitsitapuaua kŏkaumai'toausuai.
33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
Okh'tsĭk stsĭk'i parable, itstsiu' tuks'kŭmi nĭn'au, nap'ioyĭs ĭstsĭn'aim, itsŭppipumattomaie ĭnsĭm'man min'istsix, ki itsĭstse'pĭskŭnattomaie, ki itatun'iakiu itsĭn'iokkeĭmskaupi, ki spiap'ioyĭs itap'ĭstutsĭmaie, ki itŏk'kumatokuyiuax ai'ĭnsĭmax ki itsi'pio:
34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
Ki otas'tsĭssi mĭn'ĭsts otai'akitsetspiĕsts itŭp'skuyiuax otap'otomokix aiĭnsimax mŏk'okuyĭssi ĭstsĭn'ĭsts.
35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
Ki ai'ĭnsĭmax mat'tuyiuax otap'otomok-ix, ki tuks'kŭmi, itauaiak'iauaie, ki stsĭk'i initsi'auaie, ki stsĭk'i okotokix itau'aiakiauaie.
36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.
Ki mats'itŭpskuyiuax stsĭk'ix otapotomokix: ki netoi' an'ĭstutuyiauax.
37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Ki sako'okhtsim, itŭp'skuyiu okku'i, ki aniu, ak'atsĭmmimmiau noko'a,
38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
Ki ai'ĭnsĭmax otsĭnno'ŏssau okku'i an'ĭstseiau Am'o otak'sinan; ki, ŏks'enĭtai, ki nŏksinan'attopĭnaniau otsinan.
39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.
Ki een'iauaie, ki itsai'tŭpiksĭstsiauaie ĭnsĭm'man, ki initsi'auaie.
40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
Oto'si insĭm'man istsĭn'aim, Tsa' akanĭstutuyia'atsax anniks'ĭsk ai'ĭnsĭmaxk?
41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
Anĭstsiauaie, ak'saiĭnaknaiatsĭstutuyiuax anniks'isk sauum'itsitappixk, ki ai'akŏkkumatuyiuax otsĭn'simman stsik'ix ai'ĭnsĭmax, anniks'isk aiakokotsiauaie ĭstsĭn'ĭsts aits'ĭsau.
42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Jesus an'ĭstsiuax, kikŭttomaisauanistopuaiĭsksix natoi'sĭnaksĭsts, Ok'otoki, annŏk itsĭs'tŭpapiksĭstauŭk aiokotoksapiokoĭskaiau, netoi'nitsiu koke'i ĭstotom'okotok; am'ok Nin'a ot'apĭstutŭksĭnni ki skaie'tsip noŏps'pĭnanĭsts?
43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
Ŭn'nikaie kumut'anĭstopuau Spots'im istsĭn'naiisĭnni ak'otsip ksĕsto'au ki ak'okotau noke'tappix, anniks'isk aks'inasiĭxk.
44 És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Ki annŏk' ai'akittutŭtsĭnnĭssiuŭk annŏk' ok'otoki, aksi'ksĭsiu, ki annŏk' matap'iuŏk ai'akittutŭtsĭnĭssiuŭk okotoki aksipin'iau.
45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
Ki omŭk'atoiapiekuax ki Pharisees otokh'tsĭmsau parables, ĭsksĭnĭm'iau osto'auai umutai'puyisaie.
46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.
Ki otap'sŭmmŏsax mŏk'sixenŏsax, ŭs'stŭnnuyiauax akai'tappix, tŭk'ka ŭ, 'taiau mŏk'siprophetsi.
