Máté 20
1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
— Qünki ǝrx padixaⱨliⱪi bir yǝr igisigǝ ohxaydu. Igisi üzümzarliⱪida ixlǝxkǝ adǝmlǝrni yallax üqün tang sǝⱨǝrdǝ sirtⱪa qiⱪiptu.
2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
U ixlǝmqilǝr bilǝn künlüki üqün bir kümüx dinardin berixkǝ kelixip, ularni üzümzarliⱪiƣa ǝwǝtiptu.
3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
Saǝt toⱪⱪuzlarda u yǝnǝ sirtⱪa qiⱪip, bazarda bikar turƣan baxⱪa kixilǝrni kɵrüptu.
4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
Ularƣa: «Silǝrmu üzümzarliⱪimƣa beringlar, ⱨǝⱪⱪinglarƣa tegixlikini berimǝn» — dǝptu.
5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
Ular üzümzarliⱪⱪa beriptu. Qüxtǝ wǝ saǝt üqtimu u yǝnǝ qiⱪip yǝnǝ xundaⱪ ⱪiliptu.
6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
Lekin [kǝqⱪurun] saǝt bǝxlǝrdǝ qiⱪⱪanda u yǝrdǝ turƣan yǝnǝ baxⱪilarni kɵrüp, ulardin: «Nemǝ üqün bu yǝrdǝ kün boyi bikar turisilǝr?» dǝp soraptu.
7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
Ular: «Bizni ⱨeqkim yallimidi» dǝp jawab ⱪayturuptu. U ularƣa: «Undaⱪta, silǝrmu üzümzarliⱪimƣa berip ixlǝnglar» — dǝptu.
8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
Kǝq bolƣanda, üzümzarliⱪ igisi ƣojidariƣa: «Ixlǝmqilǝrni qaⱪirip, ǝng ahirida kǝlgǝnlǝrdin baxlap ǝng awwal kǝlgǝnlǝrgiqǝ ⱨǝmmisining ix ⱨǝⱪⱪini bǝr» dǝptu.
9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
Awwal kǝqⱪurun saǝt bǝxtǝ ixⱪa kǝlgǝnlǝr kelip, ⱨǝrbiri bir kümüx dinardin eliptu.
10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
Əng awwal yallap kelingǝnlǝrning nɵwiti kǝlgǝndǝ, ular: Tehimu kɵp ix ⱨǝⱪⱪi alimizƣu, dǝp oylixiptu; biraⱪ ularmu bir kümüx dinardin eliptu.
11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
Ular ix ⱨǝⱪⱪini alƣini bilǝn yǝr igisidin aƣrinip:
12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
«Bu ahirda kǝlgǝnlǝr pǝⱪǝt bir saǝtla ixlidi, biraⱪ siz ularni kün boyi japaliⱪ wǝ ⱪattiⱪ issiⱪni qǝkkǝn bizlǝr bilǝn barawǝr ⱨesablidingizƣu, dǝp ƣudurixiptu.
13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
Lekin [yǝr igisi] ularning birigǝ jawab ⱪayturup: «Buradǝr, sanga naⱨǝⱪliⱪ ⱪilƣinim yoⱪ! Sǝn bilǝn bir kümüx dinarƣa kelixmigǝnmiduⱪ?
14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Ⱨǝⱪⱪingni elip ⱪaytip kǝtkin. Bu ahirda kǝlgǝngimu sanga ohxax bǝrgüm bar.
15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Ɵzümningkini ɵzüm bilgǝnqǝ ixlitix ⱨoⱪuⱪum yoⱪmu? Sehiy bolƣanliⱪimƣa kɵzüng ⱪiziriwatamdu?
16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Xundaⱪ ⱪilip «Aldida turƣanlar arⱪiƣa ɵtidu, arⱪida turƣanlar aldiƣa ɵtidu»; qünki qaⱪirilƣanlar kɵp, ǝmma tallanƣanlar az bolidu.
17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
Əysa Yerusalemƣa qiⱪiwetip, yolda on ikki muhlisini bir qǝtkǝ tartip, ularƣa mundaⱪ dedi:
18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
— Mana biz ⱨazir Yerusalemƣa qiⱪip ketiwatimiz. Insan’oƣli bax kaⱨinlar wǝ Tǝwrat ustazliriƣa tapxurulidu. Ular uni ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪilidu
19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
andin uni mǝshirǝ ⱪilip, ⱪamqilap wǝ krestlǝxkǝ yat ǝlliklǝrgǝ tapxuridu. Lekin u üqinqi küni ⱪayta tirilidu.
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
Xu qaƣda, Zǝbǝdiyning oƣullirining anisi ikki oƣlini elip, Əysaning aldiƣa kelip uningdin bir ixni tǝlǝp ⱪilmaⱪqi bolup sǝjdǝ ⱪildi.
21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
Nemǝ tǝliping bar? — dǝp soridi u. Ayal uningƣa: — Xuni ǝmr ⱪilƣaysǝnki, sening padixaⱨliⱪingda bu ikki oƣlumdin biri ong yeningda, biri sol yeningda oltursun, — dedi.
22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Əysa ularƣa jawabǝn: — Silǝr nemǝ tǝlǝp ⱪiliwatⱪininglarni bilmǝywatisilǝr. Mǝn iqixkǝ tǝmxǝlgǝn ⱪǝdǝⱨni iqǝlǝmsilǝr? Iqǝlǝymiz, — deyixti ular.
23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
U ularƣa: — Silǝr ⱨǝⱪiⱪǝtǝnmu mening ⱪǝdǝⱨimdin ortaⱪ iqisilǝr. Biraⱪ ong yaki sol yenimda olturux nesiwisi mening ihtiyarimda ǝmǝs, bǝlki Atam kimlǝrgǝ tǝyyarliƣan bolsa, xularƣa nesip bolidu.
24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
[Ⱪalƣan] on muhlis buningdin hǝwǝr tapⱪanda, ikki ⱪerindixidin hapa boldi.
25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
Lekin Əysa ularni yeniƣa qaⱪirip, mundaⱪ dedi: — Silǝrgǝ mǝlumki, ǝllǝrdiki ⱨɵkümranlar ⱪol astidikidikilǝr üstidin buyruⱪwazliⱪ ⱪilip ⱨakimiyǝt yürgüzidu, wǝ ularning ⱨoⱪuⱪdarliri ularni hojayinlarqǝ idarǝ ⱪilidu.
26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
Biraⱪ silǝrning aranglarda xundaⱪ bolmisun; bǝlki silǝrdin kim üstün boluxni halisa, silǝrning hizmitinglarda bolsun;
27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
wǝ kim aranglardikilǝrning aldinⱪisi boluxni halisa, silǝrning ⱪulunglar bolsun.
28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Insan’oƣlimu dǝrwǝⱪǝ xu yolda kɵpqilik hizmitimdǝ bolsun demǝy, bǝlki kɵpqilikning hizmitidǝ bolay wǝ jenimni pida ⱪilix bǝdiligǝ nurƣun adǝmlǝrni ⱨɵrlükkǝ erixtürǝy dǝp kǝldi.
29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
Ular Yeriho xǝⱨiridin qiⱪⱪanda, zor bir top adǝmlǝr uningƣa ǝgixip mangdi.
30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Wǝ mana, yol boyida olturƣan ikki ǝma Əysaning u yǝrdin ɵtüp ketiwatⱪinini anglap: — I Rǝb, Dawutning oƣli, bizgǝ rǝⱨim ⱪilƣaysǝn, — dǝp towlidi.
31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Kɵpqilik ularni «Ün qiⱪarmanglar!» dǝp ǝyiblidi. Lekin, ular: — Ya Rǝb, i Dawutning oƣli, bizgǝ rǝⱨim ⱪilƣaysǝn! — dǝp tehimu ⱪattiⱪ towlidi.
32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Əysa ⱪǝdimini tohtitip, ularni qaⱪirip: — Silǝr üqün nemǝ ix ⱪilip beriximni halisilǝr? — dǝp soridi.
33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
Ya Rǝb, kɵzlirimiz eqilsun! — deyixti ular.
34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
Əysa ularƣa iq aƣritip, ⱪolini ularning kɵzlirigǝ tǝgküziwidi, kɵzliri xuan ǝsligǝ kelip kɵridiƣan boldi; ular dǝrⱨal uningƣa ǝgixip mangdi.
