Máté 20
1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
“Nyidomooku Karv ngv svbv ridunv. Kvvlo nyi ako ninyigv anggor rongo nga ridubv vla rwklap lapnv nyi makarla arukamchi bv vnglinto.
2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
Nw bunua alu nyilap bv joobwngnam, raaji lokdwng chargo jidubv tolwk gvrila bunua rongolo vngmu toku.
3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
Nw lvkodv aru gv kia baji lo vngkur toku piokpamdorpam kolo, ho nw nyi mego ogurimabv doonv vkv kaapa toku,
4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
vkvlvgabv nw bunua mintoku, ‘Nonu ka anggor rongo vlo vngla riteka, okv ngo nonua alu rwklap lapjoa jire.’
5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
Vkvlvgabv bunu vngtoku. Vbvrikunamv nw alu gv gunta vring gola anyi lola okv arium gv gunta aom lola vbvdvdvbv minla nyi vdwa vngmuto.
6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
Arium gv gunta angu baji tvvtoku vdwlo nw piokpam dorpamlo vngla kvvbi nyi vkv vjaklodvbv hoka dakbwng nvgo kaapa toku. Nw bunua tvvkato, ‘Nonuno ogubv alu longa soka ogu rimabv anyubv doomin dunv?’
7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
Bunu mirwksito, ‘Ngonua yvvka minnv kaama,’ Vbvrikunamv, alvpv, nonuka anggor rongo vlo vngla riteka,’ vla nw bunua mintoku.
8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
“Vdwlo arium tokudw, rongo atuv rongo rigv nvnga mintoku, ‘Rwklap lapnv vdwa goklwkla bunugv alu nyilap lapjo nga jooto kuka, goknyung yanam lokv jirap laila gokcho yanam lobv jila jime tokuka.’
9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
Gunta angu baji lo aalwk mwngla rinv vdwa raaji lokdwng charsak go jitoku.
10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
Vkvlvgabv gokcho yachoknam nyi vdwa aamu gvrila jootv tvri ho, bunu mvngtoku bunu kaiyago paari nvpv vla; vbvritola bunuaka raaji lokdwng charkin sakgo jimwng toku.
11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
Bunu bunugv morko nga naatokula rongo atua bvdur-bvdurbv japria nyatoku.
12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
‘So nyi vdw si goknyung yanammv gunta akin gomwng rongo rinam v,’ vla bunu minto, ‘ngonu doonyi v hila madubv rila rekwng gvvre—vbvritola no bunua ngonua jinam apiabv jigvre!’
13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
‘Tvvriato, ajin,’ rongo atuv mirwksito, bunugv lokv akonyi, ‘Ngo nonua rikup mapvnv. Minjvjvbolo, nonu alu nyilap a raaji lokdwng chargobv tolwk minsupvnv.
14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Nonu vjak nonugv alu nyilap a naalaikula naambv vngnyikuka. Ngo koching yachokbv ngoogv goklwk kunam nyi so, nonua jinam apiabv jirung tvdunv.
15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Ngo atubogv morko nga mvnggwngbv mvnyu madu nvlare? Vmalo ngo jipu nvgobv rinam lvgabv nonuno tanyum gvvria doi?’”
16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Okv Jisu minyabv mintoku, “Vkvlvgabv yvvdw atokchochuk yabv ridunv hv koching yabv rireku, okv yvvdw koching yabv ridunv, hv atokchochuk yabv rireku.”
17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
Vbv Jisu Jerusalem bv chaadungla charilo, nw lvbwlaksu vring gola anyia akusubv naarwsito okv bunu lamtvlo vngdung dula nw bunua minsila minto.
18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
“Tvvriato,” vla nw bunua minto, “Ngonu Jerusalem bv chaadungdo hoka Nyia Kuunyilo nga Nyibu butvnv vdwgv okv Pvbv tamsarnv vdwgv laak lo ninyia laklwk riku. Bunu ninyia miyakaayala mvkidubv minreku.
19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Okv vbvrikunamv ninyia Jentail vdwgvlo laklwk reku, bunu ninyia nyarjikau riku, svnyak pareku, okv daapo lo ninyia takki reku; vbvritola alu loom kochinglo nw turkur reku.”
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
Vbvrikunamv Jibedi gv nywng ngv kuunyilo anyia aagvla Jisu gvlo aato, ninyigv kaagialo gubwngla ninyia akusubv mvngkiamnam go kooto.
21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
Jisu ninyia tvvkato, “No ogugo mvngpvla?” Nw mirwkto, “No vdwlo Dvbv bv riku bolo ngoogv kuunyilo anyi sum noogv lakbik tangvlo akonyi okv lakchi tangvlo akonyi doomure vla, no ngam milv jilabvka.”
22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Jisu kuunyilo anyia mirwkto, “Nonu ogugonyi koodunvbvre ho lvga nga nonu chima.” “Nonuno ngoogv hinching koobu tvngji nama, tvngla redw?” Bunu mirwkto, “Um, ngonu tvnglare.”
23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
Jisu bunua mintoku, “Nonuno tvngnam gvbv ngoogv koobu lokv tvnglare, vbvritola ngoogv lakbik okv lakchilo dooji nvnga dardubv ngoogvlo kaama. So dooku vdwsi ngo Abu gv mvpvripv jikunam bunu vdw gvngv.”
24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
Vdwlo kvvbi lvbwlaksu vdwv hum tvvpa pvkudw bunu achiboru anyia haachi nyatoku.
25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
Vkvlvgabv Jisu bunu mvnwngnga goklwk toku okv mintoku, “Nonu chindu Jentail vdwa rigvdogvnv vdwv bunua rigvdogvnv lanv jwkrw doodunv, okv rigvdogvnv vdwv tujupkunam gubv rinya dukunv.
26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
Svbvrinam aingbv nonu gvlo doorung moyoka. Nonu gvlokv akonv kainvgobv riso mvngbolo, hv mvnwng gv pakbu bv rirunglaka;
27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
okv nonu gvlokv akonv atokcho yaso mvngbolo, hv kvvbi vdwgv nyirabv rirunglaka—
28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Nyia Kuunyilogv jvbv, nw rijikodubv aama vbvritola nw riji yagv rila okv nyi achialvgo ringlin kunam lvgabv nw atubogv gv svngtung nga mvngnga siyadunv.”
29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
Jisu la ninyigv lvbwlaksu vdwv Jeriko nga vngyu rikulo nyitwng go bunua vngming gvto.
30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Nyikchingnv nyi anyigo lamtv hoka doonv Jisu vngpit rikv vla tvvpato, vkvlvgabv bunu gokrap toku, “Dabid gv Kuunyilo nga! Tamsarnv, ngonua aya mvngpa labvka!”
31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Nyitwng ngv bunua choibvkv vla mintoku. Vbvritola bunu kaiyayabv gokto, “Dabid gv Kuunyilo nga! Tamsarnv, ngonua aya mvngpa labv!”
32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Jisu daktung toku okv bunua goklwk toku. Nw bunua tvkatoku “Nonu nga nonugv lvgabv ogugo rijilabv vla mvngpv?”
33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
Bunu mirwksutoku, “Tamsarnv, Ngonu nam ngonugv kaapa nvnv nvnga jilabvkv vla mvngdunv!”
34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
Jisu bunua aya mvngpa toku okv bunugv nyik a mvsit jitoku; Vjakgobv bunugv nyikkv kaapa nyutoku, okv bunu ninyia vngming gvtoku.
