Máté 20
1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
Ti gomo tz seseri tizi kasi una kura sa ma suro ni sissizo u nyara anu sa wadi wuzi me katuma u in nabi.
2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.
Sa wa barka nihiri ma hanwe uru.
3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
Sa ma masuro inna zumo utara ma kem aye wa ciki sarki katuma kuwuza.
4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
Ma gunwe, “shima tarni wa hem indi nya shi imum iihuna” wa hem.
5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
Sa makuri masuru unu wui inna zumo ataru ma han in aye.
6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
Makuri masuri in na zumo udibi ma kem aye, wa turi heem a ime, ma gun we nyanini ya wuna ituri heem anime?
7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
Wa gun me, daki ta kem de sa madi nyan duru katuma kani ba, magun we, “Hanani uru um changi”
8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
Sa uwunjoro wa wuna ma gun unu tarsa unu rume tita ana katuma me u nya kondevi ikirfi ime, tuba ahira an de sa we wani wa aye inna dumo u masirkan ande sa wa tuba u aye.
9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
An de sa wa aye inna, umo uchibi ma nya we ikirfi inni hiri.
10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.
Anu tuba aye me wa bassa adi kinki wen, wa iri a nya we ikirfi ini hire nini.
11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
Wa kabi unu curno me iruba.
12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
In nu gusa haru sa ti hiri usa uwui hu be wa nyan duru ikirfi rep nan an de sa wa wuna u awa u inde inka inna.
13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
Ma kabirka unu inde anyumo awe me ma gun me, uroni um barki ma wuza shi zenzen ba. In gusa ta barki ni hiri nini?
14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Kaba imum sa izi iwe udusa mi mani ma iri ya wunna uri in uya ana dumo me rep na hu.
15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Daki ma bari iwuzi imum sa ya wunam in imum in ba? nan ni ukunna inni eru mini barki sa inzin iruba ubenki gbardang?
16 Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Ani me ani ana dumo wa di aje anaje wa kuri anaje wa kuri adumo.
17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:
Yaso nan anu tarsa umeme sa wa haka unyene uhana urushalima, yeso ma hunguko we nikira nuna ma gun we.
18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,
“Haru be tihaza urushalima, adi nya vana unu atari tunu udandang u katuma nan anu nyerte udungara u musa, wa di gu a hume.
19 És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Adi nya anu zati utarsa Asere me wadi wuzi me nibasa, wa cobi me gankirka me, unu wui utaru adi hirza me.”
20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.
Abini me a eno ahana zabadi ma eh nan ahana ameme wa wa turguno awu henu mu yeso ma gu inyara iri imum.
21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.
Yeso ma gun me, “Nyanini unyara?” ma gu “Wuna ahana am ware wa geme wa cukuno anyumo ati gomo tuwe me unu inde atari tinare unu inde tari tinan gure”
22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
Yeso ma gun nahana me, “Itashi imum me sa i igizo ba, idake isi iso ijasse sa indi si?”
23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.
wa gun me “ti da ke” Ma gun we, “Kandundure ida ke isi iso im, u cukuno atari tinare nan ni tinangure inzo mimani ini kara nu nya ba aco um asesri ma inki barki de sa ma zauka”
24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.
Ukasu anu tarsa ume ukirau me wa kunna iruba wanu kasu ana were me.
25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
Yeso matiti we vat ma gu, “I rusa ubere sa agomo ande sa inzo a yanhudawa wani ba wa ka bezi anice nanu awe, ananu aweme cangi anice wa bezi ubari anice nanu awe.
26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
Ida cukuno me anime anyumo ashi me ba, de sa ma nyara macukuno unu udandang gbas macukuno una katuma ku kasu ushi.
27 És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
De sa ma nyara ma cukuno unaje ashi, gbas macukuno urere ushi.
28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Ani me ani azi vana unu ma aye inzo agi awuzi nirere ba, me mani madi wuzi nirere bati maburi anu gbardang”
29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.
Sa yeso nan anu tarsa umeme wadi ceki ujeriko, anu gbardang wa tarsi we.
30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Wa kem arubo were wa ciki ani kira nuna, sa kunna yeso tatu aka wa yeze amyiran wa gu, “Unu dang, usn u Dauda kunna ugogoni uru”
31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Anu wa tarika we agi wawu tic wa kuri wa kinki uyeze amyiran wa gu “unu dang usan u Dauda buran duru.”
32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Yeso matonno ma gun we, “I nyara in wu shi aneni?”
33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.
Wa gun me, “Unu dang tinyara tikem u era ahura”
34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.
Barki ugogoni yeso ma dari aje awe me, apokino uganiya me wa tarsi me.
