Máté 18
1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
Bu qaƣda, muhlislar Əysaning yeniƣa kelip: Ərx padixaⱨliⱪida kim ǝng uluƣ? — dǝp soridi.
2 És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
Əysa yeniƣa kiqik bir balini qaⱪirip, uni otturida turƣuzup, mundaⱪ dedi:
3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
— Mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, ɵz yolunglardin yenip, kiqik balilardǝk sǝbiy bolmisanglar, ǝrx padixaⱨliⱪiƣa ⱨǝrgiz kirǝlmǝysilǝr.
4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
Əmdi kim ɵzini bu kiqik balidǝk kiqik peil tutsa, u ǝrx padixaⱨliⱪida ǝng uluƣ bolidu.
5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
Bundaⱪ kiqik bir balini mening namimda ⱪobul ⱪilsa, u meni ⱪobul ⱪilƣan bolidu.
6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
Lekin manga etiⱪad ⱪilƣan bundaⱪ kiqiklǝrdin birini [gunaⱨⱪa] putlaxturƣan ⱨǝrⱪandaⱪ adǝmni, u boyniƣa yoƣan tügmǝn texi esilƣan ⱨalda dengizning tegigǝ qɵktürüwetilgini ǝwzǝl bolatti.
7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.
Insanni gunaⱨⱪa putlaxturidiƣan ixlar tüpǝylidin bu dunyadikilǝrning ⱨaliƣa way! Putlaxturidiƣan ixlar muⱪǝrrǝr bolidu; lekin xu putlaxturƣuqi adǝmning ⱨaliƣa way!
8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (aiōnios g166)
Əgǝr ǝmdi ⱪolung yaki putung seni gunaⱨⱪa putlaxtursa, uni kesip taxliwǝt. Qünki ikki ⱪolung yaki ikki putung bar ⱨalda dozahtiki otⱪa taxlanƣiningdin kɵrǝ, qolaⱪ yaki tokur ⱨalda ⱨayatliⱪⱪa kirgining ǝwzǝldur. (aiōnios g166)
9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. (Geenna g1067)
Əgǝr kɵzüng seni gunaⱨⱪa putlaxtursa, uni oyup ɵzüngdin neri taxliwǝt. Ikki kɵzüng bar ⱨalda dozahtiki otⱪa taxlanƣiningdin kɵrǝ, birla kɵzüng bilǝn bolsimu ⱨayatliⱪⱪa kirgining ǝwzǝldur. (Geenna g1067)
10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.
— Bu sǝbiy kiqiklǝrning ⱨeqbirigimu sǝl ⱪaraxtin ⱨezi bolunglar. Qünki xuni silǝrgǝ eytayki, ularning ǝrxtiki pǝrixtiliri ǝrxtiki Atamning jamalini ⱨǝrdaim kɵrüp turidu.
11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.
Qünki Insan’oƣli ⱨalakǝtkǝ azƣanlarni ⱪutⱪuzƣili kǝldi.
12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?
Ⱪandaⱪ ⱪaraysilǝr? Birawning yüz tuyaⱪ ⱪoyi bolup, uningdin biri ezip toptin qüxüp ⱪalsa, u toⱪsan toⱪⱪuz ⱪoyni taƣlarƣa ⱪoyup ⱪoyup, ⱨeliⱪi azƣan ⱪoyini izdǝydiƣu?
13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.
Wǝ ǝgǝr uni tepiwalsa, mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, u ⱪoy üqün bolƣan huxalliⱪi azmiƣan toⱪsan toⱪⱪuziningkidin zor bolidu.
14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.
Xuningƣa ohxax, bu sǝbiy kiqiklǝrning ⱨǝrⱪandiⱪining ⱨalakǝtkǝ ezip ⱪelixi ǝrxtiki Atanglarning iradisi ǝmǝstur.
15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
— Əmdi ǝgǝr ⱪerindixing sanga ziyan selip gunaⱨ ⱪilsa, uning yeniƣa berip ikkinglar haliy qaƣda sǝwǝnlikini kɵrsitip ⱪoy. Ⱪerindixing sɵzüngni anglisa, uni [ezixtin] ⱪayturuwalƣan bolisǝn.
16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
Lekin anglimisa, yǝnǝ bir-ikki [guwaⱨqini] elip, uning yeniƣa barƣin. Xundaⱪ ⱪilip, ⱨǝmmǝ ix ikki-üq guwaⱨqining sɵzi bilǝn ⱪilinsun.
17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
Lekin ǝgǝr [ⱪerindixing] ularning sɵzigimu ⱪulaⱪ salmisa, ǝⱨwalni jamaǝtkǝ yǝtküzüp eytⱪin. Əgǝr u jamaǝttikilǝrgǝ ⱪulaⱪ salmisa, uni yat ǝllik yaki bajgir ⱪatarida kɵrünglar.
18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.
Mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, silǝr yǝr yüzidǝ nemini baƣlisanglar, ǝrxtimu xu baƣlanƣan bolidu wǝ silǝr yǝr yüzidǝ nemini ⱪoyup bǝrsǝnglar, ǝrxtimu ⱪoyup berilgǝn bolidu.
19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
Mǝn yǝnǝ xuni silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, yǝr yüzidǝ aranglardin ikkisi ɵzliri tiligǝn bir ix toƣruluⱪ ⱪǝlbi bir bolup ⱨǝrⱪandaⱪ nǝrsini tilǝp dua ⱪilsa, ǝrxtiki Atam ularning tilikini ijabǝt ⱪilidu.
20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Qünki ikki yaki üqǝylǝn mening namim bilǝn ⱪǝyǝrdǝ yiƣilƣan bolsa, mǝn xu yǝrdǝ ularning arisida bolimǝn.
21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Andin Petrus uning aldiƣa kelip: — I Rǝb, ⱪerindiximning manga ziyan selip ɵtküzgǝn ⱪanqǝ ⱪetimliⱪ gunaⱨini kǝqürüxüm kerǝk? Yǝttǝ ⱪetimmu? — dedi.
22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Əysa uningƣa mundaⱪ dedi: —Mǝn sanga xuni eytip ⱪoyayki, yǝttǝ ⱪetim ǝmǝs, yǝtmix ⱨǝssǝ yǝttǝ ⱪetim!
23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.
Ərx padixaⱨliⱪi qakarliri bilǝn ⱨesab-kitab ⱪilmaⱪqi bolƣan bir padixaⱨⱪa ohxaydu.
24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.
Ⱨesab-kitabni baxliƣinida, uningƣa on ming talant pul ⱪǝrzdar bolƣan bir qakar kǝltürülüptu.
25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.
Qakarning tɵligüdǝk ⱨeqnǝrsisi bolmiƣaqⱪa, hojisi qakarning ɵzini, hotun bala-qaⱪisi wǝ bar-yoⱪini setip, ⱪǝrzini tɵlǝxini buyruptu.
26 Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
Xunga qakar uning aldida yǝrgǝ yiⱪilip bax urup: «Hojam, manga kǝngqilik ⱪilƣayla, mǝn pütün ⱪǝrzimni qoⱪum tɵlǝymǝn» dǝp yalwuruptu.
27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.
Qakarning hojisi uningƣa iq aƣritip, uni ⱪoyup berip, ⱪǝrzini kǝqürüm ⱪiliptu.
28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.
Lekin qakar u yǝrdin qiⱪip, ɵzigǝ yüz dinar ⱪǝrzdar bolƣan yǝnǝ bir qakar buradirini uqritiptu. Uni tutuwelip, boynini boƣup turup: «Ⱪǝrzni tɵlǝ!» dǝptu.
29 Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.
Buning bilǝn bu qakar buradiri yǝrgǝ yiⱪilip uningdin: «Manga kǝngqilik ⱪil, ⱪǝrzni qoⱪum ⱪayturimǝn» dǝp yalwuruptu.
30 De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.
Lekin u unimaptu wǝ: «Pütün ⱪǝrzni tɵlimigüqǝ zindanda yatisǝn» dǝp uni zindanƣa taxlitiptu.
31 Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.
Bundaⱪ ixning yüz bǝrgǝnlikini kɵrgǝn baxⱪa qakarlar intayin azablinip hojisining aldiƣa berip, ǝⱨwalni baxtin-ahir sɵzlǝp beriptu.
32 Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:
Buning bilǝn hojisi ⱨeliⱪi qakarni qaⱪirtip: «Əy rǝzil qakar! Manga yelinƣanliⱪing üqün xunqǝ kɵp ⱪǝrzingning ⱨǝmmisini kǝqürdüm.
33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?
Mǝn sanga iq aƣritⱪinimdǝk, sǝnmu qakar buradiringgǝ iq aƣritixingƣa toƣra kǝlmǝmdu?!» dǝptu.
34 És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.
Buning bilǝn hojisi ƣǝzǝplinip uni pütün ⱪǝrzini tɵlǝp bolƣuqǝ adǝm ⱪiynƣuqi gundipaylarning ⱪolida turuxⱪa tapxurup beriptu.
35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.
Xuningƣa ohxax, ǝgǝr ⱨǝrbiringlar ɵz ⱪerindaxliringlarni qin dilinglardin kǝqürmisǝnglar, ǝrxtiki Atammu silǝrgǝ ohxax muamilǝ ⱪilidu.
