Máté 17
1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
Ie naha-ritse eneñ’ andro, le rinambe’ Iesoà t’i Petera naho Iakobe naho i Jaona rahalahi’e, vaho nendese’e mañambone ty vohitse abo hitalaho.
2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
Ie niloloke, le niova añatrefa’ iereo, nireandreañe hoe i àndroy ty holin-dahara’e vaho nikò-foty hoe volovaso o saro’eo.
3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
Ingo nisodeha ama’e t’i Mosè naho i Elia, nifanaontsy, vaho hene tinaro’ iareo am’ Iesoà ze hifetsake ama’e e Ierosalem’ ao. Nirotse t’i Petera naho o rañe’eo. Nirotse fe tsy nirotse, nañente fe tsy nañente. Niisa’ iareo i fañòva’ey naho indaty roe nindre ama’e rey.
4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Aa ie nienga, le hoe t’i Petera amy Iesoà: Soa te etoan-tika; antao hamboatse kivoho telo etoa, ty ho Azo, ty ho a i Mosè, vaho ty ho a i Elia, amy te tsy napota’e i nisaontsie’ey.
5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
Ie mbe nisaontsy, intia ty rahoñe mazava nañaloke iareo; nampangebahebake; jinanji’ iareo boak’ amy rahoñey ty fiarañanañañe nisaontsy ami’ty hoe: Inao, intia ty Anako kokoako, i norokoy, ama’e ty hafaleako, ivohoro.
6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
Jinanji’ o mpiama’eo izay, le nibaboke, laharañe an-tane, fa vata’e nangebahebake.
7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
Ie nianjiñe i fiarañanañañe zay, le hoe t’i Iesoà tam’iereo, Mitroara, ko hembañe.
8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
Niandra iereo, fa tsy nahaoniñe ia ia naho tsy Iesoà avao.
9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
Nizotso boak’ am-bohitsey t’i Iesoà le nafanto’e am’ iereo ty hoe: Ko mitalily am’ondatio i eveñeveñe nioni’ areoy ampara’ te nitroatse amy havilasiy i Ana’ ondatiy.
10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
Nañontane aze ty hoe o mpiama’eo: Manao akore te atao’ o Androanavio te ho avy aolo t’i Elia?
11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
Tinoi’ Iesoà ty hoe: Toe ho avy aolo t’i Elia, hampiareñe ze he’e.
12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
Taroñeko ama’areo te niavy t’i Elia, fe tsy nifohi’ iereo vaho nanoeñe ama’e ze nisatrie’ iereo. Izay ka ty hanoe’ iereo i Ana’ ondatiy.
13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
Aa le nirendre’ o mpiama’eo t’ie i Jaona Mpandipotse sinaontsi’ey.
14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
Ie nañarine i lahialeñey le nomb’ ama’e t’indaty nifantoke amo ongo’eo,
15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
nanao ty hoe: O Talè, ferenaiño iraho naho tretrezo i anadahikoy, fa tokoe’ ty anga-draty vaho mafe ty fizeke’e. Ampikodrite’e nife, mamore am-bava, mikorovoke boak’ an-toe’e mb’ an-tane, beteke mihotrake añ’afo beteke an-drano ao.
16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
Nendeseko amo mpiama’oo, f’ie tsy nahajangañe aze.
17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
Hoe ty natoi’ Iesoà: Ty tariratse mengoke tia, hankàñe amo mandietseo, ampara’ te ombia ty mbe hindrezako? Sikal’ ombia ty hivaveako ty hasosora’ areo? Ampombao mb’amako.
18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
Nendese’iareo ama’e, aa ie vaho nitalare’ Iesoà le nampanjekè’ i mpañinjey naho naretsa’e an-tane vaho nitamborokose’e an-deboke ao, namore. Nañontanea’ Iesoà ty rae’ i ajalahiy ty hoe: Sikal’ ombia ty nitambozòra’ i mpañìnjey? Le hoe ty rae’e ama’e: hirik’ amy andro zay pake henaneo. Beteke ahifi’e añ’afo ndra an-drano ao hañohofa’e loza naho mete, aa naho lefe’o, Talè, ty mañimba ndra ami’ty manao akore, le ehe imbao. Nanjo fañisohañe ama’e indatiy vaho nilifo-piferenaiñañe ho aze, le hoe re tama’e: Naho mahafiato irehe, le hahalefe ndra inoñ’inoñe, amy te kila mora ami’ty mpiato. Aa le nipoña-toreo amy zao ty rae’ i ajalahiy nipazake ty hoe: O Rañandria, matoky iraho, oloro o hatokisakoo. Ie nioni’ Iesoà te nañaly hiarimboeñe i lahialeñey, le linili’e ty hoe i anga-dratiy: Ty mpañinje gañe naho moañe tìa, inao, lilieko, Iakaro aniany, le ko mimpoly atoy ka; aa le nifaoke ama’e am-pikontsiañe i kokolampay le nampizekè’e vaho nado’e deme’e i ajalahiy, kanao maro ty nanao aze ho simba. Rinambe Iesoà an-taña’e le natroa’e vaho niongake re. Nizilike añ’anjomba ao t’i Iesoà,
19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
le natola’ o mpiama’eo t’i Iesoà, nanao ty hoe: Nañino zahay tsy naharoak’aze?
20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
Hoe t’i Iesoà tam’ iereo: Amy t’ie tsy fonitse fatokisañe. Eka! to t’itaroñako t’ie am-patokisañe manahake ty voa-nonoke, naho miantoke, le ho lilie’ areo o vohitse eroañeo, ty hoe: Miviha! le hibioñe re; tsy eo ty ho tànañe ama’ areo.
21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
Fe tsy miakatse naho tsy an-kalaly naho lilitse ty karazan’ angatse toy.
22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
Te Galilia ao iereo, le nanao ty hoe t’i Iesoà: Fe haseseke am-pità’ ondatio i Ana’ ondatiy,
23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
havetra’ iereo, fe hitroatse ami’ty andro faha-telo.
24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
Ie nivotrake e Kapernaome ao, le niheo mb’amy Petera o mpamory vili-lohao nanao ty hoe: Tsy orihe’ i Talè’ areoy hao ty fandoavañe i haban’ Anjombay?
25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
Amy nisaontsieñey, nizilike añ’anjomba ao re, fe nifohi’ Iesoà, le hoe re amy Petera: Akore ty heve’o Petera? O mpanjaka’ ty tane toio: ia ty ampitoroña’ iareo roroñe? o ana’ iareo hao, ke o ambahinio?
26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
O ambahinio, hoe t’i Petera. Le hoe t’i Iesoà tama’e: Aa le haha o anakeo. Tinovo’e ty hoe: Ko ampilonjereñe.
27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
Le hoe re amy Petera, akia mb’ an-driake mb’eo, le añiririño vintañe vaho mamintaña, fa ami’ty vava’ i ho vintañe’o valoha’ey ty hanjoa’o ty bogady volafoty; izay ty hatolo’o ho antika roe.
