Máté 16
1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
Əmdi pǝrisiylǝr bilǝn Saduⱪiylar uni sinax mǝⱪsitidǝ yeniƣa kelip, uningdin bizgǝ asmandin mɵjizilik bir alamǝt kɵrsǝtsǝng, dǝp tǝlǝp ⱪilixti.
2 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
Biraⱪ Əysa ularƣa mundaⱪ dedi: — Kǝqⱪurun silǝr ⱪizil xǝpǝⱪni kɵrgininglarda, «Ⱨawa ǝtǝ oquⱪ bolidu» dǝysilǝr
3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
wǝ ǝtigǝndǝ: «Bügün boran qiⱪidu, qünki asmanning rǝnggi ⱪizil ⱨǝm tutuⱪ», dǝysilǝr. Asman rǝnggi-royini pǝrⱪ etǝlǝysilǝr-yu, lekin bu zamanda yüz beriwatⱪan alamǝtlǝrni pǝrⱪ etǝlmǝysilǝr!
4 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
Rǝzil ⱨǝm zinahor bu dǝwr «mɵjizilik bir alamǝt»ning kɵristilixini istǝp yüridu. Biraⱪ bu [dǝwrdikilǝrgǝ] «Yunus pǝyƣǝmbǝrdǝ kɵrülgǝn mɵjizilik alamǝt»din baxⱪa ⱨeqⱪandaⱪ mɵjizilik alamǝt kɵrsitilmǝydu. Andin u ularni taxlap qiⱪip kǝtti.
5 És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
Muhlisliri [dengizning] u ⱪetiƣa ɵtkinidǝ, nan eliwelixni untuƣanidi.
6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.
Əysa ularƣa: — Ⱨoxyar bolunglar, Pǝrisiylǝr bilǝn Saduⱪiylarning eqitⱪusidin eⱨtiyat ⱪilinglar, — dedi.
7 Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
[Muhlislar] ɵzara mulaⱨizilixip: — Nan ǝkǝlmigǝnlikimiz üqün buni dǝwatsa kerǝk, — deyixti.
8 Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!
Əysa ularning nemǝ [deyixiwatⱪanliⱪini] bilip mundaⱪ dedi: — Əy ixǝnqi ajizlar! Nemǝ üqün nan ǝkǝlmigǝnlikinglar toƣrisida mulaⱨizǝ ⱪilisilǝr?
9 Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Tehiqǝ qüxǝnmidinglarmu? Bǝx nan bilǝn bǝx ming kixining [toyƣuzulƣanliⱪi], ⱪanqǝ sewǝt ozuⱪ yiƣiwalƣanliⱪinglar esinglardin qiⱪtimu?
10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Yǝttǝ nan bilǝn tɵt ming kixining [toyƣuzulƣanliⱪi], yǝnǝ ⱪanqǝ qong sewǝt ozuⱪ yiƣiwalƣanliⱪinglarmu esinglardin qiⱪtimu?
11 Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
Silǝr ⱪandaⱪmu mening silǝrgǝ: «Pǝrisiylǝr bilǝn Saduⱪiylarning eqitⱪusidin eⱨtiyat ⱪilinglar» deginimning nan toƣruluⱪ ǝmǝslikini qüxǝnmǝysilǝr?
12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.
Muhlislar xundila uning nandiki eqitⱪudin ǝmǝs, bǝlki Pǝrisiylǝr bilǝn Saduⱪiylarning tǝlimidin eⱨtiyat ⱪilixni eytⱪanliⱪini qüxinip yǝtti.
13 Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
Əysa Ⱪǝysǝriyǝ-Filippi rayoniƣa kǝlginidǝ, u muhlisliridin: Kixilǝr mǝn Insan’oƣlini kim dǝp bilidikǝn? — dǝp soridi.
14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
Muhlisliri: — Bǝzilǝr seni qɵmüldürgüqi Yǝⱨya, bǝzilǝr Ilyas [pǝyƣǝmbǝr] wǝ yǝnǝ bǝzilǝr Yǝrǝmiya yaki baxⱪa pǝyƣǝmbǝrlǝrdin biri dǝp bilidikǝn, — dǝp jawab bǝrdi.
15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
U ulardin: — Əmdi silǝrqu? Silǝr meni kim dǝp bilisilǝr? — dǝp soridi.
16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Simon Petrus: — Sǝn Mǝsiⱨ, mǝnggülük ⱨayat Hudaning Oƣli ikǝnsǝn, — dǝp jawab bǝrdi.
17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
Əysa uningƣa: — Bǝhtliksǝn, i Yunus oƣli Simon! Buni sanga ayan ⱪilƣuqi ⱨeq ǝt-ⱪan igisi ǝmǝs, bǝlki ǝrxtiki Atamdur.
18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Hadēs g86)
Mǝn sanga xuni eytayki, sǝn bolsang Petrusdursǝn. Mǝn jamaitimni bu uyultax üstigǝ ⱪurimǝn. Uning üstidin tǝⱨtisaraning dǝrwazilirimu ƣalib kelǝlmǝydu. (Hadēs g86)
19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Ərx padixaⱨliⱪining aqⱪuqlirini sanga tapxurimǝn; sǝn yǝr yüzidǝ nemini baƣlisang ǝrxtimu baƣlanƣan bolidu, sǝn yǝr yüzidǝ nemini ⱪoyup bǝrsǝng, ǝrxtimu ⱪoyup berilgǝn bolidu, — dedi.
20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Bu sɵzlǝrni eytip bolup, u muhlisliriƣa ɵzining Mǝsiⱨ ikǝnlikini ⱨeqkimgǝ tinmasliⱪni tapilidi.
21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
Xu waⱪittin baxlap, Əysa muhlisliriƣa ɵzining Yerusalemƣa ketixi, aⱪsaⱪallar, bax kaⱨinlar wǝ Tǝwrat ustazliri tǝripidin kɵp azab-oⱪubǝt tartixi, ɵltürülüxi muⱪǝrrǝr bolƣanliⱪini, xundaⱪla üqinqi küni tirildürülidiƣanliⱪini ayan ⱪilixⱪa baxlidi.
22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
Xuning bilǝn Petrus uni bir qǝtkǝ tartip, uni ǝyiblǝp: — Ya Rǝb, sanga rǝⱨim ⱪilinƣay! Bexingƣa bundaⱪ ixlar ⱪǝt’iy qüxmǝydu! — dedi.
23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Lekin u burulup Petrusⱪa ⱪarap: — Arⱪamƣa ɵt, Xǝytan! Sǝn manga putlikaxangsǝn, sening oyliƣanliring Hudaning ixliri ǝmǝs, insanning ixliridur, — dedi.
24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Andin Əysa muhlisliriƣa mundaⱪ dedi: Kimdǝkim manga ǝgixixni halisa, ɵzidin waz keqip, ɵzining krestini kɵtürüp manga ǝgǝxsun!
25 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Qünki ɵz jenini ⱪutⱪuzmaⱪqi bolƣan kixi qoⱪum jenidin mǝⱨrum bolidu, lekin mǝn üqün ɵz jenidin mǝⱨrum bolƣan kixi uningƣa erixidu.
26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Qünki bir adǝm pütün dunyaƣa igǝ bolup jenidin mǝⱨrum ⱪalsa, buning nemǝ paydisi bolsun?! U nemisini jeniƣa tegixsun?!
27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
Qünki Insan’oƣli Atisining xan-xǝripi iqidǝ pǝrixtiliri bilǝn kelix aldida turidu; wǝ u ⱨǝmmǝ adǝmning ɵz ǝmǝllirigǝ tuxluⱪ jawab ⱪayturidu.
28 Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.
Mǝn silǝrgǝ xuni bǝrⱨǝⱪ eytip ⱪoyayki, bu yǝrdǝ turƣanlarning arisidin ɵlümning tǝmini tetixtin burun jǝzmǝn Insan’oƣlining ɵz padixaⱨliⱪi bilǝn kǝlgǝnlikini kɵridiƣanlar bardur.
