Máté 16
1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
Emdi perisiyler bilen Saduqiylar uni sinash meqsitide yénigha kélip, uningdin bizge asmandin möjizilik bir alamet körsetseng, dep telep qilishti.
2 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
Biraq Eysa ulargha mundaq dédi: — Kechqurun siler qizil shepeqni körgininglarda, «Hawa ete ochuq bolidu» deysiler
3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
we etigende: «Bügün boran chiqidu, chünki asmanning renggi qizil hem tutuq», deysiler. Asman renggi-royini perq ételeysiler-yu, lékin bu zamanda yüz bériwatqan alametlerni perq ételmeysiler!
4 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
Rezil hem zinaxor bu dewr «möjizilik bir alamet»ning köristilishini istep yüridu. Biraq bu [dewrdikilerge] «Yunus peyghemberde körülgen möjizilik alamet»din bashqa héchqandaq möjizilik alamet körsitilmeydu. Andin u ularni tashlap chiqip ketti.
5 És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
Muxlisliri [déngizning] u qétigha ötkinide, nan éliwélishni untughanidi.
6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.
Eysa ulargha: — Hoshyar bolunglar, Perisiyler bilen Saduqiylarning échitqusidin éhtiyat qilinglar, — dédi.
7 Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
[Muxlislar] özara mulahiziliship: — Nan ekelmigenlikimiz üchün buni dewatsa kérek, — déyishti.
8 Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!
Eysa ularning néme [déyishiwatqanliqini] bilip mundaq dédi: — Ey ishenchi ajizlar! Néme üchün nan ekelmigenlikinglar toghrisida mulahize qilisiler?
9 Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Téxiche chüshenmidinglarmu? Besh nan bilen besh ming kishining [toyghuzulghanliqi], qanche séwet ozuq yighiwalghanliqinglar ésinglardin chiqtimu?
10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Yette nan bilen töt ming kishining [toyghuzulghanliqi], yene qanche chong séwet ozuq yighiwalghanliqinglarmu ésinglardin chiqtimu?
11 Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
Siler qandaqmu méning silerge: «Perisiyler bilen Saduqiylarning échitqusidin éhtiyat qilinglar» déginimning nan toghruluq emeslikini chüshenmeysiler?
12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.
Muxlislar shundila uning nandiki échitqudin emes, belki Perisiyler bilen Saduqiylarning telimidin éhtiyat qilishni éytqanliqini chüshinip yetti.
13 Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
Eysa Qeyseriye-Filippi rayonigha kelginide, u muxlisliridin: Kishiler men Insan’oghlini kim dep bilidiken? — dep soridi.
14 Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
Muxlisliri: — Beziler séni chömüldürgüchi Yehya, beziler Ilyas [peyghember] we yene beziler Yeremiya yaki bashqa peyghemberlerdin biri dep bilidiken, — dep jawab berdi.
15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
U ulardin: — Emdi silerchu? Siler méni kim dep bilisiler? — dep soridi.
16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Simon Pétrus: — Sen Mesih, menggülük hayat Xudaning Oghli ikensen, — dep jawab berdi.
17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
Eysa uninggha: — Bextliksen, i Yunus oghli Simon! Buni sanga ayan qilghuchi héch et-qan igisi emes, belki ershtiki Atamdur.
18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Hadēs g86)
Men sanga shuni éytayki, sen bolsang Pétrusdursen. Men jamaitimni bu uyultash üstige qurimen. Uning üstidin tehtisaraning derwazilirimu ghalib kélelmeydu. (Hadēs g86)
19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Ersh padishahliqining achquchlirini sanga tapshurimen; sen yer yüzide némini baghlisang ershtimu baghlan’ghan bolidu, sen yer yüzide némini qoyup berseng, ershtimu qoyup bérilgen bolidu, — dédi.
20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Bu sözlerni éytip bolup, u muxlislirigha özining Mesih ikenlikini héchkimge tinmasliqni tapilidi.
21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.
Shu waqittin bashlap, Eysa muxlislirigha özining Yérusalémgha kétishi, aqsaqallar, bash kahinlar we Tewrat ustazliri teripidin köp azab-oqubet tartishi, öltürülüshi muqerrer bolghanliqini, shundaqla üchinchi küni tirildürülidighanliqini ayan qilishqa bashlidi.
22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
Shuning bilen Pétrus uni bir chetke tartip, uni eyiblep: — Ya Reb, sanga rehim qilin’ghay! Béshinggha bundaq ishlar qet’iy chüshmeydu! — dédi.
23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Lékin u burulup Pétrusqa qarap: — Arqamgha öt, Sheytan! Sen manga putlikashangsen, séning oylighanliring Xudaning ishliri emes, insanning ishliridur, — dédi.
24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
Andin Eysa muxlislirigha mundaq dédi: Kimdekim manga egishishni xalisa, özidin waz kéchip, özining kréstini kötürüp manga egeshsun!
25 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Chünki öz jénini qutquzmaqchi bolghan kishi choqum jénidin mehrum bolidu, lékin men üchün öz jénidin mehrum bolghan kishi uninggha érishidu.
26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Chünki bir adem pütün dunyagha ige bolup jénidin mehrum qalsa, buning néme paydisi bolsun?! U némisini jénigha tégishsun?!
27 Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
Chünki Insan’oghli Atisining shan-sheripi ichide perishtiliri bilen kélish aldida turidu; we u hemme ademning öz emellirige tushluq jawab qayturidu.
28 Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában.
Men silerge shuni berheq éytip qoyayki, bu yerde turghanlarning arisidin ölümning temini tétishtin burun jezmen Insan’oghlining öz padishahliqi bilen kelgenlikini köridighanlar bardur.
