< Máté 13 >

1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
Тогож дня вийшов Ісус із господи, та й сїв край моря.
2 És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
І зібралось до Него багато, народу, так що Він увійшов у човен, та й сїв; а ввесь народ стояв на березї.
3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
І промовляв до него багато приповістями, глаголючи: Ото вийшов сїяч сїяти;
4 És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
і як він сїяв, инше впало край шляху, й прилетіло птаство, та й повизбирувало його.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
Инше ж упало на каменистому, де не мало землї багато, й зараз посходило, бо не мало глибокої землї;
6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
як же зійшло сонце, то й повяло воно, а, не мавши кореня, посохло.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
А инше попадало між тернину, й тернина, розвившись, поглушила його.
8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Инше яг упало на добру землю, і дало овощ, одно в сотеро, друге в шісьдесятеро, инше ж у трийцятеро.
9 A kinek van füle a hallásra, hallja.
Хто мав уші слухати, нехай слухав.
10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
І, приступивши ученики, казали до Него: На що ти глаголеш до них приповістями?
11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Він же, озвавшись, рече до них: Вам дано знати тайни царства небесного, їм же не дано.
12 Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
Хто бо мав, тому дасть ся, й надто мати ме; а хто не мав, в того візьметь ся й те, що мав;
13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
Тим я глаголю до них приповістями: бо, дивлячись, не бачять, і слухаючи, не чують, анї розуміють.
14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
І справджуєть ся на них пророцтво Ісаії, що глаголе: Слухом слухати мете, та й не зрозумієте, й, дивлячись, бачити мете, та й не постережете.
15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Затверділо бо серце народу сього, й ушима тяжко чують, й очі свої вони заплющили, щоб инкоди не побачити очима, й не почути ушима, й не зрозуміти серцем, і не навернутись, щоб сцїлив я їх.
16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
Ваші ж очі блаженні, бо бачать, і уші ваші, бо чують.
17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
Істино бо глаголю вам: Що многі пророки а праведники бажали бачити, що ви бачите, та й не бачили; й чути, що ви чуєте, та й не чули.
18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Оце ж послухайте приповістї про сїяча.
19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
Коли хто чує слово царства, й не зрозумів, приходить лукавий, та й хапає, що посїяно у него в серцї. Се - засїяний край шляху.
20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
А засїяний на каменистому, се той, що чує слово, й зараз приймає його з радостю:
21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
тільки же не мав він кореня в собі, він до часу; як настане горе або гоненнє за слово, зараз блазнить ся.
22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (aiōn g165)
А засіяний в тернинї, се той, що чув слово, та журба віку сього і омана богацтва глушить слово, й робить ся без'овочним. (aiōn g165)
23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
Засіяний же на добрій землї, се той, що чує слово й розуміє, й дав овощ; і родить одно в сотеро, друге в шістьдесятеро, инше ж у трийцятеро.
24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
Ще иншу приповість подав їм, глаголючи: Уподобилось царство небесне чоловікові, що сїв добре насіннє на ниві своїй;
25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
як же люде спали, прийшов ворог його, й насїяв куколю між пшеницю, та й піишов.
26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
Як же зійшов засїв, та приніс овощ, показавсь тоді й кукіль.
27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
І прийшли слуги господаря того, та й кажуть йому: Пане, хиба ти не добре насїннє сіяв на твоїй ниві? Звідкіля ж узяв ся кукіль?
28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
Він же рече Їм: Се зробив чоловік ворог. Слуги ж сказали йому: Чи хочеш, щоб ми пійшли та випололи його?
29 Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
Він же рече: Нї, щоб виполюючи кукіль, разом з ним і пшеницї не повиривали.
30 Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Нехай ростуть обоє до жнив, а в жнива я скажу женцям: Зберіть перш кукіль та повяжіть у снопи, щоб спалити, а пшеницю зложіть у клунї в мене.
31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
Иншу приповість подав їм, глаголючи: Царство небесне подібне зерну горчицї, що, взявши чоловік, посіяв на ниві своїй.
32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Найдрібнїще воно між усяким насїннєм; як же виросте, то стане найбуйнїщим між яриною, і зробить ся деревом, так що птаство небесне прилїтає кублитись між гіллєм його.
33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Иншу приповість сказав їм, глаголючи: Царство небесне подібне квасу, що жінка візьме та й рощиаить ним три мірки борошна (муки), нова все вкисне.
34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
Все це говорив Ісус людям приповістями, а без приповістей не говорив їм:
35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
щоб справдилось, що сказав пророк, глаголючи: Одкрию в приповістях уста мої, промовлю втаєне від настання сьвіта.
36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
Тоді одіслав Ісус людей та й пійшов до дому; і приступили до Него ученики Його, говорячи: Виясни нам приповість про кукіль на ниві.
37 Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
Він же, озвавшись, рече їм: Сїючий добре насіннє, се Син чоловічий;
38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
а нива, се сьвіт; добре ж насіннє, се сини царства; а кукіль, се сини лукавого;
39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. (aiōn g165)
ворог, що всіяв його, се диявол; жнива, се конець сьвіта; а женцї, се ангели. (aiōn g165)
40 A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. (aiōn g165)
Оце ж, як той кукіль збираєть ся та палить ся огнем, так буде при кінці сьвіта сього: (aiōn g165)
41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
Пошле Син чоловічий ангели свої, й позбирають вони з царства Його все, що блазнить, і всіх, що роблять беззаконнє,
42 És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
та й повкидають їх ув огняну піч: там буде плач і скреготаннє зубів.
43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Тодї праведні сияти муть, як сонце в царстві Отця свого. Хто має уші слухати, нехай слухає.
44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
Знов, царство небесне подібне скарбу, закопаному на ниві: що, знайшовши його чоловік, приховав, і, радіючи, йде та й продав все, що має, та й купує ту ниву.
45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
Знов, царство небесне подібне чоловікові купцеві, що шукає добрих перед;
46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
і знайшовши він одну перлу дорогоцінну, пійшов та й продав усе, що мав, та й купив її.
47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
Знов, царство небесне подібне неводові, що закинуто в море, й що зайняв усячини;
48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
як же став повен, то витягли його на беріг, і посїдавши, вибрали що добре, у посуд, а що погане, те геть повикидали.
49 Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (aiōn g165)
Так буде й при кінцї сьвіту: вийдуть ангели, та й повідлучають лихих зміж праведних, (aiōn g165)
50 És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
та й повкидають їх ув огняну піч: там буде плач і скреготаннє зубів.
51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
І рече Ісус до них: Чи зрозуміли ви все? Кажуть вони Йому: Так, Господи.
52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Він же рече їм: Тим же то кожен письменник, навчений про царство небесне, подібен чоловікові господареві, що виносить із свого скарбу нове й старе.
53 És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
І сталось, як скінчив Ісус оцї приповістї, пійшов ізвідтіля.
54 És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
І, прийшовши у свою країну, навчав їх у школї їх, так що вони дивувались і казали: Звідкіля в Сього така премудрість і сила?
55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
Хиба Він не син теслї? хиба не Його мати зветься Мария? а брати Його Яков, та Йосій, та Симон, та Юда?
56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
хиба не Його сестри між нами? Звідкіля ж се все в Него?
57 És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
І поблазнились Ним. Ісус же рече до них: Не є пророк без чести, хиба що в своїй отчинї та в своїй домівцї.
58 Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.
І не зробив там многих чудес через недовірство їх.

< Máté 13 >