Máté 13
1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
The same day Jesus going out of the house, sat by the sea side.
2 És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
And great multitudes were gathered unto him, so that he went up into a boat and sat: and all the multitude stood on the shore.
3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
And he spoke to them many things in parables, saying: Behold the sower went forth to sow.
4 És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
And whilst he soweth some fell by the way side, and the birds of the air came and ate them up.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
And other some fell upon stony ground, where they had not much earth: and they sprung up immediately, because they had no deepness of earth.
6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
And when the sun was up they were scorched: and because they had not root, they withered away.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
And others fell among thorns: and the thorns grew up and choked them.
8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
And others fell upon good ground: and they brought forth fruit, some an hundredfold, some sixtyfold, and some thirtyfold.
9 A kinek van füle a hallásra, hallja.
He that hath ears to hear, let him hear.
10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
And his disciples came and said to him: Why speakest thou to them in parables?
11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
Who answered and said to them: Because to you it is given to know the mysteries of the kingdom of heaven: but to them it is not given.
12 Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
For he that hath, to him shall be given, and he shall abound: but he that hath not, from him shall be taken away that also which he hath.
13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
Therefore do I speak to them in parables: because seeing they see not, and hearing they hear not, neither do they understand.
14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
And the prophecy of Isaias is fulfilled in them, who saith: By hearing you shall hear, and shall not understand: and seeing you shall see, and shall not perceive.
15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
For the heart of this people is grown gross, and with their ears they have been dull of hearing, and their eyes they have shut: lest at any time they should see with their eyes, and hear with their ears, and understand with their heart, and be converted, and I should heal them.
16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
But blessed are your eyes, because they see, and your ears, because they hear.
17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
For, amen, I say to you, many prophets and just men have desired to see the things that you see, and have not seen them, and to hear the things that you hear and have not heard them.
18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
Hear you therefore the parable of the sower.
19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
When any one heareth the word of the kingdom, and understandeth it not, there cometh the wicked one, and catcheth away that which was sown in his heart: this is he that received the seed by the way side.
20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
And he that received the seed upon stony ground, is he that heareth the word, and immediately receiveth it with joy.
21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
Yet hath he not root in himself, but is only for a time: and when there ariseth tribulation and persecution because of the word, he is presently scandalized.
22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. (aiōn g165)
And he that received the seed among thorns, is he that heareth the word, and the care of this world and the deceitfulness of riches choketh up the word, and he becometh fruitless. (aiōn g165)
23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
But he that received the seed upon good ground, is he that heareth the word, and understandeth, and beareth fruit, and yieldeth the one an hundredfold, and another sixty, and another thirty.
24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett;
Another parable he proposed to them, saying: The kingdom of heaven is likened to a man that sowed good seeds in his field.
25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
But while men were asleep, his enemy came and oversowed cockle among the wheat and went his way.
26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
And when the blade was sprung up, and had brought forth fruit, then appeared also the cockle.
27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
And the servants of the goodman of the house coming said to him: Sir, didst thou not sow good seed in thy field? whence then hath it cockle?
28 Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
And he said to them: An enemy hath done this. And the servants said to him: Wilt thou that we go and gather it up?
29 Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
And he said: No, lest perhaps gathering up the cockle, you root up the wheat also together with it.
30 Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Suffer both to grow until the harvest, and in the time of the harvest I will say to the reapers: Gather up first the cockle, and bind it into bundles to burn, but the wheat gather ye into my barn.
31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
Another parable he proposed unto them, saying: The kingdom of heaven is like to a grain of mustard seed, which a man took and sowed in his field.
32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
Which is the least indeed of all seeds; but when it is grown up, it is greater than all herbs, and becometh a tree, so that the birds of the air come, and dwell in the branches thereof.
33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
Another parable he spoke to them: The kingdom of heaven is like to leaven, which a woman took and hid in three measures of meal, until the whole was leavened.
34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
All these things Jesus spoke in parables to the multitudes: and without parables he did not speak to them.
35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
That it might be fulfilled which was spoken by the prophet, saying: I will open my mouth in parables, I will utter things hidden from the foundation of the world.
36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
Then having sent away the multitudes, he came into the house, and his disciples came to him, saying: Expound to us the parable of the cockle of the field.
37 Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
Who made answer and said to them: He that soweth the good seed, is the Son of man.
38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
And the field, is the world. And the good seed are the children of the kingdom. And the cockle, are the children of the wicked one.
39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. (aiōn g165)
And the enemy that sowed them, is the devil. But the harvest is the end of the world. And the reapers are the angels. (aiōn g165)
Even as cockle therefore is gathered up, and burnt with fire: so shall it be at the end of the world. (aiōn g165)
41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
The Son of man shall send his angels, and they shall gather out of his kingdom all scandals, and them that work iniquity.
42 És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
And shall cast them into the furnace of fire: there shall be weeping and gnashing of teeth.
43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
Then shall the just shine as the sun, in the kingdom of their Father. He that hath ears to hear, let him hear.
44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
The kingdom of heaven is like unto a treasure hidden in a field. Which a man having found, hid it, and for joy thereof goeth, and selleth all that he hath, and buyeth that field.
45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
Again the kingdom of heaven is like to a merchant seeking good pearls.
46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
Who when he had found one pearl of great price, went his way, and sold all that he had, and bought it.
47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
Again the kingdom of heaven is like to a net cast into the sea, and gathering together of all kind of fishes.
48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
Which, when it was filled, they drew out, and sitting by the shore, they chose out the good into vessels, but the bad they cast forth.
49 Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. (aiōn g165)
So shall it be at the end of the world. The angels shall go out, and shall separate the wicked from among the just. (aiōn g165)
50 És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
And shall cast them into the furnace of fire: there shall be weeping and gnashing of teeth.
51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
Have ye understood all these things? They say to him: Yes.
52 Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
He said unto them: Therefore every scribe instructed in the kingdom of heaven, is like to a man that is a householder, who bringeth forth out of his treasure new things and old.
53 És lőn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
And it came to pass: when Jesus had finished these parables, he passed from thence.
54 És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
And coming into his own country, he taught them in their synagogues, so that they wondered and said: How came this man by this wisdom and miracles?
55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
Is not this the carpenter’s son? Is not his mother called Mary, and his brethren James, and Joseph, and Simon, and Jude:
56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
And his sisters, are they not all with us? Whence therefore hath he all these things?
57 És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
And they were scandalized in his regard. But Jesus said to them: A prophet is not without honour, save in his own country, and in his own house.
58 Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.
And he wrought not many miracles there, because of their unbelief.
