Márk 9
1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
Aru Jisu taikhan ke koi thakise, “Hosa pora Moi tumikhan ke kobo, yate khara thaka kunba khan namoribo jitia tak Isor rajyo laga takot loi kene aha ke nadikhe bo.”
2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
Titia choi din pichete Jisu pora Peter, James aru John ke loi kene ekta untcha pahar te jaise. Titia taikhan usorte, Tai laga gaw bodli hoi jaise.
3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
Tai kapra borop nisena bisi boga hoi jaise, etu prithibi te kun dhobi bhi tineka boga kori bole na pora nisena.
4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
Titia Moses aru Elijah aha dikhai dise, aru taikhan Jisu logote kotha kori thakise.
5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
Titia Peter pora Jisu ke koise, “Rabbi, amikhan yate thakile bhal hobo, amikhan ke tinta thaki bole jaga bonabo dibi, ekta Apuni nimite, ekta Moses nimite, aru ekta Elijah nimite.”
6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
Aru tinjon chela khan bisi bhoi laga karone Jisu taikhan ke ki kobo lage etu najana hoise.
7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
Titia ekta badal ahikena taikhan ke dhaki loise, aru badal pora ekta awaj pora koise, “Etu Ami laga morom thaka Putro ase. Taike huni bhi.”
8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
Titia tinjon chela khan achanak ephale-uphale saise aru Jisu he taikhan logote thaka paise, aru kunke bhi dikha nai.
9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
Jitia taikhan pahar pora niche ahi thakise, Jisu taikhan ke hukum dikene koise jitia tak Manu laga Putro mora pora jee uthi najai, titia tak taikhan ki dikhise etu kunke bhi nakobo.
10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
Taikhan etu kotha lukai rakhidise aru “Mora pora jee uthi naja tak” ki motlob ase koi kene kotha kori thakise.
11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
Aru taikhan Taike hudise, “Kile, likha khan Elijah he poila ahibo lage koi?”
12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
Tai taikhan ke jowab dikena koise, “Elijah he poila ahibo lage, aru sob thik tak kori dibo, etu hosa ase. Kintu Manu laga Putro laga kotha te Tai bisi dukh koribo aru Taike ghin hobo etu kele Isor kotha te likhi rakhise?
13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
Kintu Moi tumikhan ke koi dibo Elijah ahi jaise, aru taikhan taike ki kori bole mon thakise etu kori dise, jineka Tai nimite bhi kotha likhi rakhi kene ase.”
14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
Aru jitia Tai chela khan logote ahise, bisi manu taikhan laga age pichete thakise, aru niyom likha khan taikhan logote kotha te lagi thakise.
15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
Aru jitia manu khan Taike dikhise, taikhan asurit hoi kene Jisu logot polai ahise aru Taike salam dise.
16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
Aru Tai pora chela khan ke hudise, “Tumikhan taikhan logote ki kotha te lagi ase?”
17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
Ekjon bisi manu thaka jaga pora Taike jowab di koise, “Shika manu, moi laga chokra ke Apuni logot loi anise, tai logot gunga atma ase.
18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
Aru kot te taike dhure, ta te taike phelai diye aru tai laga mukh pora phen ulai, aru daat kamuri kene tai laga bodon to tan hoi thake. Aru moi Apuni laga chela ke etu khedai dibole koise, kintu taikhan para nai.”
19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
Jisu taike jowab dise, “Tumi biswas nakora yug khan, Moi kitia tak tumikhan logote thakibo? Kitia tak Moi tumikhan ke sai thakibo? Taike Moi logote loi anibi.”
20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
Aru taikhan chokra ke Tai logote anise. Aru jitia etu gunga atma pora Jisu ke dikhise, joldi tai chokra ke dukh dise, aru matite girai dise, aru tai laga mukh pora phen ulaise.
21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
Etu karone Jisu tai laga baba ke hudise, “Tai kitia pora bemar ase?” Aru tai koise, “Bacha homoi pora ase.
22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
Aru bar-bar taike khotom kori bole kitia ba jui te aru kitia ba panite girai di thake, kintu Apuni he kiba koribo parile, morom pora amikhan ke modot koribi.”
23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
Aru Jisu taike koise, “‘Jodi Apuni pare koile koi ase?’ Biswas manu khan karone to sob koribo paribo.”
24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Joldi chokra laga baba kandi kene koise, “Hey Probhu, moi biswas ase, moi laga biswas laga upai kori dibi!”
25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
Jitia bhir khan polai ahi thaka Jisu dikhise, titia Tai dusto atma ke galise, aru koise, “Tumi nahuna aru gunga atma, Moi tumike hukum di ase, tai pora ulai jabi, aru kitia bhi tai bhitor te aru najabi.”
26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
Titia gunga atma taike bisi dukh dise aru jor pora hala kori kene ulai jaise, aru chokra to mora nisena hoise, etu dikhikena bisi manu eneka koise, “Tai mori jaise.”
27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
Kintu Jisu etu chokra laga hath dhori kene taike uthai dise aru tai khara hoi jaise.
28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
Pichete, jitia Jisu ghor bhitor te ahise, Tai laga chela khan alag pora Taike hudise, “Amikhan kele etu ke khedabo para nai?
29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
Etu karone Tai taikhan ke koise, “Etu sob prathana aru upwas pora he koribo paribo.”
30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
Titia Jisu aru chela khan ta te pora ulaikene Galilee paar kori jai asele, kintu Tai kun manu ke bhi janibo dibole itcha kora nai.
31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
Kelemane Tai nijor chela khan ke sikhai thakise aru koise, “Manu laga Putro ke manu hathte dhori dibo, aru taikhan Taike morai dibo; aru tin din pichete arubi Tai jee uthijabo.”
32 De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
Kintu taikhan etu kotha laga motlob bujhi bo pora nai, aru Taike hudibole bhi bhoi lagi thakise.
33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
Titia Tai Capernaum te ahise, aru jitia Tai ghor bhitor te ahise, Tai taikhan ke hudise, “Tumikhan rasta te ki kotha loi huda-hudi kori asele?”
34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
Kintu taikhan eku bhi kowa nai. Kelemane taikhan rasta te ekjon-ekjon logote kun he dangor hobo etu kotha kori thakise.
35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
Aru bohi kene, Tai laga baroh jon chela ke mati kene koise, “Jodi kunba prothom hobole mon korile tai sob pora piche hobi, aru sob laga noukar hobi.”
36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
Titia Tai ekta huru bacha loi taikhan majote rakhise aru bacha ke Tai laga hathte loi kene taikhan ke koise.
37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
“Jun Ami laga naam te eitu khan nisena bacha ke grohon koribo, tai Moike grohon kori loise, aru jun Moike grohon koribo, tai Moike he nohoi kintu Moike Jun pathaise, Taike bhi grohon kori loise.”
38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
John Taike koise “Shika manu, kunba ejkon pora Apuni laga naam te bhoot khedai thaka paisele, aru amikhan taike mana kori dise, kelemane tai amikhan logote nathaka manu huwa karone.”
39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
Kintu Jisu koise, “Taike mana na koribi, kelemane eneka kun bhi nai, jun Ami laga naam te asurit kaam koribo, aru pichete Moike biya nokobo.
40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Kelemane jun bhi Amikhan ke hinsa nakore, tai Ami phale ase.
41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
Kelemane jun bhi tumikhan ke Khrista laga koi kene Ami naam pora ekta gilas pani bhi khilai le, Moi tumikhan ke hosa kobo, tai pabo thaka naharabo.
42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
Kintu jun bhi, Moike biswas kora chutu ekjon ke bhi biya kori dile, tai karone dhan pisi thaka dangor pathor to tai gola te bandi kene samundar te phelai diya he bhal hobo.
43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
Jodi tumi laga hath pora tumike paap koribo di thake, etu hath kati phelai dibi, duita hath loi norokte kitia bhi khotom nohua jui te juwa pora tumi hath nathakile bhi jibon te juwa he bhal hobo. (Geenna g1067)
44 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Ta te taikhan laga puka namora aru jui bhi kitia bhi nabhutibo.
45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
Aru jodi tumi laga theng pora tumike paap koribo di thake, etu ke kati phelai dibi. Duita theng loi norokte kitia bhi bhuti bo napara jui te juwa pora tumi lengra hoile bhi jibon te juwa he bhal hobo. (Geenna g1067)
46 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Ta te taikhan ke kamura puka namore aru jui kitia bhi nabhute.
47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Geenna g1067)
Aru jodi tumi laga suku karone tumike paap koribo di thake koile, suku ulaikena phelai dibi. Duita suku loi kene norokte juwa pora to ekta suku loi kene Isor laga rajyote juwa he bhal hobo. (Geenna g1067)
48 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Ta te taikhan ke kamura puka namore aru jui bhi kitia bhi nabhute.
49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
Karone sob jui pora nimokia kori dibo.
50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
Nimok to bhal ase, kintu nimok bhi tai laga swadh harai jaile tumi ki pora etu ke aru swad koribo? Tumi nijorke nimok nisena rakhibi, aru shanti pora ek-dusra logote thakibi.”
