Márk 9
1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
And he was saying to them: Verily, say unto you—There, are, certain of those here standing, who shall in nowise taste of death, until they see the kingdom of God, already come in power.
2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
And, after six days, Jesus taketh with him Peter and James and John, and bringeth them up into a high mountain, apart, alone, —and he was transformed before them;
3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
and his garments became brilliant, exceeding white, such as, no fuller on the earth, is able, so, to whiten.
4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
And there appeared unto them Elijah, with Moses, —and they were conversing with Jesus.
5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
And Peter, answering, saith unto Jesus—Rabbi! it is, delightful, for us to be, here, —let us therefore make three tents, for thee, one, and, for Moses, one, and, for Elijah, one;
6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
for he knew not what he should answer, for, greatly affrighted, had they become.
7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
And there came a cloud, overshadowing them, and there came a voice, out of the cloud, —This is, my Son, the Beloved, Be hearkening unto him.
8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
And, suddenly looking round, no longer, saw they, anyone, with them, save, Jesus only.
9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
And, as they were coming down out of the mountain, he charged them, that, unto no one, they should narrate what they had seen, save whenever the Son of Man, from among the dead should arise.
10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
And, the word, they held fast unto themselves, discussing what was, the rising from among the dead.
11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
And they began to question him, saying—The Scribes, say, that, Elijah, must needs come, first?
12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
And, he, said unto them—Elijah, indeed, coming first, restoreth all things; and yet, how is it written, regarding the Son of Man, that, many things, he must suffer, and be set at nought?
13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
But I say unto you—Elijah also, hath come, and they have done with him, whatsoever they pleased, —according as it is written regarding him.
14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
And, coming unto the disciples, they saw a large multitude around them, and Scribes discussing with them.
15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
And, straightway, all the multitude, seeing him, were greatly amazed, and, running near, began saluting him.
16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
And he questioned them—What are ye discussing with them?
17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
And one out of the multitude answered him—Teacher! I brought my son unto thee, having a dumb spirit;
18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
and, wheresoever it seizeth him, it teareth him, and he foameth, and grindeth his teeth, and weareth himself out; —and I spake to thy disciples, that they should cast it out, and they could not.
19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
But, he, answering, saith—O faithless generation! how long, shall I be with you? how long, shall I bear with you? Bring him unto me!
20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
And they brought him unto him. And, seeing him, the spirit, straightway tare him, —and, falling upon the ground, he wallowed, foaming.
21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
And he questioned his father—How long a time, is it, that, this, hath befallen him? and he said—From childhood;
22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
and, many times, hath it cast him, both into fire, and into waters, that it might destroy him; but, if anything be possible to thee, help us, have compassion upon us.
23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
And, Jesus, said unto him—As for this, If it be possible to thee, all things, are possible, to him who hath faith.
24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Straightway crying out, the father of the child was saying—I have faith! help my, want, of faith.
25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
And Jesus, seeing that a multitude is running together, rebuked the impure spirit, saying unto it—Thou dumb and deaf spirit, I, give orders unto thee: Come forth out of him, and do not, any more, enter into him.
26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
And, crying out, and greatly mangling him, it came forth; and he became as if dead, so that, the more part, were saying—He is dead!
27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
But, Jesus, grasping his hand, raised him, and he stood up.
28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
And, when he had gone into a house, his disciples, privately, were questioning him—Why, were, we, not able to cast it out?
29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
And he said unto them—This kind, by nothing, can come out, save, by prayer.
30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
And, from thence, going forth, they were journeying through Galilee, —and he was not wishing that any should get to know it;
31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
for he was teaching his disciples and saying [unto them], The Son of Man, is to be delivered up, into the hands of men, and they will slay him, —and, being slain, after three days, will he arise.
32 De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
But they were not understanding the declaration, and feared, to question, him.
33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
And they came into Capernaum. And, happening to be, in the house, he was questioning them—What, in the way, were ye discussing?
34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
And they were silent; for, with one another, they had discussed in the way, who should be greatest.
35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
And, taking a seat, he addressed the twelve, and saith unto them—If anyone willeth to be, first, he shall be, least of all, and, minister of all.
36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
And, taking a child, he set it in the midst of them, —and, folding it in his arms, said unto them—
37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
Whosoever, unto, [one of] these children, shall give welcome, upon my name, unto me, giveth welcome; and, whosoever, unto me, giveth welcome, not, unto me, giveth welcome, but, unto him that sent me.
38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
John said unto him—Teacher! we saw someone, in thy name, casting out demons, —and we forbade him, because he was not following with us.
39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
But, Jesus, said—Do not forbid him! For, no one, is there, who shall do a work of power in my name, and have power, soon, to revile me;
40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
For, whosoever is not, against, us, is, for, us;
41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
For, whosoever shall give you to drink a cup of water, in name that, Christ’s, ye are, Verily! I say unto you, in nowise, shall lose his reward.
42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
And, whosoever shall cause to stumble one of these little ones that believe, it is, seemly, for him, rather, if there is hung a large millstone about his neck, and he is cast into the sea.
43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
And, if thy hand shall cause thee to stumble, cut it off, —it is, seemly, for thee, maimed, to enter into life, rather than having, the two hands, to depart into the gehenna, into the fire that is not quenched; (Geenna g1067)
44 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. (Geenna g1067)
And, if thy foot be causing thee to stumble, cut it off, —it is, seemly, for thee, to enter into life, lame, rather than having, the two feet, to be cast into the gehenna; (Geenna g1067)
46 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. (Geenna g1067)
And, if thine eye be causing thee to stumble, thrust it out, —it is, seemly, for thee, one-eye, to enter into the kingdom of God, rather than having, two eyes, to be cast into gehenna, (Geenna g1067)
48 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Where, their worm, dieth not, and, the fire, is not quenched,
49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
For, everyone, with fire, shall be salted.
50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
Salt is, good: but, if, salt, become, saltless, wherewith will ye, prepare, it? Have, within yourselves, salt, and be at peace, one with another.
