Márk 6
1 És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
He went out from there. He came into his own country, and his disciples followed him.
2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
When the Sabbath had come, he began to teach in the synagogue, and many hearing him were astonished, saying, “Where did this man get these things?” and, “What is the wisdom that is given to this man, that such mighty works come about by his hands?
3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Isn’t this the carpenter, the son of Mary and brother of James, Joses, Judah, and Simon? Aren’t his sisters here with us?” So they were offended at him.
4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
Jesus said to them, “A prophet is not without honor, except in his own country, and among his own relatives, and in his own house.”
5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
He could do no mighty work there, except that he laid his hands on a few sick people and healed them.
6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
He marveled because of their unbelief. He went around the villages teaching.
7 Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
He called to himself the twelve, and began to send them out two by two; and he gave them authority over the unclean spirits.
8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
He commanded them that they should take nothing for their journey, except a staff only: no bread, no wallet, no money in their purse,
9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
but to wear sandals, and not put on two tunics.
10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
He said to them, “Wherever you enter into a house, stay there until you depart from there.
11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
Whoever will not receive you nor hear you, as you depart from there, shake off the dust that is under your feet for a testimony against them. Assuredly, I tell you, it will be more tolerable for Sodom and Gomorrah in the day of judgment than for that city!”
12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
They went out and preached that people should repent.
13 És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
They cast out many demons, and anointed many with oil who were sick and healed them.
14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
King Herod heard this, for his name had become known, and he said, “John the Baptizer has risen from the dead, and therefore these powers are at work in him.”
15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
But others said, “He is Elijah.” Others said, “He is a prophet, or like one of the prophets.”
16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
But Herod, when he heard this, said, “This is John, whom I beheaded. He has risen from the dead.”
17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
For Herod himself had sent out and arrested John and bound him in prison for the sake of Herodias, his brother Philip’s wife, for he had married her.
18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
For John had said to Herod, “It is not lawful for you to have your brother’s wife.”
19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
Herodias set herself against him and desired to kill him, but she couldn’t,
20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
for Herod feared John, knowing that he was a righteous and holy man, and kept him safe. When he heard him, he did many things, and he heard him gladly.
21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
Then a convenient day came when Herod on his birthday made a supper for his nobles, the high officers, and the chief men of Galilee.
22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
When the daughter of Herodias herself came in and danced, she pleased Herod and those sitting with him. The king said to the young lady, “Ask me whatever you want, and I will give it to you.”
23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
He swore to her, “Whatever you ask of me, I will give you, up to half of my kingdom.”
24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
She went out and said to her mother, “What shall I ask?” She said, “The head of John the Baptizer.”
25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
She came in immediately with haste to the king and requested, “I want you to give me right now the head of John the Baptizer on a platter.”
26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
The king was exceedingly sorry, but for the sake of his oaths and of his dinner guests, he didn’t wish to refuse her.
27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
Immediately the king sent out a soldier of his guard and commanded to bring John’s head; and he went and beheaded him in the prison,
28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
and brought his head on a platter, and gave it to the young lady; and the young lady gave it to her mother.
29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
When his disciples heard this, they came and took up his corpse and laid it in a tomb.
30 És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
The apostles gathered themselves together to Jesus, and they told him all things, whatever they had done, and whatever they had taught.
31 Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
He said to them, “Come away into a deserted place, and rest awhile.” For there were many coming and going, and they had no leisure so much as to eat.
32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
They went away in the boat to a deserted place by themselves.
33 A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
They saw them going, and many recognized him and ran there on foot from all the cities. They arrived before them and came together to him.
34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Jesus came out, saw a great multitude, and he had compassion on them because they were like sheep without a shepherd; and he began to teach them many things.
35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
When it was late in the day, his disciples came to him and said, “This place is deserted, and it is late in the day.
36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
Send them away, that they may go into the surrounding country and villages and buy themselves bread, for they have nothing to eat.”
37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
But he answered them, “You give them something to eat.” They asked him, “Shall we go and buy two hundred denarii worth of bread and give them something to eat?”
38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
He said to them, “How many loaves do you have? Go see.” When they knew, they said, “Five, and two fish.”
39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
He commanded them that everyone should sit down in groups on the green grass.
40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
They sat down in ranks, by hundreds and by fifties.
41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
He took the five loaves and the two fish; and looking up to heaven, he blessed and broke the loaves, and he gave to his disciples to set before them, and he divided the two fish among them all.
42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
They all ate and were filled.
43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
They took up twelve baskets full of broken pieces and also of the fish.
44 A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
Those who ate the loaves were five thousand men.
45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
Immediately he made his disciples get into the boat and go ahead to the other side, to Bethsaida, while he himself sent the multitude away.
46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
After he had taken leave of them, he went up the mountain to pray.
47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
When evening had come, the boat was in the middle of the sea, and he was alone on the land.
48 És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
Seeing them distressed in rowing, for the wind was contrary to them, about the fourth watch of the night he came to them, walking on the sea; and he would have passed by them,
49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
but they, when they saw him walking on the sea, supposed that it was a ghost, and cried out;
50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
for they all saw him and were troubled. But he immediately spoke with them and said to them, “Cheer up! It is I! Don’t be afraid.”
51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
He got into the boat with them; and the wind ceased, and they were very amazed among themselves, and marveled;
52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
for they hadn’t understood about the loaves, but their hearts were hardened.
53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
When they had crossed over, they came to land at Gennesaret and moored to the shore.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
When they had come out of the boat, immediately the people recognized him,
55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
and ran around that whole region, and began to bring those who were sick on their mats to where they heard he was.
56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
Wherever he entered—into villages, or into cities, or into the country—they laid the sick in the marketplaces and begged him that they might just touch the fringe of his garment; and as many as touched him were made well.
