Márk 6
1 És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
And going out from thence, he went into his own country; and his disciples followed him.
2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
And when the sabbath was come, he began to teach in the synagogue: and many hearing him were in admiration at his doctrine, saying: How came this man by all these things? and what wisdom is this that is given to him, and such mighty works as are wrought by his hands?
3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Is not this the carpenter, the son of Mary, the brother of James, and Joseph, and Jude, and Simon? are not also his sisters here with us? And they were scandalized in regard of him.
4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
And Jesus said to them: A prophet is not without honor, but in his own country, and in his own house, and among his own kindred.
5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.
And he could not do any miracles there, only that he cured a few that were sick, laying his hands upon them.
6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.
And he wondered because of their unbelief, and he went through the villages round about teaching.
7 Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
And he called the twelve; and began to send them two and two, and gave them power over unclean spirits.
8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
And he commanded them that they should take nothing for the way, but a staff only: no scrip, no bread, nor money in their purse,
9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
But to be shod with sandals, and that they should not put on two coats.
10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.
And he said to them: Wheresoever you shall enter into an house, there abide till you depart from that place.
11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
And whosoever shall not receive you, nor hear you; going forth from thence, shake off the dust from your feet for a testimony to them.
12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
And going forth they preached that men should do penance:
13 És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
And they cast out many devils, and anointed with oil many that were sick, and healed them.
14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
And king Herod heard, (for his name was made manifest, ) and he said: John the Baptist is risen again from the dead, and therefore mighty works shew forth themselves in him.
15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
And others said: It is Elias. But others said: It is a prophet, as one of the prophets.
16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
Which Herod hearing, said: John whom I beheaded, he is risen again from the dead.
17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
For Herod himself had sent and apprehended John, and bound him in prison for the sake of Herodias the wife of Philip his brother, because he had married her.
18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
For John said to Herod: It is not lawful for thee to have thy brother’s wife.
19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
Now Herodias laid snares for him: and was desirous to put him to death, and could not.
20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
For Herod feared John, knowing him to be a just and holy man: and kept him, and when he heard him, did many things: and he heard him willingly.
21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
And when a convenient day was come, Herod made a supper for his birthday, for the princes, and tribunes, and chief men of Galilee.
22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.
And when the daughter of the same Herodias had come in, and had danced, and pleased Herod, and them that were at table with him, the king said to the damsel: Ask of me what thou wilt, and I will give it thee.
23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
And he swore to her: Whatsoever thou shalt ask I will give thee, though it be the half of my kingdom.
24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
Who when she was gone out, said to her mother, What shall I ask? But she said: The head of John the Baptist.
25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.
And when she was come in immediately with haste to the king, she asked, saying: I will that forthwith thou give me in a dish, the head of John the Baptist.
26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
And the king was struck sad. Yet because of his oath, and because of them that were with him at table, he would not displease her:
27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
But sending an executioner, he commanded that his head should be brought in a dish.
28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
And he beheaded him in the prison, and brought his head in a dish: and gave it to the damsel, and the damsel gave it to her mother.
29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
Which his disciples hearing came, and took his body, and laid it in a tomb.
30 És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.
And the apostles coming together unto Jesus, related to him all things that they had done and taught.
31 Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
And he said to them: Come apart into a desert place, and rest a little. For there were many coming and going: and they had not so much as time to eat.
32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.
And going up into a ship, they went into a desert place apart.
33 A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
And they saw them going away, and many knew: and they ran flocking thither on foot from all the cities, and were there before them.
34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
And Jesus going out saw a great multitude: and he had compassion on them, because they were as sheep not having a shepherd, and he began to teach them many things.
35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
And when the day was now far spent, his disciples came to him, saying: This is a desert place, and the hour is now past:
36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
Send them away, that going into the next villages and towns, they may buy themselves meat to eat.
37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
And he answering said to them: Give you them to eat. And they said to him: Let us go and buy bread for two hundred pence, and we will give them to eat.
38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
And he saith to them: How many loaves have you? go and see. And when they knew, they say: Five, and two fishes.
39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
And he commanded them that they should make them all sit down by companies upon the green grass.
40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
And they sat down in ranks, by hundreds and by fifties.
41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
And when he had taken the five loaves, and the two fishes: looking up to heaven, he blessed, and broke the loaves, and gave to his disciples to set before them: and the two fishes he divided among them all.
42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
And they all did eat, and had their fill.
43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
And they took up the leavings, twelve full baskets of fragments, and of the fishes.
44 A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
And they that did eat, were five thousand men.
45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
And immediately he obliged his disciples to go up into the ship, that they might go before him over the water to Bethsaida, whilst he dismissed the people.
46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
And when he had dismissed them, he went up to the mountain to pray.
47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
And when it was late, the ship was in the midst of the sea, and himself alone on the land.
48 És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
And seeing them labouring in rowing, (for the wind was against them, ) and about the fourth watch of the night, he cometh to them walking upon the sea, and he would have passed by them.
49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
But they seeing him walking upon the sea, thought it was an apparition, and they cried out.
50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
For they all saw him, and were troubled. And immediately he spoke with them, and said to them: Have a good heart, it is I, fear ye not.
51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
And he went up to them into the ship, and the wind ceased: and they were far more astonished within themselves:
52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
For they understood not concerning the loaves; for their heart was blinded.
53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
And when they had passed over, they came into the land of Genezareth, and set to the shore.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
And when they were gone out of the ship, immediately they knew him:
55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.
And running through that whole country, they began to carry about in beds those that were sick, where they heard he was.
56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
And whithersoever he entered, into towns or into villages or cities, they laid the sick in the streets, and besought him that they might touch but the hem of his garment: and as many as touched him were made whole.
