Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
Jisu okv ninyigv lvbwlaksu vdwv vngchi toku Gerasa mookugv Galili svparsvlv takdvlo,
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
Vdwlo Jisu svpw lokv korlin sopikda nw kaapato nyigo hv nyibung bungpam hoka lvngpwk lokv linvgo. So nyi si alvmanv dow gvnvgo.
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
Okv nyibung bungpam lo doonvgo yvvka ninyia rwngja ngv vdwloka leepv nyumato;
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
Vdwnvgo ninyigv lvpa okv laak a leepv kwtoku, vbvritola leeri gv dwkibv nw rvngja nga dokpwkla mvmwkmvmakto ninyigv lvpa gv riokdar haka. Nw achialvbv gwlwkrongto yvvka ninyia naatung nyumato.
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
Alu okv ayubv nw nyibung bungpam lo vngkarto okv moodw lokv, segok karto okv vlwng ngv atua tupsuto.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
Nw mego aduto vdwlo Jisunyi kaapa tokudw; vkvlvgabv nw joklwk toku, ninyigv kaagialo lvbwng ngv kumpvla,
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
Okv gamtvrongbv segokto, “Jisu, Kaiyachoknv Pwknvyarnv gv kuunyilo! No ngoogvlo ogugo mvngdu? Pwknvyarnv gv amin bv, nam ngo koodunv, nga mvrit mabvka!” (
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
Nw svbv minto ogulvgavbolo Jisu mintoku, “Alvmanv dow, so nyi sokv liro tokuka!”)
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
Vkvlvgabv Jisu ninyia tvvkato, “No gv aminv ogu vla?” Nyi angv mirwkto, “Ngoogv aminv ‘(Mob)’ nyitwng—ho ngonu twngtv nvgo!”
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
Okv nw Jisunyi alvmanv dow vdwa ho mooku loka adu lo vngmu mabvka vla kodwkkrwkla koola minto.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
Hoka kairungbv vrik riktwng go moodw nvchi hoka dvla reto.
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
Vkvlvgabv dow v Jisunyi kooto, “Ngonua riktwng alo vngmulabvka, okv ngonua bunu gvlo aalwk molabvka.”
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
Jisu bunua vngmuto, okv alvmanv dow v ho nyi lokv lintoku okv riktwnglo aalwk toku. Riktwng mvnwngngv lvngring anyi dvsegobv vrik v rito-chapchar minsula svparsvlv kiambv taraklo holula okv svparsvlv arwngbv holwk toku.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
Vrik ka kaayanv vdwv joklakula banggu lo okv rongolo minggo kartoku. Hv ogubv ripv nvdw vla nyi mvnwngngv vnglinla kaatoku,
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
okv vdwlo bunu Jisu gvlo aatokudw, bunu alvmanv dow atwng go gvvkinv nyi um kaapa toku. Nw hoka dooto, vjikotoku okv mvngnam rinam v alvtokula; okv bunu mvnwng v busu nyatoku.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
Alvmanv dow vdwgv lvkobv nyi angv um ogubv ripvnvdw okv vrik vdwgv lvkwng bvka kaanv vdwv nyi vdwa mintam nyatoku.
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
Vkvlvgabv bunu Jisunyi bunugv mooku lokv vngro tokukv vtoku.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
Jisu gv svpwlo aalwkrilo, nyi alvmanv dow vdwa gvvnv nyi angv ninyia kooto, “Ngamka noogv lvkobv vngmulabvka!”
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
Vbvritola Jisu ninyia vngmumato. Vbvmabvdv, nw ninyia minto, “Ahtu noogv lvgabv vdwgo ripv kudw okv vdwgo aya pvkudw no noogv naam lo vnglakula nyi vdwa mintam jilakuka.”
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
Vbvrinamv ho nyi v vnglaku Jisu gv ninyia ogugo ripvdw hum Banggu Vring nyi lo minggojitoku, hoka nyi mvnwngngv tvvtokula lamngak nyatoku.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
Jisu vngkorla vngrap toku svparsvlv takdv gonvlo. Ho svparsvlv hoka kairungbv nyitwng go ninyia vngkumla dooyumto.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
Jairus, Jius kumkunaam gv nyigam gobv rinv aalwkto, okv vdwlo nw Jisunyi kaapa pvdw, nw atubongv Jisu gv lvpa lvkwnglo gilwk toku
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
Okv dinchi rungbv ninyia kooto, “Ngoogv kuunyijar angv achialvbv lvvmapv. Ayala aagvrila noogv laak v ninyia mampo jilabv, vbvribolo nw poyariku okv turreku!”
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
Vbvrinamv Jisu ninyia lvkobv vngrap mingv toku. Twngtv rungnv nyi go Jisunyi lvkobv vngming gvto hoka vngku dvdvlo ninyia nyitwng ngv kaiyaya bv vngyumto.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
Hoka mvvga ako nyingring gola nyingnyi achialvbv oyi sarla silvmanv go dooto,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
Daktor achialvgo ninyia vdwnv dw go mvkwrikw toku. Nw atugv morko mvnwngnga mva tvku, vbvritola alvyaku svnga nw alvmabvya riayaya toku.
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
Nw Jisu gv lvkwng a tvvpato, vkvlvgabv nw ninyigv adar ayi nyitwng gv arwnglo aato,
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
Atu v minsuto, “Ngo ninyigv vji a mvsit bolo, ngo poyariku.”
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
Nw Jisu gv vji a mvsit toku, okv ninyigv oyi sarnam v ho vjakgobv nyedatoku; okv nw atu v arwnglo himpa sitoku nw adwkaku lokv poya kunam a.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
Vjakgobv Jisu ninyigv lokv mvpunvnv go linyi bv vla himpa sito, hoka nw dakyitkarla kaakarto nyitwng a okv tvuto, “Yvvla ngoogv vji a mvsit nvngv?”
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
Ninyigv lvbwlaksu vdwv mirwkto, “No kaatoka vkamgo nyi nyitwng ngv nam lvvbum nama; ogubv no tvvka doonv yvvla nam mvsit nvngv vla?”
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
Vbvritola Jisu kai tacha karla kaakarto yvvbvri rinvsi vla.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
Mvvga angv dwdw toku ogugo ninyia ripvkudw, vkvlvgabv nw busu v jinjinrumrumla aato, Jisu gv lvpalo guplwkto, okv ogumvnwng nga jvjvkvlv bv ninyia minpa toku.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Jisu ninyia mintoku, “Ngoogv kuunyijar, noogv mvngjwng ngv nam mvpu pvku. Sarsopoyo bv vngnyi kulaka, okv noogv hindwkhingku lokv poya lakuka.”
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
Jisu gv svbv minri hoka, Jairas gv naam lokv nyitampingko mego ho aalwkla okv Jairasnyi minpa toku, “Noogv kuunyijar v siro. Ogujego tamsar nvnyi mindwkminku dunv?”
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
Bunu ogugo minpvdw Jisu tvvriamato, vbvritola ninyia minto, “Busu mabvka, mvngjwng mvnglaka.”
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
Vbvrikunamv nw Pitar, Jems okv ninyigv boru Jon nyimwng ninyigv lvkobv vngmuto, yvvnyika vnggv mato.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
Bunu Jairas gv naamlo vngchi toku, hoka achialvbv kapku nama siinyimar rinam a okv ogu kaagartapa madubv rinam vdwa Jisu kaatoku.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
Nw arwnglo aala bunua minto, “Ogubv svbv kaagartapa madubv rinya dunv? Ogubv nonu kapdunv? Vmi si sima laka—nw yumwng dvlaka!”
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
Bunu ninyia nyarji nyato, vkvlvgabv nw bunu mvnwngnga agumlo nvnglintokula, vmi gv anvabua okv ninyigv lvbwlaksu aom a aagvla, vmi gv karku karchung arwngbv aatoku.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
Nw vmi nyijar a laak lokv gakbwngto okv ninyia minto, “Talita koum,” So minamsi, “Vmi nyijar, ngo nam mindunv gudung tokuka!”
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
Nw vjakgobv gudung toku okv vngcharvngyar raptoku. (Nw nyingring gola nyingnyi kunvgo.) Vbvriri hoka, bunu mvnwngngv lamngaknyato.
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
Vbvritola Jisu kadwk rungbv bunua minto yvvnyika minpa mabvka, okv nw minto, “Ninyia dvnam ogugo jigvrila dvmuto.”
