Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
E chegaram à outra banda do mar, à província dos gadarenos.
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
E, saindo ele do barco, lhe saiu ao seu encontro logo, dos sepulcros, um homem com espírito imundo;
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
O qual tinha a sua morada nos sepulcros, e nem ainda com cadeias o podia alguém prender;
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
Porque, tendo sido muitas vezes preso com grilhões e cadeias, as cadeias foram por ele feitas em pedaços, e os grilhões em migalhas, e ninguém o podia amansar.
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
E andava sempre, de dia e de noite, clamando pelos montes, e pelos sepulcros, e ferindo-se com pedras.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
E, quando viu Jesus ao longe, correu e adorou-o.
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
E, clamando com grande voz, disse: Que tenho eu contigo, Jesus, Filho do Deus altíssimo? conjuro-te por Deus que não me atormentes.
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(Porque lhe dizia: sai deste homem, espírito immundo.)
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
E perguntou-lhe: Qual é o teu nome? E lhe respondeu, dizendo: Legião é o meu nome, porque somos muitos.
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
E rogava-lhe muito que os não enviasse para fora daquela província.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
E andava ali pastando no monte uma grande manada de porcos.
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
E todos aqueles demônios lhe rogaram, dizendo: Manda-nos para aqueles porcos, para que entremos neles.
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
E Jesus logo lho permitiu. E, saindo aqueles espíritos imundos, entraram nos porcos; e a manada se precipitou por um despenhadeiro no mar (eram quase dois mil), e afogaram-se no mar.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
E os que apascentavam os porcos fugiram, e o anunciaram na cidade e nos campos; e sairam a ver o que era aquilo que tinha acontecido.
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
E foram ter com Jesus, e viram o endemoninhado, o que tivera a legião, assentado, vestido e em perfeito juízo, e temeram.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
E os que aquilo tinham visto contaram-lhes o que acontecera ao endemoninhado; e acerca dos porcos.
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
E começaram a rogar-lhe que se fosse dos seus termos.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
E, entrando ele no barco, rogara-lhe o que fôra endemoninhado que o deixasse estar com ele.
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
Jesus, porém, não lho permitiu, mas disse-lhe: vai para tua casa, para os teus, e anuncia-lhes quão grandes coisas o Senhor te fez, e como teve misericórdia de ti
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
E foi, e começou a anunciar em Decápolis quão grandes coisas Jesus lhe fizera; e todos se maravilhavam.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
E, passando Jesus outra vez num barco para a outra banda, ajuntou-se a ele uma grande multidão; e ele estava junto do mar.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
E, eis que chegou um dos principais da sinagoga, por nome Jairo, e, vendo-o, prostrou-se aos seus pés,
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
E rogava-lhe muito, dizendo: Minha filha está moribunda; rogo-te que venhas e lhe imponhas as mãos para que sare, e viva.
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
E foi com ele, e seguia-o uma grande multidão, que o apertava.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
E uma certa mulher, que, havia doze anos tinha um fluxo de sangue,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
E que havia padecido muito com muitos médicos, e dispendido tudo quanto tinha, nada lhe aproveitando, antes indo a pior;
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
Ouvindo falar de Jesus, veio por detraz, entre a multidão, e tocou o seu vestido.
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
Porque dizia: Se tão somente tocar os seus vestidos, sararei.
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
E logo se lhe secou a fonte do seu sangue; e sentiu no seu corpo estar já curada daquele açoite.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
E logo Jesus, conhecendo que a virtude de si mesmo saira, voltando-se para a multidão, disse: Quem tocou os meus vestidos?
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
E disseram-lhe os seus discípulos: Vês que a multidão te aperta, e dizes: Quem me tocou?
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
E ele olhava em redor, para ver a que isto fizera.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
Então a mulher, que sabia o que lhe tinha acontecido, temendo e tremendo, aproximou-se, e prostrou-se diante dele, e disse-lhe toda a verdade.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
E ele lhe disse: Filha, a tua fé te salvou; vai em paz, e sê curada deste teu açoite.
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
Estando ele ainda falando, chegaram alguns do principal da sinagoga, dizendo: A tua filha está morta; para que enfadas mais o Mestre?
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
E Jesus, tendo ouvido esta palavra que se dizia, disse ao principal da sinagoga: Não temas, crê somente.
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
E não permitiu que alguém o seguisse, senão Pedro, e Thiago, e João, irmão de Thiago.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
E, tendo chegado a casa do principal da sinagoga, viu o alvoroço, e os que choravam muito e pranteavam.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
E, entrando, disse-lhes: Porque vos alvoroçais e chorais? a menina não está morta, mas dorme.
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
E riam-se dele; porém ele, tendo-os posto a todos fora, tomou consigo o pai e a mãe da menina, e os que com ele estavam, e entrou aonde a menina estava deitada.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
E, tomando a mão da menina, disse-lhe: Talitha cumi: que, traduzido é: Filhinha, a ti te digo, levanta-te.
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
E logo a menina se levantou, e andava, pois já tinha doze anos: e assombraram-se com grande espanto.
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
E mandou-lhes expressamente que ninguém o soubesse; e disse que lhe dessem de comer.
