Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
And they came over to the other side of the sea, into the country of the Gadarenes.
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
And when he had come out of the boat, immediately there met him out of the tombs a man with an unclean spirit,
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
Who had [his] dwelling among the tombs; and no man could bind him, no, not with chains:
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
For he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been plucked asunder by him, and the fetters broken in pieces: neither could any [man] tame him.
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
And always, night and day, he was on the mountains, and in the tombs, crying, and cutting himself with stones.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
But when he saw Jesus afar off, he ran and worshiped him,
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
And cried with a loud voice, and said, What have I to do with thee, Jesus, [thou] Son of the Most High God? I adjure thee by God, that thou torment me not.
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(For he said to him, Come out of the man, [thou] unclean spirit.)
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
And he asked him, What [is] thy name? And he answered, saying, My name [is] Legion: for we are many.
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
And he besought him much that he would not send them away out of the country.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
Now there was there nigh to the mountains a great herd of swine feeding.
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
And all the demons besought him, saying, Send us into the swine, that we may enter into them.
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
And forthwith Jesus gave them leave. And the unclean spirits went out, and entered into the swine: and the herd ran violently down a steep place into the sea (they were about two thousand) and were choked in the sea.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
And they that fed the swine fled, and told [it] in the city, and in the country. And they went out to see what it was that was done.
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
And they come to Jesus, and see him that was possessed with the demon, and had the legion, sitting, and clothed, and in his right mind: and they were afraid.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
And they that saw [it] told them how it befell him that was possessed with the demon, and [also] concerning the swine.
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
And they began to pray him to depart out of their borders.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
And when he had come into the boat, he that had been possessed with the demon prayed him that he might be with him.
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
Yet Jesus suffered him not, but saith to him, Go home to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had compassion on thee.
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
And he departed, and began to publish in Decapolis how great things Jesus had done for him. And all [men] wondered.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
And when Jesus had passed over again in a boat to the other side, much people gathered to him: and he was nigh to the sea.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
And behold, there cometh one of the rulers of the synagogue, Jairus by name; and when he saw him, he fell at his feet,
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
And besought him greatly, saying, My little daughter lieth at the point of death: [I pray thee], come and lay thy hands on her, that she may be healed; and she will live.
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
And [Jesus] went with him; and many people followed him, and thronged him.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
And a certain woman who had an issue of blood twelve years,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
And had suffered many things from many physicians, and had spent all that she had, and was not relieved, but rather grew worse,
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
When she had heard of Jesus, came in the crowd behind, and touched his garment.
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
For she said, If I may touch but his clothes, I shall be whole.
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
And immediately the fountain of her blood was dried up; and she felt in [her] body that she was healed of that infirmity.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
And Jesus, immediately knowing in himself that virtue had gone out of him, turned him about in the throng, and said, Who touched my clothes?
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
And his disciples said to him, Thou seest the multitude thronging thee, and sayest thou, Who touched me?
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
And he looked around, to see her that had done this thing.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
But the woman fearing and trembling, knowing what was done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
And he said to her, Daughter, thy faith hath made thee whole; go in peace, and be healed of thy infirmity.
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
While he was yet speaking, there came from the ruler of the synagogue's [house certain] who said, Thy daughter is dead: why troublest thou the Master any further?
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
As soon as Jesus heard the word that was spoken, he saith to the ruler of the synagogue, Be not afraid, only believe,
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
And he suffered no man to follow him, save Peter, and James, and John the brother of James.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
And he cometh to the house of the ruler of the synagogue, and seeth the tumult, and them that wept and wailed greatly.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
And when he had come in, he saith to them, Why make ye this tumult, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
And they derided him: but when he had put them all out, he taketh the father and the mother of the damsel, and them that were with him, and entereth in where the damsel was lying.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
And he took the damsel by the hand, and said to her, Talitha cumi: which is, being interpreted, Damsel (I say to thee) arise.
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
And forthwith the damsel arose, and walked; for she was [of the age] of twelve years. And they were astonished with a great astonishment.
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
And he charged them strictly that no man should know it; and commanded that something should be given her to eat.
