Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
They came to the other side of the sea – the region of the Gerasenes;
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
and, as soon as Jesus had got out of the boat, he met a man coming out of the tombs, who was under the power of a foul spirit,
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
and who made his home in the tombs. No one had ever been able to secure him, even with a chain;
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
for, though he had many times been left secured with fetters and chains, he had snapped the chains and broken the fetters to pieces, and no one could master him.
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
Night and day alike, he was continually shrieking in the tombs and among the hills, and cutting himself with stones.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
Catching sight of Jesus from a distance, he ran and bowed to the ground before him,
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
shrieking out in a loud voice, “What do you want with me, Jesus, Son of the Most High God? For God’s sake do not torment me!”
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
For Jesus had said, “Come out from the man, you foul spirit.”
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
And he asked him, “What is your name?” “My name,” he said, “is Legion, for there are many of us;”
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
and he begged Jesus again and again not to send them away out of that country.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
There was a large herd of pigs close by, feeding on the hillside;
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
and the spirits begged Jesus, “Send us into the pigs so that we can take possession of them.”
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
Jesus gave them leave. They came out, and entered into the pigs; and the herd – about two thousand in number – rushed down the steep slope into the sea and were drowned in the sea.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
Then the men who tended them ran away, and carried the news to the town, and to the country around; and the people went to see what had happened.
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
When they came to Jesus, they found the possessed man sitting there, clothed and in his right mind – the man who had had the ‘Legion’ in him – and they were awe-struck.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
Then those who had seen it related to them all that had happened to the possessed man, as well as about the pigs;
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
so they began to beg Jesus to leave their region.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
As Jesus was getting into the boat, the possessed man begged him to let him stay with him.
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
But Jesus refused. “Go back to your home, to your own people,” he said, “and tell them of all that the Lord has done for you, and how he took pity on you.”
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
So the man went, and began to proclaim in the district of the Ten Towns all that Jesus had done for him; and everyone was amazed.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
By the time Jesus had recrossed in the boat to the opposite shore, a great number of people had gathered to meet him, and were standing by the sea.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
One of the leaders of the synagogue, whose name was Jairus, came and, as soon as he saw Jesus, threw himself at his feet and begged him repeatedly,
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
saying, “My little daughter is at death’s door. Please come and place your hands on her so that she may recover and live.”
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
So Jesus went with him. A great number of people followed Jesus, and kept pressing around him.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
Meanwhile a woman who for twelve years had suffered from hemorrhage,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
and undergone much at the hands of many doctors, (spending all she had without obtaining any relief, but, on the contrary, growing worse),
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
heard about Jesus, came behind in the crowd, and touched his cloak.
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
“If I can only touch his clothes,” she said, “I will get well!”
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
At once her bleeding stopped, and she felt in herself that she was cured of her affliction.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
Jesus at once became aware of the power that had gone out from him, and, turning around in the crowd, he said, “Who touched my clothes?”
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
“You see the people pressing around you,” exclaimed his disciples, “and yet you say ‘Who touched me?’”
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
But Jesus looked about to see who had done it.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
Then the woman, in fear and trembling, knowing what had happened to her, came and threw herself down before him, and told him the whole truth.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
“Daughter,” he said, “your faith has delivered you. Go, and peace be with you; be free from your affliction.”
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
Before he had finished speaking, some people from the house of the synagogue leader came and said, “Your daughter is dead! Why should you trouble the teacher further?”
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
But Jesus, overhearing what they were saying, said to the synagogue leader, “Do not be afraid; only have faith.”
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
And he allowed no one to accompany him, except Peter, James, and John, the brother of James.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
Presently they reached the leader’s house, where Jesus saw a scene of confusion – people weeping and wailing incessantly.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
“Why this confusion and weeping?” he said on entering. “The little child is not dead; she is asleep.”
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
They began to laugh at him; but he sent them all out, and then, with the child’s father and mother and his companions, went into the room where she was lying.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
Taking her hand, Jesus said to her, “Talitha, koum!” – which means ‘little girl, I am speaking to you – Rise!’
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
The little girl stood up at once, and began to walk about; for she was twelve years old. And, as soon as they saw it, they were overwhelmed with amazement;
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
but Jesus repeatedly cautioned them not to let anyone know of it, and told them to give her something to eat.
