Márk 5
1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
AND they came to the other side of the sea, into the country of the Gadarenes.
2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
And as he was going out of the vessel, immediately there met him a man with an unclean spirit,
3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
coming out of the tombs; who had his abode among the tombs; and no man could secure him, not even with chains;
4 Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
for he had been often bound with fetters and chains, and the chains were burst asunder by him, and the fetters broken in pieces, and no man was able to master him:
5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
and continually night and day he was in the mountains, and in the tombs, screaming, and cutting himself with stones.
6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
But when he saw Jesus afar off, he ran and worshipped him,
7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
and crying with a loud voice, said, What have I to do with thee, Jesus thou Son of God most high? I adjure thee by God, that thou dost not send me to torment.
8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
(For he had said unto him, Come out, unclean spirit, from the man.)
9 És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
And he interrogated him, What is thy name? and he replied, saying, Legion is my name; for we are many.
10 És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
And he entreated him much that he would not send them out of the country.
11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
And a great herd of swine was there feeding on the mountain:
12 És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
and all the devils besought him, saying, Send us into the swine, that we may enter into them.
13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
And immediately Jesus permitted them. And the unclean spirits going forth, entered into the swine; and the herd rushed violently down a precipice into the sea (they were about two thousand), and were suffocated in the sea.
14 A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
Then the swineherds fled, and carried the tidings into the city and into the country. And they went out to see what was done.
15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
And they came to Jesus, and saw the demoniac that had the legion, seated and clothed, and in his sound mind: and they were afraid.
16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
And they who saw the transaction, told them how it had been with the demoniac, and concerning the swine.
17 És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
And they began to entreat him to depart out of their coasts.
18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
And when he embarked on board the vessel, the demoniac besought him, that he might go with him.
19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
But Jesus did not permit him, but said to him, Go to thine house, and to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had compassion on thee.
20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
And he went out, and began to publish in Decapolis, what great things Jesus had done for him: and all men marvelled.
21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
And when Jesus had passed over again in the vessel to the other side, a vast multitude came together unto him; and he was by the sea side.
22 És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
And, behold, there cometh to him one of the rulers of the synagogue, named Jairus; and seeing him, fell at his feet,
23 És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
and entreated him importunately, saying, My little daughter is at the last gasp; wilt thou come, and lay thy hands upon her, that she may recover, and she shall live.
24 El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
And he went with him: and there followed him a great crowd, and they thronged him.
25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
And a certain woman, having a flux of blood twelve years,
26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
and had suffered much from many physicians; and had expended all she had, and was nothing better, but rather growing worse and worse;
27 Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
when she heard of Jesus, came in the crowd behind him, and touched his garment:
28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
for she said, If I but touch his clothes, I shall recover.
29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
And instantly the fountain of her blood was dried up, and she felt in her body that she was cured of her afflictive disease.
30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
And Jesus immediately perceiving in himself that miraculous power had gone forth from him, turning about in the crowd, said, Who touched my garments?
31 És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
And his disciples said to him, Thou seest the crowd thronging thee, and sayest thou, Who touched me?
32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
And he looked round to see her who had done this.
33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
Then the woman, fearful and trembling, knowing what had been done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.
34 Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
And he said unto her, Daughter, thy faith hath saved thee; go in peace, and be whole from thy distressing disease.
35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
And while he was yet speaking, they came from the ruler of the synagogue’s house, saying, Thy daughter is dead; why dost thou trouble the master any further?
36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
But Jesus, instantly hearing the account given, said to the ruler of the synagogue, Fear not, only believe.
37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
And he permitted no person to follow him, but Peter, and James, and John a brother of James.
38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
And he cometh to the house of the ruler of the synagogue, and seeth the confusion, as they were greatly lamenting and making loud moanings.
39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
And entering in he saith, Why make ye this uproar, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.
40 És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
And they derided him; but he thrusting them all out, took the father and the mother of the maiden, and those who were with him, and went in where the damsel was laid out.
41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
And taking the hand of the damsel, he saith unto her, Talitha cumi! which is, being interpreted, Damsel, I say unto thee, arise!
42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
And immediately the damsel arose and walked about, for she was twelve years old. And they were astonished with vast astonishment.
43 Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
And he very strongly charged them that no person should know it; and ordered something to be given her to eat.
