Márk 4
1 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
So tok han til å læra folket att ved sjøen; og det samla det seg ei uhorveleg mengd ikring honom, so han laut ganga ut i ein båt; den sat han i utpå vatnet, og heile folkehopen stod innpå land nedmed sjøen.
2 És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
Då lærde han deim mangt og mykje i likningar, og med han soleis lærde deim, sagde han:
3 Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
Høyr her! Det var ein såmann som gjekk ut og vilde så.
4 És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
Då bar det seg so til med han sådde, at noko av kornet fall frammed vegen, og fuglarne kom og åt det upp.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
Noko fall på steingrunn; der hadde det ikkje mykje jord, og det rann snøgt upp, av di der var so grunt;
6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
men då soli steig, skein det av, for det hadde ikkje rot.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
Noko fall millom klunger, og klungeren voks upp og kjøvde det, og det gav ikkje grøda.
8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
Noko fall i god jord; det rann upp og voks og gav grøda og bar upp til tretti og seksti og hundrad foll.
9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
Høyr etter, kvar som høyra kann! sagde han då.
10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
Då han vart åleine, kom dei tolv og dei andre som var med honom, og spurde honom um likningarne.
11 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
Han svara: «De fær vita løyndomen i Gudsriket, men til dei andre, som er utanfor, kjem allting i likningar,
12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
so dei skal sjå, men ikkje skilja, og høyra, men ikkje skyna; elles kunde dei venda um og få tilgjeving.
13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
Men skynar de’kje denne likningi, sagde han, korleis kann de då greida alle dei andre likningarne?
14 A magvető az ígét hinti.
Såmannen, det er den som sår Guds ord.
15 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
Dei frammed vegen, det er dei som Guds ord vert sått i, men med same dei hev høyrt det, kjem Satan, og tek burt ordet som var sått i deim.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
Sameleis dei som var sådde på steingrunn; det er dei som straks dei fær høyra Guds ord, tek imot det med gleda;
17 De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
men dei hev ikkje rot i seg, og held ikkje ut langt bilet; kjem dei so i naud eller fåre for ordet skuld, leidest dei straks og fell ifrå.
18 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
Andre var sådde millom klunger; det er dei som hev høyrt Guds ord,
19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
men suterne for det timelege og den svikfulle rikdomen og fysna etter alle andre ting, trengjer seg inn og kjøver ordet, so det vert grødelaust. (aiōn g165)
20 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
Men dei som var sådde i god jord, det er dei som høyrer Guds ord og tek imot det, og gjev grøda i tretti og seksti og hundrad foll.»
21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
Sidan sagde han til deim: «Når dei kjem inn med eit ljos, set dei det då under skjeppa eller sengi? set dei det’kje i staken?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
For ingen ting er dult utan det vert openberra, og ingen ting vart løynt utan det laut fram i ljoset.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
Høyr etter, kvar som høyra kann!»
24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
So sagde han til deim: «Sjå dykk fyre kva de høyrer på! Det målet de mæler med, skal dei mæla åt dykk med, og endå skal de få noko attpå.
25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
For den som hev, han skal få, men den som ikkje hev, skal missa endå det som han hev.»
26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
Sidan sagde han: «Med Guds rike er det so som når ein mann hev sått kornet i jordi:
27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
Han søv og ris upp, natt etter natt og dag etter dag, og frøet renn upp og veks - han veit ikkje korleis det gjeng til;
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
av seg sjølv ber jordi si grøda, fyrst strå, so aks, so fulle korn i kvart aks.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Men so snart som åkeren er skjær, tek han fram sigden; for hausten er komen.»
30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
So sagde han: «Kva skal me likna Guds rike i hop med? kva bilæte skal me teikna det med?
31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
Det er liksom senapskornet; når det vert lagt i jordi, er det mindre enn alle frøkorn i verdi.
32 És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
Men etter det er sått, renn det upp og vert større enn alle hagevokstrar og fær store greiner, so fuglarne i lufti kann byggja reir i skuggen av det.»
33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
I mange sovore likningar tala han Guds ord til deim, etter som dei var god til å skyna det.
34 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
Forutan likningar tala han ikkje til folket; men når han var åleine med læresveinarne sine, lagde han det ut alt saman for deim.
35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
Då det leid til kvelds same dagen, sagde han til deim: «Lat oss fara yver til hi sida!»
36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
So skildest dei med folket og tok honom med i båten, som han var. Og andre båtar fylgde og med.
37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
Då vart det so hardt eit ver, at bårorne slo inn i båten, og han var nær på å fyllast.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
Men Jesus låg og sov på høgjendet i bakskuten. Dei vekte honom og sagde: «Meister, er du like sæl um me gjeng under?»
39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
So stod han upp og truga vinden og sagde til sjøen: «Teg, og ver still!» Då logna vinden, og det vart blikende stilt.
40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
Og han sagde til deim: «Kvi er de rædde? Hev de endå ingi tru?»
41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
Men dei var fulle av otte og sagde seg imillom: «Kva er då dette for ein, som både vinden og sjøen lyder?»
