Márk 4
1 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
Again he began to teach by the seaside. A great multitude was gathered to him, so that he entered into a boat in the sea and sat down. All the multitude were on the land by the sea.
2 És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
He taught them many things in parables, and told them in his teaching,
3 Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.
“Listen! Behold, the farmer went out to sow.
4 És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
As he sowed, some seed fell by the road, and the birds came and devoured it.
5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
Others fell on the rocky ground, where it had little soil, and immediately it sprang up, because it had no depth of soil.
6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
When the sun had risen, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
Others fell amongst the thorns, and the thorns grew up and choked it, and it yielded no fruit.
8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
Others fell into the good ground and yielded fruit, growing up and increasing. Some produced thirty times, some sixty times, and some one hundred times as much.”
9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
He said, “Whoever has ears to hear, let him hear.”
10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
When he was alone, those who were around him with the twelve asked him about the parables.
11 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
He said to them, “To you is given the mystery of God’s Kingdom, but to those who are outside, all things are done in parables,
12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.
that ‘seeing they may see and not perceive, and hearing they may hear and not understand, lest perhaps they should turn again, and their sins should be forgiven them.’”
13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
He said to them, “Don’t you understand this parable? How will you understand all of the parables?
14 A magvető az ígét hinti.
The farmer sows the word.
15 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
The ones by the road are the ones where the word is sown; and when they have heard, immediately Satan comes and takes away the word which has been sown in them.
16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
These in the same way are those who are sown on the rocky places, who, when they have heard the word, immediately receive it with joy.
17 De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
They have no root in themselves, but are short-lived. When oppression or persecution arises because of the word, immediately they stumble.
18 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
Others are those who are sown amongst the thorns. These are those who have heard the word,
19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
and the cares of this age, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in choke the word, and it becomes unfruitful. (aiōn g165)
20 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
Those which were sown on the good ground are those who hear the word, accept it, and bear fruit, some thirty times, some sixty times, and some one hundred times.”
21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
He said to them, “Is a lamp brought to be put under a basket or under a bed? Isn’t it put on a stand?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
For there is nothing hidden except that it should be made known, neither was anything made secret but that it should come to light.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
If any man has ears to hear, let him hear.”
24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
He said to them, “Take heed what you hear. With whatever measure you measure, it will be measured to you; and more will be given to you who hear.
25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
For whoever has, to him more will be given; and he who doesn’t have, even that which he has will be taken away from him.”
26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
He said, “God’s Kingdom is as if a man should cast seed on the earth,
27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
and should sleep and rise night and day, and the seed should spring up and grow, though he doesn’t know how.
28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
For the earth bears fruit by itself: first the blade, then the ear, then the full grain in the ear.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
But when the fruit is ripe, immediately he puts in the sickle, because the harvest has come.”
30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
He said, “How will we liken God’s Kingdom? Or with what parable will we illustrate it?
31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
It’s like a grain of mustard seed, which, when it is sown in the earth, though it is less than all the seeds that are on the earth,
32 És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
yet when it is sown, grows up and becomes greater than all the herbs, and puts out great branches, so that the birds of the sky can lodge under its shadow.”
33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
With many such parables he spoke the word to them, as they were able to hear it.
34 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
Without a parable he didn’t speak to them; but privately to his own disciples he explained everything.
35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.
On that day, when evening had come, he said to them, “Let’s go over to the other side.”
36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
Leaving the multitude, they took him with them, even as he was, in the boat. Other small boats were also with him.
37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
A big wind storm arose, and the waves beat into the boat, so much that the boat was already filled.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
He himself was in the stern, asleep on the cushion; and they woke him up and asked him, “Teacher, don’t you care that we are dying?”
39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
He awoke and rebuked the wind, and said to the sea, “Peace! Be still!” The wind ceased and there was a great calm.
40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
He said to them, “Why are you so afraid? How is it that you have no faith?”
41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
They were greatly afraid and said to one another, “Who then is this, that even the wind and the sea obey him?”
