Márk 3
1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
Et introivit iterum in synagogam: et erat ibi homo habens manum aridam.
2 És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
Et observabant eum, si sabbatis curaret, ut accusarent illum.
3 Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
Et ait homini habenti manum aridam: Surge in medium.
4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
Et dicit eis: Licet sabbatis benefacere, an male? animam salvam facere, an perdere? At illi tacebant.
5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
Et circumspiciens eos cum ira, contristatus super caecitate cordis eorum, dicit homini: Extende manum tuam. Et extendit, et restituta est manus illi.
6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
Exeuntes autem Pharisaei, statim cum Herodianis consilium faciebant adversus eum quomodo eum perderent.
7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
Iesus autem cum discipulis suis secessit ad mare: et multa turba a Galilaea, et Iudaea secuta est eum,
8 És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
et ab Ierosolymis, et ab Idumaea, et trans Iordanem: et qui circa Tyrum, et Sidonem, multitudo magna, audientes, quae faciebat, venerunt ad eum.
9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
Et dixit Iesus discipulis suis ut in navicula sibi deservirent propter turbam, ne comprimerent eum.
10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
multos enim sanabat ita ut irruerent in eum ut illum tangerent quotquot habebant plagas.
11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
Et spiritus immundi, cum illum videbant, procidebant ei: et clamabant dicentes:
12 Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
Tu es Filius Dei. Et vehementer comminabatur eis ne manifestarent illum.
13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
Et ascendens in montem vocavit ad se quos voluit ipse: et venerunt ad eum.
14 És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
Et fecit ut essent duodecim cum illo: et ut mitteret eos praedicare.
15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
Et dedit illis potestatem curandi infirmitates, et eiiciendi daemonia.
16 Simont, a kinek Péter nevet ada;
Et imposuit Simoni nomen Petrus:
17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
et Iacobum Zebedaei, et Ioannem fratrem Iacobi, et imposuit eis nomina Boanerges, quod est, Filii tonitrui:
18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
et Andraeam, et Philippum, et Bartholomaeum, et Matthaeum, et Thomam, et Iacobum Alphaei, et Thaddaeum, et Simonem Cananaeum,
19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
et Iudam Iscariotem, qui et tradidit illum.
20 Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
Et veniunt ad domum: et convenit iterum turba, ita ut non possent neque panem manducare.
21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
Et cum audissent sui, exierunt tenere eum: dicebant enim: Quoniam in furorem versus est.
22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
Et Scribae, qui ab Ierosolymis descenderant, dicebant: Quoniam Beelzebub habet, et quia in principe daemoniorum eiicit daemonia.
23 Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
Et convocatis eis in parabolis dicebat illis: Quomodo potest satanas satanam eiicere?
24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
Et si regnum in se dividatur, non potest regnum illud stare.
25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
Et si domus super semetipsam dispertiatur, non potest domus illa stare.
26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
Et si satanas consurrexerit in semetipsum, dispertitus est, et non poterit stare, sed finem habet.
27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
Nemo potest vasa fortis ingressus in domum diripere, nisi prius fortem alliget, et tunc domum eius diripiet.
28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
Amen dico vobis, quoniam omnia dimittentur filiis hominum peccata, et blasphemiae, quibus blasphemaverint:
30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
Quoniam dicebant: Spiritum immundum habet.
31 És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
Et veniunt mater eius et fratres: et foris stantes miserunt ad eum vocantes eum,
32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
et sedebat circa eum turba: et dicunt ei: Ecce mater tua, et fratres tui foris quaerunt te.
33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
Et respondens eis, ait: Quae est mater mea, et fratres mei?
34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Et circumspiciens eos, qui in circuitu eius sedebant, ait: Ecce mater mea, et fratres mei.
35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Qui enim fecerit voluntatem Dei, hic frater meus, et soror mea, et mater est.
