< Márk 3 >

1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
Imi hape chenjila mwisinagoge mi kubena mukwame weyanza lizuminine.
2 És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
Bamwi bantu babamuteyete hafuhi kubona kamba mwamuhoze Lensabata kokuti bamunyansikize ho.
3 Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
Jesu chati kumukwame weyanza lizuminine, “Katuke mi uzime aha mukati kabantu.”
4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
Linu chati kubantu, “Kana kushiyeme kuchita bulotu mwizuba lya Lensabata, kamba kuholofaza; kupulusa buhalo, kamba kwihaya?” Kono babatontwele.
5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
Ababaloli kubazimbuluka bonse chabukali, mi abaswabiswa bukukutu bwenkulo zabo, imi chati kumukwame, “Wolole iyanza lyako.” Chaliwolola, imi iyanza lyakwe chilya shiyamiswa.
6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
Bafalisi habazwa hanze imi haho bulyo nibatanga kulelinsana ni maHeroda kamubati chiba mwihaila.
7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
Linu Jesu, ni barutwana bakwe, babayendi kwiwate, imi chisi chikando chabantu niche chilila kuzwa Galileya ni kuzwa Judeya
8 És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
ni kuzwa Jerusalema ni kuzwa Idumeya ni mwishilya lya Joludani ni kuzimbuluka Tire ni Sidoni. Habazuwa chazintu zabali kuchita, chisi chikando chibezi kwali.
9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
Imi abakumbili barutwana bakwe kumubakanyiza chisepezana chebaka lyachisi, kokuti kanji bamuliimbi.
10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
Mukuti abahozi baangi, kokuti zumwi ni zumwi yabena malwalila alikoze kwiza kwali kuti amukwate.
11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
Munako yonse muzibali kumubonena inhuho zisajolwele, zibali kuwila hansi habusu bwakwe ni kulililila, ni ziti, “Umwana wa Ireeza.”
12 Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
“Chabusakusima nazikalimela kuti kanji zimwizibahazi.
13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.
Abayendi kwilundu, imi abasupi bana baabalikusuna, imi nibeza kwali.
14 És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
Abaketi bena ikumi ni bobele, (baabasumpi barutwana), njokuti babenaye ni kuti pona chobatuma kutwala iñuwa yeñusa,
15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
ni kuba ni maata akuhindika madimona.
16 Simont, a kinek Péter nevet ada;
Imi abaketi bena ikumi ni bobele: Simone, yabahi izina Pitorosi;
17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;
Jakobo mwana wa Zebediya, ni Johani mwance wa Jakobo, yabahi izina Boanergese, liti, bana bakupalakata,
18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
ni Anduru, Filipi, Batolomiyu, Mateu, Tomasi, Jakobo mwana wa Alfeya, Tediyusi, Simone Mukakani,
19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta őt.
ni Judasi Isikaliyote, yetena mubeteke.
20 Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
Linu nayenda kumunzi, imi chisi chibaboleli kwiza hamwina, kokuti kanji bawoli nanga kulya chinkwa.
21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
Luhasi lwakwe haluzuwa zateni, babayendi ni kukamuhitiza, mukuti nibati, “Uzwile mumaano akwe”
22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
“Bañoli bamulao babakazwi kwa Jerusalema nibati, “Ukwetwe kwa Beluzebule,” imi, cha buyendisi bwa madimona u hindika madimona.”
23 Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
Jesu ababasumpili kwali ni kucho kubali munguli, “Satani uwola bule kuhindika Satani?
24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
Heba mubuso uli koswele kulisandukila iwowine, uwo mubuso kawuwoli kuzimana.
25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
Heba inzuvo ili koswele kulisandukila iyoine, iyo inzubo kete niiwole kuzima.
26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
Heba Satani uzimana ni kulisandukila iye mwine ni kuliyaba, kawoli kuzimana, kono wizite kumamaninizo.
27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
Kono kakwina yowola kwinjila munzubo ya mukwame yokolete ni kwiba zibya zakwe nasahambite mukwame yokolete tanzi, mi mwawole kututulula inzubo yakwe.
28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:
Chabusakusima nicho kwenu, zive zonse zabaana babantu kazikwatilwe, nanga zonse inyefulo zibawaamba,
29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; (aiōn g165, aiōnios g166)
kono yense yonyefula Luhuho lu Jolola kete nawane kukwatilwa, kono wina mulandu wachive chakuyakuile.” (aiōn g165, aiōnios g166)
30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
“Jesu abawambi chimukuti babali kucho, “Wina luhuho lusa Jolwele.”
31 És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
Linu banyina ni banche nibeza kuzimana hanze. Chibamutumina, kumusupa.
32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.
Mi buungi bubekele bumuzimbulukite, niba cho kwali, “Banyoko ni banche bako bena hanze, mi bakabukulola.”
33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
Nabetaba, “Njibani bamayo ni bache bangu?”
34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.
Nalola mu mamabbali kubabekele nibena muchikwenda nibamu zimbulukite ni kucho, “Mulole, aba nji bamayo ni banche bangu!
35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
Mukuti yense yochita chisakiwa kwa Ireeza, uzo muntu nji mwanchangu, ni nchizyangu, ni bamayo.”

< Márk 3 >