< Márk 15 >

1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
A hned ráno, uradivše se přední kněží s staršími a s zákonníky i se vším shromážděním, svázavše Ježíše, vedli jej a dali Pilátovi.
2 És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
I otázal se ho Pilát: Ty-li jsi ten král Židovský? A on odpověděv, řekl jemu: Ty pravíš.
3 És erősen vádolják vala őt a főpapok.
I žalovali na něj přední kněží mnoho. On pak nic neodpovídal.
4 Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
Tedy Pilát otázal se ho opět, řka: Nic neodpovídáš? Hle, jak mnoho proti tobě svědčí.
5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Ale Ježíš předce nic neodpověděl, tak že se podivil Pilát.
6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
V svátek pak propouštíval jim jednoho z vězňů, za kteréhož by koli prosili.
7 Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
I byl jeden, kterýž sloul Barabáš, s svárlivými v vězení, kteříž v svadě vraždu byli spáchali.
8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
A zvolav zástup, počal prositi, aby učinil, jakož jim vždycky činíval.
9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Pilát pak odpověděl jim, řka: Chcete-li, propustím vám krále Židovského?
10 Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
(Nebo věděl, že jej z závisti vydali přední kněží.)
11 A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
Ale přední kněží ponukli zástupu, aby jim raději propustil Barabáše.
12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
A Pilát odpověděv, řekl jim zase: Což pak chcete, ať učiním tomu, kteréhož králem Židovským nazýváte?
13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
A oni opět zvolali: Ukřižuj ho.
14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
A Pilát pravil jim: I co zlého učinil? Oni pak více volali: Ukřižuj ho.
15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
Tedy Pilát, chtě lidu dosti učiniti, pustil jim Barabáše, a dal jim Ježíše ubičovaného, aby byl ukřižován.
16 A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
Žoldnéři pak uvedli jej vnitř do síně, do rathouzu, a svolali všecku zběř.
17 És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
I oblékli jej v šarlat, a korunu zpletše z trní, vložili naň.
18 És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
I počali ho pozdravovati: Zdráv buď, králi Židovský.
19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
A bili hlavu jeho třtinou, a plili na něj, a sklánějíce kolena, klaněli se jemu.
20 Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
A když se jemu naposmívali, svlékli s něho šarlat, a oblékli jej v roucho jeho vlastní. I vedli jej, aby ho ukřižovali.
21 És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
I přinutili nějakého Šimona Cyrenenského, pomíjejícího, (kterýž šel z pole, otce Alexandrova a Rufova, ) aby nesl kříž jeho.
22 És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
I vedli jej až na místo Golgota, to jest, (vyložil-li by, ) popravné místo.
23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
I dávali mu píti víno s mirrou, ale on nepřijal.
24 És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
A ukřižovavše jej, rozdělili roucha jeho, mecíce o ně los, kdo by co vzíti měl.
25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
A byla hodina třetí, když ho ukřižovali.
26 Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
A byl nápis viny jeho napsán: Král Židovský.
27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
Ukřižovali také s ním dva lotry, jednoho na pravici, a druhého na levici jeho.
28 És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
I naplněno jest písmo, řkoucí: A s nepravými počten jest.
29 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
A kteříž chodili mimo něj, rouhali se jemu, potřásajíce hlavami svými, a říkajíce: Hahá, kterýž rušíš chrám, a ve třech dnech vzděláváš,
30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Spomoz sobě samému, a sstup s kříže.
31 Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
Též i přední kněží posmívajíce se, jeden k druhému s zákonníky pravili: Jinýmť pomáhal, sám sobě pomoci nemůže.
32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Kristus, ten král Izraelský, nechažť nyní sstoupí s kříže, ať uzříme, a uvěříme. A i ti, kteříž s ním ukřižování byli, útržku mu činili.
33 Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
A když byla hodina šestá, stala se tma po vší zemi až do hodiny deváté.
34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
A v hodinu devátou zvolal Ježíš hlasem velikým, řka: Elói, Elói, lama zabachtani? Což se vykládá: Bože můj, Bože můj, pročs mne opustil?
35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
A někteří z okolo stojících, slyševše to, pravili: Hle, Eliáše volá.
36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
A běžev jeden, naplnil hubu octem, a vloživ na tresť, dával jemu píti, řka: Ponechte, uzříme, přijde-li Eliáš, aby jej složil.
37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
Ježíš pak zvolav hlasem velikým, pustil duši.
38 És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
A opona v chrámě roztrhla se na dvé, od vrchu až dolů.
39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
Viděv pak centurio, kterýž tu naproti stál, že tak volaje, vypustil duši, řekl: Jistě člověk tento Syn Boží byl.
40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Byly pak tu i ženy, zdaleka se dívajíce, mezi nimiž byla Maria Magdaléna, a Maria Jakuba menšího, a Jozesova mátě, a Salome,
41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
Kteréž, když ještě byl v Galilei, chodily za ním a posluhovaly jemu, i jiné mnohé, kteréž byly s ním vstoupily do Jeruzaléma.
42 És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
A když již byl večer, (že byl den připravování, to jest před sobotou, )
43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
Přišed Jozef z Arimatie, počestná osoba úřadná, kterýž také očekával království Božího, směle všel ku Pilátovi, a prosil za tělo Ježíšovo.
44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
Pilát pak podivil se, již-li by umřel. A povolav centuriona, otázal se ho, dávno-li je umřel.
45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
A zvěděv od centuriona, dal tělo Jozefovi.
46 Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
I koupiv plátna, a sňav ho, obvinul v plátno, a položil do hrobu, kterýž byl vytesán z skály, a přivalil kámen ke dveřům hrobovým.
47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
Ale Maria Magdaléna a Maria Jozesova dívaly se, kde by byl položen.

< Márk 15 >