Márk 14
1 Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
«Ɵtüp ketix» ⱨeyti wǝ «petir nan ⱨeyti»ƣa ikki kün ⱪalƣanidi. Bax kaⱨinlar wǝ Tǝwrat ustazliri uni ⱨiylǝ-nǝyrǝng bilǝn tutup ɵltürüxning qarisini izdǝytti.
2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Qünki ular: — Bu ix ⱨeyt-ayǝm künliri ⱪilinmisun. Bolmisa, hǝlⱪ arisida malimanqiliⱪ qiⱪixi mumkin, — deyixǝtti.
3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
Əmdi u Bǝyt-Aniya yezisida, «Simon mahaw»ning ɵyidǝ dastihanda olturƣanda, aⱪ ⱪaxtexi xixidǝ naⱨayiti ⱪimmǝtlik sap sumbul ǝtirni kɵtürüp kǝlgǝn bir ayal uning yeniƣa kirdi. Ayal aⱪ ⱪaxtexi xexini qeⱪip, ǝtirni Əysaning bexiƣa ⱪuydi.
4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
Lekin bǝzilǝr buningƣa hapa boluxup, bir-birigǝ: — Bu ǝtir nemǝ dǝp xundaⱪ israp ⱪilinidu?
5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
Qünki bu ǝtirni üq yüz dinardin artuⱪ pulƣa satⱪili bolatti, puli kǝmbǝƣǝllǝrgǝ sǝdiⱪǝ ⱪilinsa bolmamti! — deyixti. Ular ayalƣa xundaⱪ tapa-tǝnǝ ⱪilƣili turdi.
6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
Lekin Əysa ularƣa: — Uning ihtiyariƣa ⱪoyunglar, nemǝ dǝp uning kɵnglini aƣritisilǝr? U mening üstümgǝ yahxi ix ⱪildi.
7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
Qünki kǝmbǝƣǝllǝr daim aranglarda bolidu, haliƣan waⱪitinglarda ularƣa hǝyr-sahawǝt kɵrsitǝlǝysilǝr; lekin mening aranglarda boluxum silǝrgǝ daim nesip boliwǝrmǝydu!
8 Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
Ayal qamining yetixiqǝ ⱪildi; u mening bǝdinimning dǝpnǝ ⱪilinixiƣa aldin’ala tǝyyarliⱪ ⱪilip, uningƣa ǝtir-may ⱪuyup ⱪoydi.
9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bu hux hǝwǝr pütkül dunyaning ⱪǝyeridǝ jakarlansa, bu ayal ǝslinip, uning ⱪilƣan bu ixi tǝriplinidu, — dedi.
10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
Xu waⱪitta, on ikkiylǝndin biri bolƣan Yǝⱨuda Ixⱪariyot uni ularƣa tutup berix mǝⱪsitidǝ bax kaⱨinlarning aldiƣa bardi.
11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
Ular buni anglap huxal bolup kǝtti wǝ uningƣa pul berixkǝ wǝdǝ ⱪilixti. Yǝⱨuda uni tutup berixkǝ muwapiⱪ pursǝt izdǝp yürǝtti.
12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Petir nan ⱨeytining birinqi küni, yǝni ɵtüp ketix ⱨeytining ⱪurbanliⱪ [ⱪozisi] soyulidiƣan küni, muhlislar uningdin: — Ɵtüp ketix ⱨeytining [tamiⱪini] yeyixing üqün bizning ⱪǝyǝrgǝ berip tǝyyarliximizni halaysǝn? — dǝp soridi.
13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
U muhlisliridin ikkiylǝnni aldin mangƣuzup ularƣa: — Xǝⱨǝrgǝ kiringlar, u yǝrdǝ kozida su kɵtürüwalƣan bir ǝr kixi silǝrgǝ uqraydu. Uning kǝynidin menginglar.
14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
U adǝm nǝgǝ kirsǝ xu ɵyning igisigǝ: «Ustaz: Muhlislirim bilǝn ɵtüp ketix ⱨeytining tamiⱪini yǝydiƣan meⱨmanhana ⱪǝyǝrdǝ?— dǝp sorawatidu» — dǝnglar.
15 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
U silǝrni baxlap üstünki ⱪǝwǝttiki rǝtlǝngǝn sǝrǝmjanlaxturulƣan qong bir eƣiz ɵyni kɵrsitidu. Mana xu yǝrdǝ bizgǝ tǝyyarliⱪ ⱪilip turunglar, — dedi.
16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
Muhlislar yolƣa qiⱪip xǝⱨǝrgǝ kirip, yoluⱪⱪan ixlarning ⱨǝmmisi u eytⱪandǝk boldi. Xu yǝrdǝ ular ɵtüp ketix ⱨeytining tamiⱪini tǝyyarlaxti.
17 Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
Kǝq kirgǝndǝ, u on ikkǝylǝn bilǝn ɵygǝ kǝldi.
18 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
Ular dastihanda olturup ƣizalanƣanda Əysa: — Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, aranglardiki birǝylǝn, mǝn bilǝn billǝ ƣizaliniwatⱪan birsi manga satⱪunluⱪ ⱪilidu, — dedi.
19 Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Ular [bu sɵzdin] ⱪayƣuƣa qɵmüp, bir-birlǝp uningdin: — Mǝn ǝmǝstimǝn? — dǝp soridi. Yǝnǝ birsi: — Mǝn ǝmǝstimǝn? — dedi.
20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
Lekin u ularƣa: — [Xu kixi] on ikkǝylǝnning biri, yǝni ⱪolidiki nanni mǝn bilǝn tǝng tawaⱪⱪa tɵgürgüqi bolidu.
21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
Insan’oƣli dǝrwǝⱪǝ ɵzi toƣrisida [muⱪǝddǝs yazmilarda] pütülgǝndǝk alǝmdin ketidu; biraⱪ Insan’oƣlining tutup berilixigǝ wasitiqi bolƣan adǝmning ⱨaliƣa way! U adǝm tuƣulmiƣan bolsa uningƣa yahsi bolatti! — dedi.
22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
Ular ƣizaliniwatⱪanda, Əysa bir nanni ⱪoliƣa elip tǝxǝkkür eytⱪandin keyin, uni oxtup, muhlisliriƣa ülǝxtürüp bǝrdi wǝ: — Elinglar, bu mening tenim, — dedi.
23 És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
Andin u ⱪoliƣa jamni elip [Hudaƣa] tǝxǝkkür eytⱪandin keyin, uni muhlisliriƣa sundi. Ularning ⱨǝmmisi uningdin iqixti.
24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
U ularƣa: — Bu mening ⱪenim, nurƣun adǝmlǝr üqün tɵkülidiƣan, yengi ǝⱨdini tüzidiƣan ⱪenimdur.
25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, Hudaning padixaⱨliⱪida yengidin xarabtin iqidiƣan küngiqǝ, üzüm telining xǝrbitini ⱨǝrgiz iqmǝymǝn, — dedi.
26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
Ular bir mǝdⱨiyǝ küyini eytⱪandin keyin talaƣa qiⱪip, Zǝytun teƣiƣa ⱪarap ketixti.
27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
Andin Əysa ularƣa: Silǝr ⱨǝmminglar tandurulup putlixisilǝr, qünki [muⱪǝddǝs yazmilarda]: «Mǝn padiqini uruwetimǝn, Ⱪoylar patiparaⱪ bolup tarⱪitiwetilidu» dǝp pütülgǝn.
28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
Lekin mǝn tirilgǝndin keyin Galiliyǝgǝ silǝrdin burun barimǝn, — dedi.
29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
Lekin Petrus uningƣa: — Ⱨǝmmǝylǝn tandurulup putlaxsimu, mǝn ⱨǝrgiz putlaxmaymǝn, dedi.
30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Əysa uningƣa: — Mǝn sanga bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bügün, yǝni bügün keqǝ horaz ikki ⱪetim qilliƣuqǝ, sǝn mǝndin üq ⱪetim tanisǝn, — dedi.
31 Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
Lekin Petrus tehimu ⱪǝt’iylik bilǝn uningƣa: — Sǝn bilǝn billǝ ɵlidiƣan ix kerǝk bolsimu, sǝndin ⱨǝrgiz tanmaymǝn, — dedi. Ⱪalƣan ⱨǝmmisimu xundaⱪ deyixti.
32 És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
Andin ular Getsimanǝ degǝn bir jayƣa kǝldi. U muhlislarƣa: — Mǝn dua-tilawǝt ⱪilip kǝlgüqǝ, muxu yǝrdǝ olturup turunglar, dedi.
33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
U Petrus, Yaⱪup wǝ Yuⱨannani birgǝ elip mangdi wǝ sür besip, roⱨ-ⱪǝlbidǝ tolimu pǝrixan boluxⱪa baxlidi.
34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
U ularƣa: — Jenim ɵlidiƣandǝk bǝkmu azablanmaⱪta. Silǝr bu yǝrdǝ ⱪelip, oyƣaⱪ turunglar, — dedi.
35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
U sǝl neriraⱪ berip, ɵzini yǝrgǝ etip düm yatti wǝ mumkin bolsa, u dǝⱪiⱪining ɵz bexiƣa qüxmǝy ɵtüp ketixi üqün dua ⱪilip:
36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
— I Abba Ata, Sanga ⱨǝmmǝ ix mumkindur; bu ⱪǝdǝⱨni mǝndin ɵtküzüwǝtkǝysǝn! Lekin bu ix mǝn haliƣandǝk ǝmǝs, sǝn haliƣandǝk bolsun, — dedi.
37 Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
U [üqǝylǝnning] yeniƣa ⱪaytip kǝlginidǝ, ularning uhlap ⱪalƣanliⱪini kɵrüp, Petrusⱪa: — Əy Simon, uhlawatamsǝn?! Bir saǝtmu oyƣaⱪ turalmidingmu?!
38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
Eziⱪturuluxtin saⱪlinix üqün, oyƣaⱪ turup dua ⱪilinglar. Roⱨ pidakar bolsimu, lekin kixining ǝtliri ajizdur, — dedi.
39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
Andin u yǝnǝ berip, ohxax sɵzlǝr bilǝn ⱪaytidin dua ⱪildi.
40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
U ularning yeniƣa ⱪaytip kǝlginidǝ, ularning yǝnǝ uhlap ⱪalƣanliⱪini kɵrdi, qünki ularning kɵzliri uyⱪuƣa ilinƣanidi. Ular uningƣa nemǝ deyixini bilmǝy ⱪaldi.
41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
U üqinqi ⱪetim ularning yeniƣa ⱪaytip ularƣa: — Silǝr tehiqǝ uhlawatamsilǝr, tehiqǝ dǝm eliwatamsilǝr? Əmdi boldi bǝs! Waⱪit-saiti kǝldi; mana, Insan’oƣli gunaⱨkarlarning ⱪoliƣa tapxuruldi!
42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
Ⱪopunglar, ketǝyli; mana, manga satⱪunluⱪ ⱪilidiƣan kixi yeⱪin kǝldi! — dedi.
43 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
Wǝ xu dǝⱪiⱪidǝ, uning sɵzi tehi tügimǝyla, mana, on ikkǝylǝndin biri bolƣan Yǝⱨuda kǝldi; uning yenida bax kaⱨinlar, Tǝwrat ustazliri wǝ aⱪsaⱪallar tǝripidin ǝwǝtilgǝn ⱪiliq-toⱪmaⱪlarni kɵtürgǝn zor bir top adǝm bar idi.
44 Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
Uningƣa satⱪunluⱪ ⱪilƣuqi ular bilǝn alliburun ixarǝtni bekitip: «Mǝn kimni sɵysǝm, u dǝl xudur. Silǝr uni tutup, yalap elip ketinglar» dǝp kelixkǝnidi.
45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
U kelip udul [Əysaning] aldiƣa berip: — Ustaz, ustaz! — dǝp uni sɵyüp kǝtti.
46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
Ular uningƣa ⱪol selip, uni tutⱪun ⱪildi.
47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Wǝ uning yenida turƣanlardin birǝylǝn ⱪiliqini suƣurup, bax kaⱨinning qakiriƣa uruwidi, uning ⱪuliⱪini xilip qüxürüwǝtti.
48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
Əysa jawabǝn ularƣa: — Bir ⱪaraⱪqini tutidiƣandǝk ⱪiliq-toⱪmaⱪlarni kɵtürüp meni tutⱪili kǝpsilǝrƣu?
49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Mǝn ⱨǝr küni ibadǝthana ⱨoylilirida silǝr bilǝn billǝ bolup tǝlim berǝttim, lekin silǝr u qaƣda meni tutmidinglar. Lekin bu ixlarning yüz berixi muⱪǝddǝs yazmilarda aldin pütülgǝnlǝrning ǝmǝlgǝ axuruluxi üqün boldi, — dedi.
50 Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
Bu qaƣda, ⱨǝmmǝylǝn uni taxlap ⱪeqip ketixti.
51 Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
Pǝⱪǝt uqisiƣa kanap rǝht yepinqaⱪliwalƣan bir yigit uning kǝynidin ǝgixip mangdi. Yax ǝskǝrlǝr uni tutuweliwidi,
52 De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
lekin u kanap rǝhttin boxinip, yalingaq peti ulardin ⱪeqip kǝtti.
53 És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Əmdi ular Əysani bax kaⱨinning aldiƣa elip berixti. Bax kaⱨinlar, barliⱪ aⱪsaⱪallar bilǝn Tǝwrat ustazlirimu u yǝrgǝ uning yeniƣa yiƣildi.
54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
Petrus uningƣa taki bax kaⱨinning sarayidiki ⱨoylining iqigiqǝ yiraⱪtin ǝgixip kǝldi; u ⱪarawullar bilǝn billǝ otning nurida otsinip olturdi.
55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
Bax kaⱨinlar wǝ pütün aliy kengǝxmǝ ǝzaliri Əysani ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪilix üqün, guwaⱨ-ispat izdidi, ǝmma tapalmidi.
56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
Qünki nurƣun kixilǝr uni ǝrz ⱪilip yalƣan guwaⱨqiliⱪ bǝrgǝn bolsimu, ularning guwaⱨliⱪliri bir-birigǝ udul kǝlmǝytti.
57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
Bǝzi adǝmlǝr ornidin turup, uning üstidin ǝrz ⱪilip yalƣan guwaⱨliⱪ berip:
58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
— Biz uning: «Insan ⱪoli bilǝn yasalƣan bu ibadǝthanini buzup taxlap, insan ⱪoli bilǝn yasalmiƣan baxⱪa bir ibadǝthanini üq kün iqidǝ yasap qiⱪimǝn» degǝnlikini angliduⱪ, — dedi.
59 De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
Ⱨǝtta ularning bu ⱨǝⱪtiki guwaⱨliⱪlirimu bir-birigǝ mas kǝlmidi.
60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
Andin bax kaⱨin ⱨǝmmǝylǝnning aldida ornidin turup, Əysadin: — Ⱪeni, jawab bǝrmǝmsǝn? Bular sening üstüngdin zadi ⱪandaⱪ guwaⱨliⱪlarni beriwatidu? — dǝp soridi.
61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Lekin Əysa xük turup, ⱨeqⱪandaⱪ jawab bǝrmidi. Bax kaⱨin uni ⱪistap yǝnǝ uningdin: — Sǝn Mubarǝk Bolƣuqining Oƣli Mǝsiⱨmusǝn? — dǝp soridi.
62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
Xundaⱪ, mǝn ɵzüm, — dedi Əysa, — wǝ silǝr keyin Insan’oƣlining Ⱪudrǝt Igisining ong yenida olturidiƣanliⱪini wǝ asmandiki bulutlar bilǝn kelidiƣanliⱪini kɵrisilǝr.
63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Xuning bilǝn bax kaⱨin tonlirini yirtip taxlap: — Əmdi baxⱪa ⱨǝrⱪandaⱪ guwaⱨqining nemǝ ⱨajiti?
64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
Ɵzünglar bu kupurluⱪni anglidinglar! Əmdi buningƣa nemǝ dǝysilǝr? — dedi. Ularning ⱨǝmmisi u ɵlüm jazasiƣa buyrulsun, dǝp ⱨɵküm qiⱪirixti.
65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
Andin bǝziliri uningƣa tükürüxkǝ baxlidi, yǝnǝ uning kɵzlirini tengip, muxtlap: «Ⱪeni, [pǝyƣǝmbǝrqilik ⱪilip] bexarǝt berǝ!» deyixti. Ⱪarawullarmu uni xapilaⱪ bilǝn kaqatlidi.
66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
Petrus sarayning tɵwǝnki ⱨoylisida turƣanda, bax kaⱨinning dedǝkliridin biri kelip,
67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
issinip olturƣan Petrusni kɵrüp, uningƣa tikilip ⱪarap: — Sǝnmu Nasarǝtlik Əysa bilǝn billǝ idingƣu, — dedi.
68 Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
Lekin u tenip: — Sening nemǝ dǝwatⱪanliⱪingni bilmidim ⱨǝm qüxǝnmidim, — dedi-dǝ, taxⱪiriƣa, dǝrwazining aywaniƣa qiⱪip turdi. Xu ǝsnada horaz bir qillidi.
69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
Uni yǝnǝ kɵrgǝn ⱨeliⱪi dedǝk yǝnǝ u yǝrdǝ turƣanlarƣa: — Bu ulardin biri, — degili turdi.
70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
[Petrus] yǝnǝ inkar ⱪildi. Bir’azdin keyin, u yǝrdǝ turƣanlar Petrusⱪa yǝnǝ: — Bǝrⱨǝⱪ, sǝn ularning birisǝn. Qünki sǝnmu Galiliyǝlik ikǝnsǝnƣu?! — deyixti.
71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
Lekin u ⱪattiⱪ ⱪarƣaxlar bilǝn ⱪǝsǝm ⱪilip: — Silǝr dǝwatⱪan ⱨeliⱪi adǝmni tonumaymǝn! — dedi.
72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
Dǝl xu qaƣda horaz ikkinqi ⱪetim qillidi. Petrus Əysaning ɵzigǝ: «Horaz ikki ⱪetim qilliƣuqǝ, sǝn mǝndin üq ⱪetim tanisǝn» degǝn sɵzini esigǝ aldi; wǝ bularni oylap yiƣlap kǝtti.
