Márk 13
1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
Jisu Rangteenok nawa dokkhoom adi heliphante wasiit ih liita, “Nyootte, Sok uh! Arah nok loong nyia jong ah, tumthan milung miwaang ah!”
2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
Jisu ih ngaakbaatta, “An ih arah nok loong ah elong longwah tam et tup hu?” Arah nok abah saasiit erukdat eah, arah nok adoh jongteh tesiit taan uh tah dak tongka ang ah; loongtang rukdat ih ah.”
3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
Rangteenok ka ni Jisu Olib kong ni tong adi, Pitar, Jeems, Joon nyia Endriu loong ah huchomui wang rumtaha.
4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
“Erah loong ah maatok doh angte angla, seng suh baat kohe,” neng ih cheng rumta, “Erah loong ah saapoot ah echang ela ih jat suh tumjih ih jatthuk he, erah nep baat kohe.”
5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
Jisu ih baat rumta, “Naririh ih ban tong an, mih ih naktoom mokwaan han.
6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
Nga tiitbaatte mih hantek ih dong ah, ‘Jisu ah ngah’ ih chaangte nep dong ha! Eno neng ih hantek moong mokwaan ah.
7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
Sen ih haniik haloot nawa raamui tiit ephoop chochaat an, ang abah uh sen lasootsaam theng. Erah loong ah elang jaatjaat eah, enoothong erah suh rangkuh thoonla ih liijih tah angka.
8 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
Hasong rookwih nah neng neng rookmui arah je ah, deek akaan ah deek akaan loong damdoh rookmui ah. Rongrep nah hasatek nyi ramtek khamle totoh ang ah. Erah loong ah, noonuh nootup suh kaphang sat arah likhiik ih ang ah.
9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
“Sen teeteewah sensen ih naririh ih ban sok an. Sen loong ah khak hanno mat hoon nok nah siitwan han. Sen loong ah Jehudi rangsoomnok loong nah buh kaat han; nga thoidoh sen loong ah mih luungwang loong ngathong nah chap anno ruurang ese tiit ah baat an.
10 De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
Enoothong rangkuh thoon jaakhoh nah mongrep dowa mirep miraang suh Rangte tiitkhaap ah baat jaatjaat etheng.
11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
Eno sen loong ah, maatok doh khak hanno mat hoon nok nah siitwan han doh tumjih jeng ang ih lasootsaam theng; saapoot thok ha doh an tumjih jeng thuk ho, erah jeng uh. Jengkhaap marah jeng uh erah an jeng tah angka ang ah; erah Esa Chiiala nawa jeng raaha.
12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
Mina loong ah soophoh ah soophoh ih jootkot mui rum ano tek haatmui ah eno hewah loong ah ih emamah heh sah loong tek haat ah. Heh sah loong ah ih henuh hewah damdoh miksuk mui rum ano tek haatmui rum ah.
13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Nga tungthoidoh warep ih miksuk han. Enoothong o hethoon tuk ih ramram ih joh ah erah ba pui ah.
14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
“Sen ih ‘Rapne Echoojih’ jaatrep jen thet haatte ah japtup et an, marah doh lah angtheng angta erah doh ang ah.” (Arah wette suh: esamjat etheng tumjih men et ha rah ah!) “Eno Judia nawa miloong ah kong akaan ko ih toonsoonjih jaatjaat ang ah.
15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
O bah uh nok khoni angte rah ih nokmong nawa hukkhaak toon suh lajaatjaat saathaam kaat jih ang ah.
16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
O mina phek nah ang ah, heh nok nawa nyuh akhat toon suh lajaatjaat ngaak wangjih.
17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
Erah tokdoh tumthan ethih ang ah sah wokte nyi khobaang nuh loong ah raang ih ah!
18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
Rangte rangsoom an erah rangwuung ah hahook doh nak toom ang ah!
19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
Tumeah erah tokdoh chamchojih rah, Rangte ih hasong phangdong siitta dowa ih amatuk ih o uh lathaak chamka rah cham ah. Adoleh erah likhiikkhiik tumsa doh uh takah we angka.
20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Enoothong Teesu ih erah saakaan rookweh ah ethoosiit thong et koha, lah angta bah, o uh ething tatong thengta. Heh ih danjeeta mina loong suh raamwe ih erah saakaan ah thoosiitta.
21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
“Eno, o ih bah uh amah mok ih baat han, ‘Sok an, Kristo aani,’ adoleh mararah ih baat han ‘Kristo bah therah ni thong!—erah sen ih lahanpi theng.
22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
Tumeah emoong Kristo nyia emoong khowah loong ephoop dong ha. Neng ih epaatjaajih nyia mih lungwaang theng ephoop noisok rum ah, jen lang abah Rangte ih danjeeta mina loong ah nep mokwaan suh ah.
23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
Sen teeteewah naririh ih ban sok an! Ngah ih jaatrep tiit ah rangwuung saakaan maang thok ra ngakhoni banbaat rumhala!
24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
“Erah chamnaang loong saakaan lidoh rangsa ah emoon eah, laaphiing ah takah kaang phaakka ang ah,
25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
rang nawa riksih loong ah datti ih raaha, rangkho nawa rangsa laaphiing loong ah dumdan eah.
26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Erah lidoh, Mina Sah ah jiingmuung khuinah, chaan aphaan pan ih phaakjaaja ih dong raaha.
27 És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
Eno rangsah loong ah hatoh rongbaji adoh daapkaat ah, heh ih danjeeta mina loong ah mongrep noongrepwih dowa lom khoonsiit rum ah.
28 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
“Puksak bang ih sen suh toom nyoot han. Heh demdem suh hephaak ah jang ano dongkom raaha eno helak ah pa, erah di sen ih jat han rangsoh thok hala eah.
29 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
Erah likhiik ih, sen ih sen mik ih erah loong chikrok ah tup anno ba, hethoon saapoot ah haniik ih thok hala ih samthun an.
30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
Banthun et an erah loong ah amah dowa mina thoontang maang matti rumka ngakhoh nah ang raaha.
31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
Rang nyia hah bah ethoon eah, nga jengkhaap loong abah babah uh tathoonka.
32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
“O mina reh uh rangwuung saakaan ah tajatka, tum sa doh, maatok doh raaha eah—rangmong nawa Rangsah reh uh tajatka; heh Sah reh uh tajatka, heh Wah luulu ih ba jat ah.
33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
Erah raang ih ban sok et an, nyia banban ih tong an, tumeah sen ih rangwuung saakaan ah tajatkan.
34 Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
Erah langla changte wah ih heh laksuh loong wasiit wasiit suh heh nok nawa reeraang loong ah baat koh thiin rum ano heh ah haloot nah moongkhoom kah arah likhiik ang ah. Eno heh maang ngaakwang wang et ban sok thuk arah likhiik.
35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
Erah raang ih naririh ih ban sok an! Tumeah sen ih tajatkan nok changte wah ah maatok doh ngaakwang koja, rangja ko doh tam pheethungkham doh, tama rangkhano doh, adoleh rangsa dong doh wang koja.
36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
Heh baphuk ih raaha doh, sen emokjup ean rah nak toom kapjoh raahan.
37 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
Ngah ih sen loong suh baat rumhala rah, mirep suh baat hang: Banban ih tong an!”
