< Márk 12 >
1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
Andin, u ularƣa tǝmsillǝr bilǝn sɵzlǝxkǝ baxlidi: — Bir kixi bir üzümzarliⱪ bǝrpa ⱪilip, ǝtrapini qitlaptu; u bir xarab kɵlqiki ⱪeziptu wǝ bir kɵzǝt munarini yasaptu. Andin u üzümzarliⱪni baƣwǝnlǝrgǝ ijarigǝ berip, ɵzi yaⱪa yurtⱪa ketiptu.
2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
Üzüm pǝsli kǝlgǝndǝ, baƣwǝnlǝrdin üzümzarliⱪtiki mewilǝrdin [tegixlikini] ǝkelix üqün bir ⱪulini ularning yeniƣa ǝwǝtiptu.
3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
Lekin ular uni tutuwelip dumbalap, ⱪuruⱪ ⱪol ⱪayturuptu.
4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
Hojayin yǝnǝ bir ⱪulni ularning yeniƣa ǝwǝtiptu. Uni bolsa ular qalma-kesǝk ⱪilip, bax-kɵzini yerip, ⱨaⱪarǝtlǝp ⱪayturuptu.
5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
Hojayin yǝnǝ birsini ǝwǝtiptu. Lekin uni ular ɵltürüptu. U yǝnǝ tola ⱪullarni ǝwǝtiptu, lekin ular bǝzilirini dumbalap, bǝzilirini ɵltürüptu.
6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Hojayinning yenida pǝⱪǝt uning sɵyümlük bir oƣlila ⱪalƣaqⱪa, ular oƣlumniƣu ⱨɵrmǝt ⱪilar dǝp, u uni ǝng ahiri bolup baƣwǝnlǝrning yeniƣa ǝwǝtiptu.
7 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.
Lekin xu baƣwǝnlǝr ɵzara: «Bu bolsa mirashor; kelinglar, uni ɵltürüwetǝyli, xuning bilǝn mirasi bizningki bolidu!» deyixiptu.
8 És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.
Xunga ular uni tutup ɵltürüp, üzümzarliⱪning sirtiƣa taxliwetiptu.
9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
Əmdi üzümzarliⱪning hojayini ⱪandaⱪ ⱪilidu? U ɵzi kelip baƣwǝnlǝrni ɵltüridu wǝ üzümzarliⱪni baxⱪilarƣa beridu.
10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
Əmdi silǝr muⱪǝddǝs yazmilardin munu ayǝtni oⱪup baⱪmiƣanmusilǝr? — «Tamqilar taxliwǝtkǝn tax bolsa, Burjǝk texi bolup tiklǝndi.
11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Bu ix Pǝrwǝrdigardindur, Kɵzimiz aldida karamǝt bir ixtur»
12 És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
Ular uning bu tǝmsilni ɵzlirigǝ ⱪaritip eytⱪanliⱪini qüxǝndi; xunga ular uni tutux yolini izdǝxti; ⱨalbuki, halayiⱪtin ⱪorⱪuxup, uni taxlap ketip ⱪaldi.
13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben.
Xuningdin keyin, ular birnǝqqǝ Pǝrisiy wǝ Ⱨerodning tǝrǝpdarlirini uni ɵz sɵzi bilǝn ⱪiltaⱪⱪa qüxürüx mǝⱪsitidǝ uning aldiƣa ǝwǝtti.
14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?
Ular kelip uningƣa: — Ustaz, silini sǝmimiy adǝm, adǝmlǝrgǝ ⱪǝt’iy yüz-hatirǝ ⱪilmaydu, ⱨeqkimgǝ yan basmaydu, bǝlki kixilǝrgǝ Hudaning yolini sadiⱪliⱪ bilǝn ɵgitip keliwatidu, dǝp bilimiz. [Siliqǝ], [Rim imperatori] Ⱪǝysǝrgǝ baj-seliⱪ tapxurux Tǝwrat ⱪanuniƣa uyƣunmu-yoⱪ?
15 Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
Zadi baj tapxuramduⱪ-tapxurmamduⱪ? — deyixti. Lekin u ularning sahtipǝzlikini bilip ularƣa: — Nemixⱪa meni sinimaⱪqisilǝr? Manga bir «dinar» pulni ǝkelinglar, mǝn kɵrüp baⱪay, — dedi.
16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.
Ular pulni elip kǝldi, u ulardin: — Buning üstidiki sürǝt wǝ nam-isim kimning? — dǝp soridi. — Ⱪǝysǝrning, — deyixti ular.
17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
Əysa ularƣa jawabǝn: — [Undaⱪ bolsa], Ⱪǝysǝrning ⱨǝⱪⱪini Ⱪǝysǝrgǝ, Hudaning ⱨǝⱪⱪini Hudaƣa tapxurunglar, — dedi. Xuning bilǝn ular uningƣa intayin ⱨǝyran ⱪelixti.
18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:
Andin «Ɵlgǝnlǝr tirilmǝydu» dǝydiƣan Saduⱪiylar uning aldiƣa kelip ⱪistap soal ⱪoydi:
19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
— Ustaz, Musa [pǝyƣǝmbǝr] Tǝwratta bizgǝ: «Bir kixi ɵlüp ketip, ayali tul ⱪelip, pǝrzǝnt kɵrmigǝn bolsa, uning aka yaki inisi tul ⱪalƣan yǝnggisini ǝmrigǝ elip, ⱪerindixi üqün nǝsil ⱪalduruxi lazim» dǝp yazƣan.
20 Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.
Burun yǝttǝ aka-uka bar idi. Qongi ɵylinip pǝrzǝnt ⱪaldurmayla ɵldi.
21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;
Ikkinqi ⱪerindixi yǝnggisini ǝmrigǝ elip, umu pǝrzǝnt kɵrmǝy ɵldi. Üqinqisining ǝⱨwalimu uningkigǝ ohxax boldi.
22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
Xu tǝriⱪidǝ yǝttisi ohxaxla uni elip pǝrzǝnt kɵrmǝy kǝtti. Ahirda, u ayalmu alǝmdin ɵtti.
23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
Əmdi tirilix künidǝ ular tirilgǝndǝ, bu ayal ⱪaysisining ayali bolidu? Qünki yǝttisining ⱨǝmmisi uni hotunluⱪⱪa alƣan-dǝ! — deyixti.
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
Əysa ularƣa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Silǝr nǝ muⱪǝddǝs yazmilarni nǝ Hudaning ⱪudritini bilmigǝnlikinglar sǝwǝbidin muxundaⱪ azƣan ǝmǝsmusilǝr?
25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
Qünki ɵlümdin tirilgǝndǝ insanlar ɵylǝnmǝydu, ǝrgǝ tǝgmǝydu, bǝlki ǝrxtiki pǝrixtilǝrgǝ ohxax bolidu.
26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
Əmdi ɵlgǝnlǝrning tirilixi mǝsilisi ⱨǝⱪⱪidǝ [Tǝwratta], yǝni Musaƣa qüxürülgǝn kitabtiki «tikǝnlik» wǝⱪǝsidǝ, Hudaning uningƣa ⱪandaⱪ eytⱪinini, yǝni: «Mǝn Ibraⱨimning Hudasi, Isⱨaⱪning Hudasi wǝ Yaⱪupning Hudasidurmǝn!» deginini oⱪumidinglarmu?
27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
U ɵlüklǝrning Hudasi ǝmǝs, bǝlki tiriklǝrning Hudasidur! Xunga silǝr ⱪattiⱪ ezip kǝtkǝnsilǝr!
28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
Ularƣa yeⱪin kǝlgǝn, munazirilǝxkǝnlirini angliƣan wǝ Əysaning ularƣa yahxi jawab bǝrgǝnlikini kɵrgǝn bir Tǝwrat ustazi uningdin: — Pütün ǝmrlǝrning iqidǝ ǝng muⱨimi ⱪaysi? — dǝp soridi.
29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
Əysa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Əng muⱨim ǝmr xuki, «Angliƣin, ǝy Israil! Pǝrwǝrdigar Hudayimiz bolƣan Rǝb birdur.
30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
Pǝrwǝrdigar Hudayingni pütün ⱪǝlbing, pütün jening, pütün zeⱨning wǝ pütün küqüng bilǝn sɵygin». Mana bu ǝng muⱨim ǝmr.
31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
Uningƣa ohxaydiƣan ikkinqi ǝmr bolsa: — «Ⱪoxnangni ɵzüngni sɵygǝndǝk sɵy». Heqⱪandaⱪ ǝmr bulardin üstün turmaydu.
32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.
Tǝwrat ustazi uningƣa: — Toƣra eyttingiz, ustaz, ⱨǝⱪiⱪǝt boyiqǝ sɵzlidingiz; qünki U birdur, Uningdin baxⱪisi yoⱪtur;
33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.
insanning Uni pütün ⱪǝlbi, pütün ǝⱪli, pütün jeni wǝ pütün küqi bilǝn sɵyüxi ⱨǝm ⱪoxnisinimu ɵzini sɵygǝndǝk sɵyüxi barliⱪ kɵydürmǝ ⱪurbanliⱪlar ⱨǝm baxⱪa ⱪurbanliⱪ-ⱨǝdiyǝlǝrdinmu artuⱪtur.
34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
Əysa uning aⱪilanilik bilǝn jawab bǝrginini kɵrüp: — Sǝn Hudaning padixaⱨliⱪidin yiraⱪ ǝmǝssǝn, — dedi. Xuningdin keyin, ⱨeqkim uningdin soal soraxⱪa petinalmidi.
35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
Ibadǝthana ⱨoylilirida tǝlim bǝrgǝndǝ, Əysa bularƣa jawabǝn mundaⱪ soalni otturiƣa ⱪoydi: Tǝwrat ustazlirining Mǝsiⱨni «Dawutning oƣli» deginini ⱪandaⱪ qüxinisilǝr?
36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
Qünki Dawut ɵzi Muⱪǝddǝs Roⱨta mundaⱪ degǝnƣu: — «Pǝrwǝrdigar mening Rǝbbimgǝ eyttiki: — «Mǝn sening düxmǝnliringni tǝhtipǝring ⱪilƣuqǝ, Mening ong yenimda olturƣin!».
37 Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
Dawut [Mǝsiⱨni] xundaⱪ «Rǝbbim» dǝp atiƣan tursa, ǝmdi [Mǝsiⱨ] ⱪandaⱪmu [Dawutning] oƣli bolidu? U yǝrdiki top-top hǝlⱪ uning sɵzini hursǝnlik bilǝn anglaytti.
38 Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
U ularƣa tǝlim bǝrginidǝ mundaⱪ dedi: — Tǝwrat ustazliridin ⱨoxyar bolunglar. Ular uzun tonlarni kiyiwalƣan ⱨalda kerilip yürüxkǝ, bazarlarda kixilǝrning ularƣa bolƣan [uzun] salamliriƣa,
39 És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:
sinagoglarda aldinⱪi orunlarda, ziyapǝtlǝrdǝ tɵrdǝ olturuxⱪa amraⱪ kelidu.
40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Ular tul ayallarning barliⱪ ɵy-besatlirini yǝwalidu wǝ kɵz-kɵz ⱪilip yalƣandin uzundin-uzun dualar ⱪilidu. Ularning tartidiƣan jazasi tehimu eƣir bolidu!
41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
U ibadǝthanidiki sǝdiⱪǝ sanduⱪining udulida olturup, uningƣa pullirini taxlawatⱪan halayiⱪⱪa ⱪarap turatti. Nurƣun baylar uningƣa heli kɵp pul taxlaxti.
42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
Namrat bir tul ayalmu kelip, tiyinning tɵttin biri ⱪimmitidiki ikki lǝptonni taxlidi.
43 Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
U muhlislirini yeniƣa qaⱪirip, ularƣa mundaⱪ dedi: — Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bu namrat tul ayalning ianǝ sanduⱪiƣa taxliƣini baxⱪilarning ⱨǝmmisining taxliƣanliridin kɵptur.
44 Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
Qünki baxⱪilar ɵzlirining exip taxⱪanliridin sǝdiⱪǝ ⱪildi; lekin bu ayal namrat turupmu, ɵzining bar-yoⱪini — tirikqilik ⱪilidiƣinining ⱨǝmmisini sǝdiⱪǝ ⱪilip taxlidi.