Márk 12
1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
Pu u Yesu akhatengula ukhuva manyisya khufihwani. Akhata, “Umunu avyalile ugunda gwa misabibu, nu khunchungusya uluvigo, nu khuyava eilifuli lya khivekhila ei togwa (umfinyo) akhanchenga unala akhali hemin'chanche nu gunda gwa misabibu khuva limi va misabibu. Pu akhasafili eisafyali ya pauutali.
2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
Usikhie vugufikhe akhasuha umbombi vavalimi va misabibu ukyopila ukhuhuma khumwene isekhe n'cha gunda gwa misabibu.
3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
Vakhibata, vakhatola, va khambun'cha bila kheinu.
4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
Akhasuha umbombi uyunge vupe vakha vomba vule vule vakhabuda, vakhavavombela vingi imbombo ndin'cho vakha va buda.
5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
Badu akhasuha uyunge yope vakha buda vakhataga.
6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
Ale nu munu uyunge uvakhusuha, umwana va mwene. Ugane uyu ale va muisyo ukhusuha khuvene. Akhata, “Vinchii khuudwada umwana vango.”
7 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.
Pu avapangaji vakha nchova na vavo khwa vavo, “Vakhata tumuibate. Tubude, uvuhale wiwa weito.”
8 És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.
Vakha muuibata, vakhabuda vakhataga khunji khukhialo kya misabibu.
9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
Pu apo, womba! Kheikhii unyakyalo kya misabibu? Ikhuiincha nukhuvabuda voni avalemi va misabibu nukhuvapa avange avalimi va gunda gwa misabibu.
10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
Samuumbile uvuvigi wa imenyu lilei? Eiluwe lilyo vabelile avanchengi livile liwe livaha lya khulukanji.
11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
Eeli lya humile khwa akada na lya khusuiga pamiho ga vanu.”
12 És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.
Valikhulonda ukhumuubata u Yesu, pa khuva valikhudwada ululundamano, lwee vanu valumanyile ukhuta anchovile ei vene. Pvakhandekha vakhanda ukhuluta.
13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben.
Puvakhavasuha vaninie avafalisayo namaherodia vategele khumamenyu.
14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?
Vuvafikhe, vakhambula, “Imanyisi, tulumanyile ukhuta savujali eikheinu kyoni. Oasavuvonesya uvupendelelo khu vanu ila vumanyeisya einjila ya Nguluve khuvu yii luleli. Niwa yiluleli ukhuhomba eisongo khwa Kaisalia yee? Tuwesya ukhuhomba ewo ate?
15 Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.
U Yesu avumanyile uvudesi wa vene, '“Nukhovavula kheikhii mukhungela? Mume ei ulutalama neilole.”
16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.
Vakhagega yimo khwa Yesu, akhavavula, “Eisula! Ei Yee yani nuvusimbe uvuwani va khata, “Fya Kesali.”
17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.
UYesu akhata, “Mumpe u Kesali ikya Kesalia na mumpe Unguluve.” Vakhawiga.
18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:
Pu amasadukayo, avavita vasikhuli uvunchukha vakha nchutila nu khumbuncha vakhata,
19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
“Imanyisi, u Mose atusimbile ukhuta ulukololwe va munu angave ifya ikhundekha udala kheisita vana udala uyu iwesya ukhuhalwa nuyonge nukhu ngolela avana khunjila ya lukololwe.'
20 Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.
Khuuale nava lukolo saba, uvakhwanja (uvalutanchi) akhafya kha mwana.
21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;
Nayuvavile vupe akhafywa sakhandekha umwana na yuvadatu vule vule.
22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
Nuva saba akhafya bila khundekha umwana. Khuvumalilo nayunchala akhafya.
23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
Usikhegwa vanchukha udala uyu iva vani vuvanchukhilevoni? Khuvalukolo vala saba avavale vagosinva mwene.”
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
U Yesu akhavavula, “Ei! ye njila ya khuvanchana pakhuva samulumanyile, eili vangeli lya Nguluve?”
25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
Usikhei gwa vunchkha wa wafulile, savale tola nu khuingila khavile mumbutegulane viva ndava sahwa khwa khukianya.
26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
Pu lino, ukhuhumana nuvunchukha, wa! Vanu avinchusiwa samuimbile mukhitabu kya Mose, ululagilo lwa khei nchakha, 'Unguluve vuanchovile une neneNguluve va Abrahamu, mu Isaka, nu Yakobo?'
27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.
Umwene sio Nguluve vave fuile Nguluve vumi. Luleli muyagilwe.”
28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
Yumo mugati muvandisyii akhincha mukhu pulehencha einchovele ya vene; akhavona u Yesu avajibile luleli. Akhambuncha lulagilo lulikhu ulunogiwa khulikho nchoni?”
29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.
U Yesu akhajibu, “Akhata uye yinogwa y eiyei, “Puleheencha uve Islaeli, Unguluve vito, ali yumo.
30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
Pu yinogwa ukhukonga Unguluve vakho nee numbula yakho yoni namasage gakho goni, nuluhala lwakho lwoni namakha gakho goni.'
31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
Ululagilo ulwa khauile, 'Luuulu unganage ujirani nduvu vukhei gana uve.' Lusikhuli ululagilo ulunge uluvaha pa nchii.”
32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.
Usimbi akhata, “Lunonu mumanyisi! Unchovile luleli ukhuta Unguluve ali yumo, nu khuta asikhuli uyunge khumwene.
33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.
Ukhugana umwene ne numbula yoni, nuluhala luunono, namakha goni, nukhugana ujirani nchuu wiganile lunonu vincho khulikho isadakha ncha khunyanya.”
34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.
Vu u Yesu ahuminche alijibu lya luhala, akhavavula, “Uve sulie khutali nuludeva lwa Nguluve.” Ukhwanjila apo asipali uviambunchinche u Yesu ama swali.
35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
Nu Yesu avajibile, vuimani sya mutembile, akhata, “Ava! Simbi vila u Yesu mwana va Davudi?
36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
UDavudi yoywa khu mepo umbalanche, akhata, 'Udaada achovile khwadaada vango utame eikhivokho kyango eikyandwo, ei mpakhaneva vekhe avavini vakho pasi pamalunde gakho.'
37 Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
Udavudi yuywa ikhumwela nga Ukristi, 'Daada' Pu! Mwana va Davudi khunjila?” Yelekhu nululundamano uluvaha lukha pulehencha nuluhekhelo.
38 Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
Mulumanyisyo lwa Yesu akhata, “Muakyoli na vasimbi, avavinongwa ukhuluala emienda emitali nu khuponiwa mu sokhoni.
39 És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:
Nu khutama mufigoda fya vavaha muma sinagogi mu sikukuu (muselehe) Khumamenyu ga vavaha.
40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Vilya munyumba ncha va fyela nu khwieisaya intesaya inali vavavone avanu. Avanu ava vipokhela uvuhegi uvuvaha.”
41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
Pu u Yesu akhatama pasi pipi neli sadukha lya sadakhamugati mu tembile; alikhulola avanu vuvigenda nu khulaha ihela muli sandukha lya sadakha. Vingi avanu avatajili vakhalaha ihela nchuu nyingi.
42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
Pu udala yumo ufwele uganchu akhincha khuilaha ifipande vivile fya sendi.
43 Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
Pu akha vilanga avakongi ya mwene nukhuvavula, “Luleli nukhuvavula, udala uyu ufwile alahile nchu nyingi khulikho voni auatalile ukhulaha mulisandukha lya hela.
44 Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.
Pakhuva vingi vahuminche ukhu humana nu wingiwa vibanafya vene. Udala ufyile uyu, ukhuhuma khuganchu wa mulene ahuminche ihela nchooni inchinchi khale ncha khuntanga mbwumi wa mwene.”
