Márk 11
1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül,
Now when they were approaching Jerusalem, near Bethphage and Bethany, at the Mount of Olives,
2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.
Jesus sent two of his disciples and told them. "Go to that village in front of you, and immediately on entering it you will find a colt tied, upon which no man has ever sat; untie him and bring him here.
3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.
And if any man asks you, ‘Why are you doing that?" answer, ‘The Lord has need of him, and he will immediately send him back.’"
4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.
So they went and found a colt tied outside a door, in the open street, and untied it.
5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?
And some of the bystanders began to say to them, "What are you trying to do, untying that colt?"
6 Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.
So they answered them just as Jesus had told them, and they let them take it.
7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.
Then they brought the colt to Jesus, and when they had thrown cloaks upon it, Jesus seated himself on it.
8 Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.
Then many spread their cloaks on the road, and others, soft leafy branches, which they had cut from the fields;
9 A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
and those who went before him and those who came after kept shouting. "Hosanna! Blessed be He who comes in the name of the Lord!
10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
Blessed be the coming kingdom of our father David! Hosanna, in the highest!"
11 És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel.
Then he entered Jerusalem and went into the Temple, and after he had looked around at everything, as the hour was now late, he went out to Bethany with the Twelve.
12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.
The next day after leaving Bethany he was hungry,
13 És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.
and seeing a fig tree in the distance full of leaves, he came to see if he could find anything on it, and found on it nothing but leaves (for it was not the time of figs).
14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai. (aiōn g165)
So, addressing the tree, he said, "Let no man ever more eat fruit from you." And the disciples heard it. (aiōn g165)
15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;
Presently they reached Jerusalem, and, after entering the Temple courts, Jesus began to drive out those who were buying and selling there, and to upset the tables of the money-changers, and the stalls of those who sold doves,
16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.
and he would not allow any one to carry a vessel through the Temple courts, Then he began to teach.
17 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
"Is it not written," he said, "My house shall be called a house of prayer for all the nations? But you have made it a den of robbers."
18 És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán.
The chief priests and the Scribes heard this, and they began to seek means of destroying him; for they were afraid of him because all the crowd were greatly struck with his teaching.
19 És mikor beestveledék, kiméne a városból.
Now every evening he used to go outside the city;
20 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.
and as they (he and his disciples) were passing along in the morning, they saw the fig tree already withered from the root.
21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.
Then Peter remembered, and exclaimed, "Look, Rabbi, the fig tree which you cursed is withered up."
22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.
"Take hold on God’s faithfulness," said Jesus to them in reply.
23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.
"In solemn truth I tell you that if any one shall say to this mountain, ‘Up and hurl yourself into the sea!’ and shall not doubt in his heart, but on the contrary shall believe that what he says will happen, it will be granted him.
24 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.
That is why I am telling you that whatever you ask for in prayer, believe that you have received it, and it shall be yours.
25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
And whenever you stand up to pray, forgive, if you have anything against any one, that so your Father also who is in heaven may forgive you your trespasses."
26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek vala a főpapok és az írástudók és a vének.
Once more they came into Jerusalem; and as he was walking in the Temple courts, there came to him the high priests and Scribes and elders and asked him.
28 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?
"By what authority do you do these things? or who gave you this authority to do these things?"
29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:
"And I will put one question to you," replied Jesus. "Answer this, and I will tell you by what authority I do these things.
30 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.
The baptism of John, was it from heaven, or from men? Answer me!"
31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Then they began arguing with one another. "If we say, ‘From heaven,’ he will ask, ‘Why then did you not believe him?"
32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, – félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.
On the other hand, if we say, ‘From men’!"They were afraid, however, of the people, for every one held that Johnhad been really a prophet.
33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
So their answer to Jesus was, "We do not know." "Neither will I tell you," said Jesus, "by what authority I do these things."
