Malakiás 1
1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.
Pakaiyin Malachi mangchan Israelte koma thu athot in ahi.
2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;
Pakaiyin hitin a sei’e, “Keiman nangho ka hingailu jing uve” ati. Ahinlah nanghon nei donbutnuvin “Iti nei ngailutnu ham” natiuve. Pakaiyin Esau chu Jacob sopi hilou ham? Ahinlah keiman Jacob kangailun ahi.
3 Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.
Esau chu ka thet in chuleh keiman a thinglhang gam chu ka suhchai peh helin, agoulona ding gam chu Sialte lhatna neldi gam kaso sahin ahi.
4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.
Esau chilhah Edom in hiti hin hinsei jintin, keiho nei suchip deluvin ahi. Ahinlah keihon kaga phah nauva konna kahung kile kituva ka kisem phat kitdiu ahi, atiuve. Hat chungnung Pakai chun hiti hin aseije. “Amahon sapha jong leu keiman ka phetlhah peh diu ahi. Amaho chenna chu mipha lou gam kiti ding chuleh amite’u chu Pakai lunghan jing na mite” kiti ding ahiuve.
5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.
Nanghon a kisuhmang na chu na mit tah uva namu tengule nangin, “Tahbeh in, Pakai loupina hi Israelte gamgi kalpeh a mihon jong amu uve” tin seijin nate.
6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?
Hatchungnung Pakai chun thempu ho komah hitin aseije. “Chan apa ajabol le, soh in a pakai pa agin ding ahi. Keihi napau le na Pakai pau kahile hoi chi ham nei jabolnau, hoiche ham nei jen nau? Nanghon ka min hi nahsah louvin nabolun ahi! Ahinlah nanghon na seijun kei hon namin nahsah louva kakoi khah um natiu’ve.
7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.
Nang hon ka maichama an thenglou na toh’un ahinlah nanghon iti danna nangma ka suhboh diu ham? natiuve. Nanghon Pakai maicham jana peh angaipoi natiu chu na suhbohu ahi.
8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az? vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.
Nanghon ganhing mitcho pumgo thilto a nahin to uchu dih mong’a hinam? Chuteng leh nanghon a elbai le a damlou ganhing nato uchu dih mong hinam? Nanghon hitobang ho chu nagam vaipo ho kipa thilpehin gape leu chun a kipah nadiuvem? tin hatchungnung Pakai chun a seijin ahi.
9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.
Tun kipat un Pakaiyin nakhotona diuvin tao’un, ahinla hitobang thilpeh chu maichama napeh jingle Pakai chun iti khotona na musah ding ham? tin hatchungnung pen Pakai chun aseije.
10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!
Hiche houin kot hi nangho laha khat pen penin khah chahleu chun kati lheh jeng’e, chuti leh hiche thil thonlou hung kikatdoh ho hi umlou ding ahi. Ajeh chu keima na chunguvah kalung lhaipoi chuleh na thiltou jong ka sanpeh lou diu ahi, tin van sepaite Pakaiyin aseije.
11 Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.
Ahinlah namdanga kon mipiten jingkah nilhahin vanoi leiset pumpia hin gimnamtwi leh atheng hohi kamin loupina dingin a katdoh jingun kamin hi aloupi sahun chitin namtin laha hin kamin hi choisang in aum in ahi, tin hatchungnung pen Pakaiyin aseijin ahi.
12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.
Ahinlah nangho natohdan hin ka min na sumin seuvin ahi. Ajeh chu nanghon Pakai dokhang hi kisuhboh jongle akhoh poi natiuvin thilthenglou pou na hintoh’un ahi.
13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.
Nanghon, kon Pakai alunglhaisah jou ding ham natiuvin ka thupeh na taitomun ahi, tin hatchungnung pen Pakaiyin aseije “Gel uvin adamlou a elbai chuleh a ki gu doh gancha pou na hin katdoh jiuve, hichu ken iti ka sanpeh ding nahiuvem? tin Pakaiyin aseije”
14 Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!
Koi hijongleh Pakai kom’a toh dinga kitepna neija aki lomlou joh hintoh chan chu sapsetna chang ding ahi. Chutengleh chitin namtin laha kamin hi mi gin le ja kahithei ding ahi, tin hatchungnung pen Pakai chun a seije.
