Lukács 9
1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
Əysa on ikkiylǝnni qaⱪirip, ularƣa barliⱪ jinlarni ⱨǝydiwetix wǝ kesǝllǝrni saⱪaytixⱪa ⱪudrǝt wǝ ⱨoⱪuⱪ bǝrdi.
2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
Andin ularni Hudaning padixaⱨliⱪini jar ⱪilix wǝ kesǝllǝrni saⱪaytixⱪa ǝwǝtti.
3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
U ularƣa: — Silǝr sǝpǝr üqün ⱨeq nǝrsǝ almanglar, nǝ ⱨasa, nǝ hurjun, nǝ nan, nǝ pul eliwalmanglar; birǝr artuⱪ yǝktǝkmu eliwalmanglar.
4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
Wǝ ⱪaysi ɵygǝ [ⱪobul ⱪilinip] kirsǝnglar, u yurttin kǝtküqǝ xu ɵydǝ turunglar.
5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
Əmdi ⱪaysi yǝrdiki kixilǝr silǝrni ⱪobul ⱪilmisa, u xǝⱨǝrdin qiⱪⱪininglarda ularƣa agaⱨ-guwaⱨ bolsun üqün ayiƣinglardiki topinimu ⱪeⱪiwetinglar! — dedi.
6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
Muhlislar yolƣa qiⱪip, yeza-ⱪixlaⱪlarni arilap hux hǝwǝrni elan ⱪilip, ⱨǝmmǝ yǝrdǝ kesǝllǝrni saⱪaytti.
7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
Əmdi Ⱨerod ⱨakim uning barliⱪ ⱪilƣanliridin hǝwǝr tepip, ⱪaymuⱪup ⱪaldi. Qünki bǝzilǝr: «Mana Yǝⱨya ɵlümdin tiriliptu!» desǝ,
8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
yǝnǝ bǝzilǝr: «Ilyas pǝyƣǝmbǝr [ⱪayta] pǝyda boldi» wǝ yǝnǝ baxⱪilar: «Ⱪǝdimki pǝyƣǝmbǝrlǝrdin biri ⱪaytidin tiriliptu!» dǝytti.
9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
Ⱨerod: «Mǝn Yǝⱨyaning kallisini aldurƣanidim, ǝmdi mǝn muxu gepini anglawatⱪan zat zadi kimdu?» — dedi. Xuning bilǝn u uni kɵrüx pursitini izdidi.
10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
Rosullar bolsa ⱪaytip kelip, ɵzlirining ⱪilƣan ixlirining ⱨǝmmisini Əysaƣa mǝlum ⱪildi. U ularni elip, hupiyanǝ ⱨalda Bǝyt-Saida degǝn xǝⱨǝrdiki hilwǝt bir yǝrgǝ kǝldi.
11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
Biraⱪ halayiⱪ buningdin hǝwǝr tepip uningƣa ǝgixip kǝldi. U ularni ⱪarxi elip, ularƣa Hudaning padixaⱨliⱪi toƣrisida sɵzlidi wǝ xipaƣa moⱨtajlarni saⱪaytti.
12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
Kün olturay degǝndǝ, on ikkiylǝn uning aldiƣa kelip uningƣa: — Halayiⱪni yolƣa salsang, ular ǝtraptiki yeza-ⱪixlaⱪlarƣa wǝ etizlarƣa berip ⱪonƣudǝk jaylar wǝ ozuⱪ-tülük tapsun; qünki muxu yǝr qɵllük ikǝn, — dedi.
13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
Lekin u ularƣa: — Ularƣa ɵzünglar ozuⱪ beringlar, — dedi. — Bizdǝ pǝⱪǝt bǝx nan bilǝn ikki beliⱪtin baxⱪa nǝrsǝ yoⱪ. Bu barliⱪ hǝlⱪkǝ ozuⱪ-tülük setiwelip kelǝmduⱪ?! — deyixti ular.
14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
Qünki xu yǝrdǝ yiƣilƣan ǝrlǝrningla sani bǝx mingqǝ idi. U muhlislarƣa: — Halayiⱪni ǝlliktin-ǝlliktin bɵlüp olturƣuzunglar, — dedi.
15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
Ular uning deginiqǝ ⱪilip ⱨǝmmǝylǝnni olturƣuzdi.
16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
Əysa bǝx nan bilǝn ikki beliⱪni ⱪoliƣa elip, asmanƣa ⱪarap [Hudaƣa] tǝxǝkkür eytip bularni bǝrikǝtlidi. Andin ularni oxtup, halayiⱪⱪa sunup berix üqün muhlisliriƣa bǝrdi.
17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
Ⱨǝmmǝylǝn yǝp toyundi. Andin xulardin exip ⱪalƣan parqilirini on ikki sewǝtkǝ yiƣip ⱪaqilidi.
18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
Wǝ xundaⱪ boldiki, u ɵzi yalƣuz dua ⱪiliwatⱪanda, muhlisliri yenida turatti. U ulardin: — Halayiⱪ meni kim dǝydu? — dǝp soridi.
19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
Ular jawabǝn: — Bǝzilǝr seni Qɵmüldürgüqi Yǝⱨya, bǝzilǝr Ilyas [pǝyƣǝmbǝr], wǝ yǝnǝ bǝzilǝr ⱪǝdimki pǝyƣǝmbǝrlǝrdin biri tiriliptu dǝydu, — dedi.
20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
U ulardin: — Silǝrqu? Silǝr meni kim dǝp bilisilǝr? — dǝp soridi. Petrus jawab berip: — Sǝn Hudaning Mǝsiⱨidursǝn, — dedi.
21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
U ularƣa ⱪattiⱪ jekilǝp, bu ixni ⱨeqkimgǝ tinmanglar, dǝp tapilidi.
22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
— Qünki Insan’oƣlining nurƣun azab-oⱪubǝt tartixi, aⱪsaⱪallar, bax kaⱨinlar wǝ Tǝwrat ustazliri tǝripidin qǝtkǝ ⱪeⱪilixi, ɵltürülüxi wǝ üq kündin keyin tirildürülüxi muⱪǝrrǝr, — dedi.
23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Andin u ularning ⱨǝmmisigǝ mundaⱪ dedi: — Kimdǝkim manga ǝgixixni niyǝt ⱪilsa, ɵzidin keqip, ⱨǝr küni ɵzining krestini kɵtürüp manga ǝgǝxsun!
24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
Qünki kimdǝkim ɵz ⱨayatini ⱪutⱪuzimǝn dǝydikǝn, qoⱪum uningdin mǝⱨrum bolidu, lekin mǝn üqün ɵz ⱨayatidin mǝⱨrum bolƣan kixi ⱨayatini ⱪutⱪuzidu.
25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Qünki bir adǝm pütün dunyaƣa igǝ bolup, ɵzini ⱨalak ⱪilsa yaki ɵzidin mǝⱨrum ⱪalsa, buning nemǝ paydisi bolsun?!
26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Qünki kimdǝkim mǝndin wǝ mening sɵzlirimdin nomus ⱪilsa, Insan’oƣli ɵzining xan-xǝripi iqidǝ, uning Atisining wǝ muⱪǝddǝs pǝrixtilǝrning xan-xǝripi iqidǝ ⱪaytip kǝlginidǝ uningdinmu nomus ⱪilidu.
27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
Lekin mǝn dǝrⱨǝⱪiⱪǝt silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, bu yǝrdǝ turƣanlarning arisidin ɵlümning tǝmini tetixtin burun jǝzmǝn Hudaning padixaⱨliⱪini kɵridiƣanlar bardur.
28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
Bu sɵzlǝrdin tǝhminǝn sǝkkiz kün keyin xundaⱪ boldiki, u Petrus, Yuⱨanna wǝ Yaⱪupni elip, dua ⱪilix üqün bir taƣⱪa qiⱪti.
29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
U dua ⱪiliwatⱪinida, uning yüzining ⱪiyapiti ɵzgǝrdi wǝ kiyimliri ap’aⱪ bolup qaⱪmaⱪtǝk qaⱪnidi.
30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Wǝ mana, ikki adǝm pǝyda bolup uning bilǝn sɵzlixixiwatⱪanidi; ular Musa wǝ Ilyas [pǝyƣǝmbǝrlǝr] idi.
31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Ular parlaⱪ jula iqidǝ ayan bolup, uning bilǝn Yerusalemda ada ⱪilidiƣan «dunyadin ɵtüp ketix»i toƣrisida sɵⱨbǝtlǝxti.
32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
Əmdi Petrus wǝ uning ⱨǝmraⱨlirini heli ügidǝk basⱪanidi; lekin ularning uyⱪusi toluⱪ eqilƣanda ular uning xan-xǝripini wǝ uning bilǝn billǝ turƣan ikki adǝmzatni kɵrdi.
33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
Wǝ xundaⱪ boldiki, bu ikkisi Əysadin ayriliwatⱪanda, Petrus ɵzining nemini dǝwatⱪanliⱪini bilmigǝn ⱨalda Əysaƣa: — Ustaz, bu yǝrdǝ bolƣinimiz intayin yahxi boldi! Birini sanga, birini Musaƣa, yǝnǝ birini Ilyasⱪa atap bu yǝrgǝ üq kǝpǝ yasayli, — dedi.
34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
Lekin u bu gǝplǝrni ⱪiliwatⱪanda, bir parqǝ bulut pǝyda bolup ularni ⱪapliwaldi; ular bulut iqigǝ kirip ⱪalƣinida ⱪorⱪuxup kǝtti.
35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
Buluttin tuyuⱪsiz bir awaz anglinip: — Bu Mening sɵyümlük Oƣlumdur. Uningƣa ⱪulaⱪ selinglar! — dedi.
36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
Awaz anglanƣandin keyin, ⱪarisa, Əysa ɵzi yalƣuz ⱪalƣanidi. Ular süküt ⱪilip ⱪelixti wǝ xu künlǝrdǝ ɵzliri kɵrgǝn ixlardin ⱨeqⱪaysisini ⱨeqkimgǝ eytmidi.
37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
Ətisi, ular taƣdin qüxkǝn waⱪtida, zor bir top kixilǝr uni ⱪarxi aldi.
38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
Mana, topning arisidin birǝylǝn warⱪirap: — Ustaz, ɵtünüp ⱪalay, oƣlumƣa iqingni aƣritip ⱪarap ⱪoyƣaysǝn! Qünki u mening birla balam idi.
39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
Mana, uni daim bir roⱨ tutuwelip, u ɵziqila warⱪirap-jarⱪirap ketidiƣan bolup ⱪaldi; u uning bǝdinini tartixturup, aƣzidin aⱪ kɵpük kǝltürüwetidu. [Jin] uni daim degüdǝk ⱪiynap, uningƣa ⱨeq aram bǝrmǝydu.
40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
Mǝn muhlisliringizdin roⱨni ⱨǝydiwetixni ɵtünüwidim, biraⱪ ular undaⱪ ⱪilalmidi, — dedi.
41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
Əysa jawabǝn: — Əy etiⱪadsiz wǝ tǝtür dǝwr, silǝr bilǝn ⱪaqanƣiqǝ turup, silǝrgǝ sǝwr ⱪilay? — Oƣlungni aldimƣa elip kǝlgin — dedi.
42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
Bala tehi yolda keliwatⱪanda, jin uni yiⱪitip, pütün bǝdinini tartixturdi. Əysa napak roⱨⱪa tǝnbiⱨ berip, balini saⱪaytti wǝ uni atisiƣa ⱪayturup bǝrdi.
43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
Ⱨǝmmǝylǝn Hudaning xǝrǝplik küq-ⱪudritigǝ ⱪin-ⱪiniƣa patmay tǝǝjjüplǝndi. Ⱨǝmmisi Əysaning ⱪilƣanliriƣa ⱨǝyran ⱪelixip turƣanda, u muhlisliriƣa mundaⱪ eytti:
44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
— Bu sɵzlǝrni ⱪulaⱪliringlarƣa obdan singdürüp ⱪoyunglar. Qünki Insan’oƣli pat arida [satⱪunluⱪtin] insanlarning ⱪoliƣa tapxurup berilidu, — dedi.
45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
Biraⱪ ular bu sɵzni qüxinǝlmidi. Buning mǝnisi ular qüxinip yǝtmisun üqün ulardin yoxurulƣanidi. Ular uningdin bu sɵz toƣruluⱪ soraxⱪimu petinalmidi.
46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
Əmdi muhlislar arisida ulardin kimning ǝng uluƣ bolidiƣanliⱪi toƣruluⱪ talax-tartix pǝyda boldi.
47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
Əmma Əysa ularning kɵnglidiki oylarni kɵrüp yetip, kiqik bir balini elip yenida turƣuzup,
48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
ularƣa: — Kim mening namimda bu kiqik balini ⱪobul ⱪilsa, meni ⱪobul ⱪilƣan bolidu wǝ kim meni ⱪobul ⱪilsa, meni ǝwǝtküqini ⱪobul ⱪilƣan bolidu. Aranglarda ɵzini ǝng tɵwǝn tutⱪini bolsa uluƣ bolidu, — dedi.
49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
Yuⱨanna jawabǝn uningƣa: — Ustaz, sening naming bilǝn jinlarni ⱨǝydǝwatⱪan birsini kɵrduⱪ. Lekin u biz bilǝn birgǝ sanga ǝgǝxmigǝnliki tüpǝylidin, uni tostuⱪ, — dedi.
50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Lekin Əysa uningƣa: — Uni tosmanglar. Qünki kim silǝrgǝ ⱪarxi turmisa silǝrni ⱪolliƣanlardindur, — dedi.
51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
Wǝ xundaⱪ boldiki, uning asmanƣa elip ketilidiƣan künlirining toxuxiƣa az ⱪalƣanda, u ⱪǝt’iylik bilǝn yüzini Yerusalemƣa berixⱪa ⱪaratti.
52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
[Xuning üqün] u aldin ǝlqilǝrni ǝwǝtti. Ular yolƣa qiⱪip, uning kelixigǝ tǝyyarliⱪ ⱪilix üqün Samariyǝ ɵlkisidiki bir yeziƣa kirdi.
53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
Biraⱪ u yüzini Yerusalemƣa ⱪaratⱪanliⱪi tüpǝylidin yezidikilǝr Əysani ⱪobul ⱪilmidi.
54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
Uning muhlisliridin Yaⱪup bilǝn Yuⱨanna bu ixni kɵrüp: — I Rǝb, ularni kɵydürüp yoⱪitix üqün Iliyas pǝyƣǝmbǝrdǝk asmandin ot yeƣixini qiⱪiriximizni halamsǝn? — dedi.
55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
Lekin u burulup ularni ǝyiblǝp: «Silǝr ⱪandaⱪ roⱨtin bolƣanliⱪinglarni bilmǝydikǝnsilǝr» — dedi.
56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Andin ular baxⱪa bir yeziƣa ɵtüp kǝtti.
57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
Wǝ xundaⱪ boldiki, ular yolda ketiwatⱪanda, birsi uningƣa: — I Rǝb, sǝn ⱪǝyǝrgǝ barma, mǝn sanga ǝgixip mangimǝn, — dedi.
58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Əysa uningƣa: — Tülkilǝrning ɵngkürliri, asmandiki ⱪuxlarning uwiliri bar. Biraⱪ Insan’oƣlining bexini ⱪoyƣudǝk yerimu yoⱪ, — dedi.
59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
U yǝnǝ baxⱪa birsigǝ: — Manga ǝgǝxkin! — dedi. Lekin u: — Rǝb, awwal berip atamni yǝrlikkǝ ⱪoyƣili ijazǝt bǝrgǝysǝn, — dedi.
60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Lekin Əysa uningƣa — Ɵlüklǝr ɵz ɵlüklirini kɵmsun! Biraⱪ sǝn bolsang, berip Hudaning padixaⱨliⱪini jakarliƣin, — dedi.
61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
Yǝnǝ birsi: — Əy Rǝb, mǝn sanga ǝgiximǝn, lekin awwal ɵyümgǝ berip, ɵydikilirim bilǝn hoxlixiximƣa ijazǝt bǝrgǝysǝn, — dedi.
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
— Kim ⱪolida ⱪoxning tutⱪuqini tutup turup kǝynigǝ ⱪarisa, u Hudaning padixaⱨliⱪiƣa layiⱪ ǝmǝstur, — dedi.
