Lukács 9
1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
Aru jitia Jisu baroh jon chela khan ke matise, Tai pora chela khan ke bhoot khan ke kheda bole aru bemar ke bhal kori bole laga hokti aru adhikar dise,
2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
aru Tai taikhan ke pathaise, bemar manu ke changai kori bole aru Isor rajyo laga kotha kobole nimite.
3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
Aru Jisu taikhan ke koise, “Eku loi najabi- tumi laga jola, lathi, poisa aru bhaat, duita kapra bhi loi najabi.
4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
Juntu ghor te ghusi bo, ta te he thakibi, jitia tak etu jaga to nachare.
5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
Jun jagate tumikhan ke namate, etu sheher pora ula homoi te, tumi laga theng pora dhuli to hatai dibi, etu he taikhan bhirodh te ekta sakhi hobo.”
6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
Aru taikhan alag hoi kene bosti khan phale jai jaise, Isor laga kotha prochar kori kene, sob jagate changai kori kene jaise.
7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
Jitia Herod raja pora etukhan sob hunise, tai bhoi hoi kene bhabona korise, kelemane kunba pora koise John to mora pora jinda hoise,
8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
aru kunba koise Elijah he ahise, aru kunba pora koise, poila laga bhabobadi ekjon jinda hoise.
9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
Kintu Herod koise, “Moi John laga matha alag kori dise, kintu etu kun ase jun laga moi iman kotha huni ase?” Aru tai Jisu ke sabole kosis kori thakise.
10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
Aru jitia apostle khan wapas ahise, taikhan ki korise etu sob Jisu ke koi dise. Titia Jisu pora taikhan ke loi jaise, aru ekdom chup-chap pora Bethsaida sheher te taikhan sob jai jaise.
11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
Kintu jitia manu laga bhir khan etu hunise, taikhan bhi Jisu piche korise. Titia Tai sobke matise aru Isor laga rajyo kotha taikhan logote koise, aru jun manu changai lage, taikhan ke changai korise.
12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
Etiya saam hobole homoi hoise, baroh jon chela khan Tai usorte ahikena koise, “Manu laga bhir khan ke pathai dibi, taikhan usor bosti te jai kene ghuma bole aru khabole bisaribo, kelemane moi khan eku napai-a jagate ase.”
13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
Kintu Jisu taikhan ke koise, “Tumikhan manu khan ke kiba khabole dibi.” Kintu taikhan koise, “Moi khan logote pasta roti aru duita maas he ase- jodi moi khan jai kene sob manu nimite khana kina nai koile.”
14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
-Ta te panch hajar manu thakise.- Titia Tai pora chela khan ke koise, “Taikhan ke ekta bhag te pachas manu kori kene bohibo dibi.”
15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
Aru taikhan eneka korise aru sobke bohi bole dise.
16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
Pasta roti aru duita maas to hathte loi kene, Tai sorgo phale saise, dhonyabad dise aru bhangaikena chela khan ke dibole dise.
17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
Taikhan sob khai kene bhorta hoise, aru bachi juwa sob uthaise- aru baroh ta tukri te uthaise.
18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
Aru ek din eneka hoise jitia Jisu Tai ekla pora prathana kori thakise, aru chela khan bhi Tai logote thakise, aru Tai taikhan ke hudise, “Manu khan pora Moi kun ase koi?”
19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
Taikhan koise, “Baptizma Diya John Aru kunba koi Elijah, aru dusra khan pora koi purana homoi pora jinda huwa bhabobadi ekjon.”
20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
Titia Tai taikhan ke koise, “Kintu tumikhan Moi kun ase koi?” Titia Peter he koise, “Isor laga Khrista.”
21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
Kintu Tai pora taikhan ke etu kotha kunke bhi nokobole koise.
22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
Tai koise, “Manu laga Putro bisi dukh pabo aru cholawta khan Taike swekar nakoribo, mukhyo purohit khan aru niyom likha khan pora bhi golti dhoribo aru Taike morai dibo, kintu Tai tin dinte arubi jinda hobo.”
23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Aru Tai sobke koise, “Kunba manu Moi pichete ahibole itcha thakile, tai nijorke pahoribo lage aru hodai cross uthaikene moi pichete ahibo lage.
24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
Jun manu tai laga jibon to bacha bole kaam koribo tai harai dibo; kintu jun manu moi nimite jibon dibo, tai jibon pabo.
25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Jibon te ki labh ase, sob duniya to paile bhi, nijor jibon to nuksan korile?
26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Kun manu moi laga kotha aru moi nimite sorom kore, jitia Manu laga Putro Tai nijor laga mohima aru Baba laga mohima aru pobitro sorgodoth khan laga mohima pora wapas ahibo, etu homoi te etu manu nimite moi bhi sorom hobo.
27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
Kintu moi hosa kotha koi ase, kunba manu khan yate rukhi ase, taikhan Isor laga rajyo nadikha tak namoribo.”
28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
Etu kotha khan kowa ath din pichete, Tai tilla uporte prathana kori bole jaise, Peter, John aru James khan ke loi kene.
29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
Jitia Tai prathana kori thakise, Tai laga chehera bodli hoise, aru Tai laga kapra to asurit laga boga hoise.
30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Aru sabi, duijon manu Tai logote kotha koi thakise, Moses aru Elijah thakise,
31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Mohima pora taikhan ahise, tai jabo laga kotha to patise, juntu Jerusalem te pura hoi jabo.
32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
Jitia Peter aru sathi khan ghumai thakise, aru uthise, taikhan Tai laga mohima dikhise, aru duijon manu Tai logote khara hoi thaka dikhise.
33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
Pichete eneka hoise, jitia duijon manu Jisu usor pora jai thakise, Peter Taike koise, “Probhu, amikhan yate tinta khamba bonabo, ekta apuni nimite, ekta Moses karone, aru ekta Elijah karone.” -Tai ki koi thakise tai najane.-
34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
Kintu jitia tai etu koise, ekta badal ahikena taikhan ke lukai dise, aru taikhan bhoi lagise.
35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
Aru akas pora ekta awaj ahise, “Etu Ami laga Putro ase, junke Moi basi loise; Tai laga kotha huni bhi.”
36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
Jitia etu kotha khotom hoise, taikhan Jisu ekla thaka dikhise. Taikhan chup thakise aru ki dikhise kunke bhi kowa nai.
37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
Aru ek dinte eneka hoise, jitia taikhan pahar upor pora nichete ahise, dangor bhir ke lok paise.
38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
Aru sabi, ekjon manu majot pora hala kori, koise, “Sikhai diya manu, moi anurodh korise, ami laga bacha ke sabi, tai moi laga ekjon bacha he ase.
39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
Sabi, ekjon atma achanak pora dhori kene tai laga mukh pora letera thuk ulaise. Aru taike jokhom kori kene ulai jaise.
40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
Moi Apuni laga chela khan ke atma kheda bole anurodh korise, kintu taikhan kheda bole para nai.”
41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
Titia Jisu taikhan ke jowab dise, “Biswas nathaka aru biya rasta te jai thaka manu khan, Moi tumikhan logote kiman din thakibo? Tumi laga chokra ke yate anibi.”
42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
Jitia chokra ke ani thakise, atma pora taike matite girai kene bisi hilai dise. Kintu Jisu pora dusto atma ke gali dise, aru chokra ke bhal kori dise, aru tai baba logot di dise.
43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
Taikhan Isor laga asurit kaam to dikhise. Kintu jitia manu khan ki hoise etu dikhise taikhan asurit lagise, Jisu tai laga chela khan ke koise,
44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
“Etu kotha tumikhan mon bhitor te jabole dibi: kele koile Manu laga Putro ke manu laga hathte thogai pora di dibole ase.”
45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
Kintu taikhan etu kotha bujhi bole para nai. Etu kotha taikhan pora lukai kene thakise, etu karone taikhan bujhi bole para nai, aru taikhan Jisu ke etu kotha hudibole bhoi lagise.
46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
Pichete chela khan majote kun he sob pora dangor hobo itu laga kotha ulaise.
47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
Kintu Jisu taikhan laga monte ki bhabona kori ase etu jani loise, aru ekjon chutu bacha ke Tai usorte uthai loise,
48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
aru taikhan ke koise, “Jun manu etu bacha ke Moi laga naam pora grohon kore, tai Moike grohon kore; aru jun manu Moike grohon kore, jun Moike pathaise Taike bhi grohon kore. Kun manu nijorke chutu koribo, tai he dangor hobo.”
49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
John koise, “Probhu, amikhan dikhise kunba manu Apuni laga naam pora bhoot khedai se aru amikhan taike rukhai dise, kele koile tai moi khan logot nohoi.”
50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Kintu Jisu pora taikhan ke koise, “Taikhan ke narukhabi, jun manu tumikhan bhirodh te nai, tai tumikhan logote ase.”
51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
Etiya, Taike sorgote uthai loi jabole laga din to usorte hoise, Tai Jerusalem te jabole bisi mon hoise.
52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
Tai poila ekjon chela ke pathaise, aru taikhan Samaria bosti bhitor te punchi kene sob kaam taiyar korise.
53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
Kintu ta te thaka manu khan Taike grohon kora nai, kelemane tai Jerusalem te jabole he mon thakise.
54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
Aru jitia chela khan James aru John ke dikhise, taikhan koise, “Probhu, amikhan sorgo pora jui ahi kene taikhan ke khotom kori bole kobo naki?”
55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
Kintu Tai ghuri kene taikhan ke gali dise,
56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
aru taikhan ta te pora alag bosti te jaise.
57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
Taikhan rasta te jai thaka homoi te, kunba ekjon Jisu ke koise, “Apuni kun jagate jabo moi bhi apuni logote jabo.”
58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Jisu taike koise, “Siyal khan laga bhi gath ase aru akas te chiriya khan laga bhi ghor ase, hoile bhi Manu laga Putro laga matha rakhibole eku bhi jaga nai.”
59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Titia Jisu aru ekjon ke koise, “Moi laga piche ahibi.” Kintu tai koise, “Probhu, poila moi jai kene moi laga baba ke kobor dikene ahibo.”
60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Kintu Tai koise, “Mora khan pora mora khan ke kobor dibo. Kintu tumi, jai kene Isor laga rajyo prochar koribi.”
61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
Aru ekjon koise, “Moi bhi Apuni laga piche ahibo, Probhu, kintu moi poila jai kene sob ghor manu ke jai ase kobo.”
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Kintu Jisu koise, “Jun manu kheti te hal dhori kene pichete nasai, tai he Isor laga rajyo nimite thik ase.”
