Lukács 9
1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
Nikhat Yeshuan aseijui somleni ho chu akoukhom in, thilhaho jouse le natna jouse suhdamna thahatna le thilboltheina apen ahi.
2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
Chuin aman amaho chu Pathen Lenggam thudol mijouse seipeh ding leh adamlou te damsah dingin asoldoh'e.
3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
“Najin nadiuvah imacha kipoh hih'un” tin ahilchah in “Tenggol ham, sakhao ham, an neh ding ham, sum ham ahilouleh von khel jeng jong kipoh hih'un.
4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
Nache na chan uvah khopi nadalhah tokah uvin nalhun nau in a chun um'un.
5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
Chule khopi khat chun nangho lemding adauva ahileh, nakengphang uva vutkhu ho thinglhauvin, hiche miho chu aso so kisoh tauhen tia lhahdohna in,” ati.
6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
Hitichun amahon khotin'a gamchot apan'un, Kipana Thupha lhangsap chule ana damlou damsah toh aboluve. Herod In Yeshua Aki-Mupi Nom
7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
Herod Antipas, Galilee gamvaipopan Yeshua natoh thilbol jouse ajahdoh phat in alungboi dentai. Mi konkhat chun Twilutsah John athilah'a kon thoudoh kit ahi atiuve.
8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
Adanghon Yeshua chu Elijah ahilouleh themgao holah'a khat athia kon thoukit ahi atiuve.
9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
“Keiman la John kathat tan,” tin Herod in aseiyin, “Ahileh hiche mipa, athusim kajah pa hi koiham?” ati. Chule ama chu mutei ding atup jing tan ahi. Yeshuan Mi Sang Nga Val Jen Avahva
10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
Seijui ho ahung kileu chun, Yeshua hengah athilbol jouseu aseipeh tauve. Chuin ama amaho chutoh guhthim chan Bethsaida kho langah ache tauvin ahi.
11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
Ahivangin mihonpi chun hoiya ache aholdoh un chule ajui tauve. Aman amaho chu alem in, Pathen Lenggam thudol ahil'in, chule ana damlou ho asudam in ahi.
12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
Nilhangkai vaigei thim lang hin seijui somleni akoma ahungun aseitauve, “Mihonpi hi naivellah khoho le loujao dungah soldoh tan, anneh le jan gena ding akimu thei nadiuvin. Hikom munthip'a hin neh ding imacha aumpoi,” ahung tiuve.
13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
Ahivangin Yeshuan aseiyin, “Nanghon amaho vah'un” ati. “Ahin keihon changlhah pheng-nga le nga ni bouseh kaneiyuve,” tin ahin donbut'un, “Ahilou le kacheuva nehding mihonpi hijat dinga hi kagachoh diuva nangaitom?” atiuve.
14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
Ajeh chu chukoma chu mi pasal sang nga jen umah ahi. Yeshuan adonbut in, “Mi somnga nga bep'a aloi loiya tou dingin seipeh un,” ati.
15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
Hijeh chun mipi abon'un atou tauve.
16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
Yeshuan changlhah pheng nga le nga ni chu alan, vanlam aven, phatthei abohtai. Chuin changlhah ho chu ahal hal'a asuhkeh toh kilhon in, changlhah le nga chu aseijuite komah ahin pedoh doh jengin, amahon mipi ho ahoppeh uve.
17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
Chuin abon'un aduchan chan aneuvin, chule chomkhat jouvin seijui hon nehmoh paipeh somleni alohdoh uve.
18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
Nikhat achangseh'a tao dingin Yeshuan mihonpi adalhan ahi. Aseijuite bouseh toh um ahin, aman hitin adong tai, “Mihon kei hi koi ahi eitiuvem?” atileh,
19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
amahon adonbut un, “Abangin Twilutsah John nahi atiuvin, abangin Elijah, chule adanghon malai themgaoho lah'a khat thoukit nahi atiuve,” atipeh uve.
20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
Chuin aman amaho chu adong'in, “Nanghon la koi ahi neitiuvem?” atileh Peter in adonbut in, “Nangma Messiah, Pathen a kon hung kisol chu nahi,” ati.
21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
Yeshuan aseijuite koi ahi koima koma aseidoh louna diuvin agihsal'in ahi.
22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
“Mihem Chapa hin gim genthei tampi athoh ding,” tin ahinseiyin, “Amachu upa ho, thempuho, chule hou danthuhil hon ahin pampai diu ahi. Ama chu tha a umding, amavang anithum nileh athilah'a kona kaithouva umding ahi” ati.
23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
Chuin mihonpi jah'a chun aseiyin, “Nangho koi tobang kanungjui nom naum uleh, nangma chang kingailutna'a konin kiheidoh un, na thingpel niseh'in kiput un, chule neijuiyun.
24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
Nahinkho nahuhhing nom le nachan ding, amavang keima jal'a nakatdoh le nahuhhing ding ahi.
25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
Chuleh ipi phatchomna mun natem, vannoi pumpi neiyin lang nangma tah kisusen kisumang le chun?
26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Khattouvin keima le ka thusei eijachat pi leh, Mihem Chapan jong amachu aloupina a chule Pa le vantil thengte loupina a ahung kile tengleh ajachatpi ding ahi.
27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
Thutah kaseipeh nahiuve, tutua hikom'a dingho lah'a mi phabep'in Pathen Lenggam amu tokah uva thina atolou diu ahi,” ati.
28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
Niget hamkhat jouvin Yeshuan Peter, John, le James hocheng hi molchung khat'ah taodingin apuitouve.
29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
Chuin atao laiyin, amaiso ahung kikhel'in, chule avon'ah ho kidangtah'in abangsel jengin ahi.
30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Phulou helouvin mini, Mose le Elijah ahung kilah lhonin Yeshua toh akihoulim pan tauve.
31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Amaho chu vet ding'in aloupi lheh jengui. Chule amaho chu leiset a pat'a apotdoh ding thu, Jerusalem a guilhung vahding thun akihoulim un ahi.
32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
Peter le adang teni chu ihmu lhugam ahitauve. Akhahdoh uchun, Yeshua loupina chu amu'uvin chule mi ni amatoh adinkhom chu amu'uve.
33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
Mose le Elijah in adalhah kigot pan laiyuvin, Peter in, aseijeng jong helou khop'in ahung eodoh'in, “Pipu, hilai mun'a ium'u hi anom'e! liem munthum hetjingnan song uhite–khat nang ding, khat Mose ding, chule khat Elijah ding,” ahintie.
34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
Ahin, hitia asei jeng vang chun, meilhang khat in alekhu tauvin, meilhangin atomkhum toh lhonin kichat nan amaho alodim tauve.
35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
Chuin meibol lah kon chun awgin khat'in hitin ahin seiye, “Hiche hi Kachapa ahi, Kalhendoh pa ahi. Athu ngaiyun,” ati.
36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
Awgin athip chun Yeshua chu achangseh anahitai. Hiche athilmu houchu chuche phat laichun koima komah aseidoh pouve.
37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
Ajing'a molchunga pat ahung suh jou uchun, mihonpi tamtah'in Yeshua akimupi uve.
38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
Mihonpi lah'a mikhat chun ahin kouvin, “Houhil, lungset'in kachapa neivet peh in tia katao ahi, ajeh chu ama bouseh hi kacha neisun ahi.
39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
Lhagao gilouvin aman jin, phulouvin apengjah jin, chule akam ah achilphon alhajin ahi. Ahehlhujin achangin amoh dalhah ji poi.
40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
Na seijuite hengah einodoh peh nadiuvin kathum'in hinlah anodoh jou pouve,” ahung ti.
41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
Yeshuan aseitai, “Nangho tahsan bei le midihlou ho! Nangho itih chan kaumpiuva kakhongai jing ding nahiu ham?” atin, chuin mipa jah'a chun, “Nachapa hikomah hinpuiyin,” ati.
42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
Chapang pa ahung machon jep laiyin, thilha chun tol'ah ahin sulhun, nasatah in aveingoi jenge. Ahivangin Yeshuan lhagao gilou chu aphoh thip in chapangpa chu asudam tai. Chuin aman amapa chu apa alepeh kittai.
43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
Chutobang thilsoh Pathen thilboltheina kidangtah amu uchun mipi chu atiu ajalheh jeng tai. Athilbolho jouse mijousen adatmah laiyin, Yeshuan aseijuite jah'a hitin aseiye,
44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
“Ngaiyuvin chule kathusei hi geldoh jingun. Mihem Chapa hi agalmite khut'a pehdoh a umding ahi,” ati.
45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
Ahin amahon ipi aseina ham ahethei pouve. Athupina chu amahoa kona kiselguh ahi, hijeh chun ahethei pouve, chule doh ding jong kichakit ahiuve.
46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
Chuin aseijuite koi alenpen ham ti akinel salah lah jeng tauvin ahi.
47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
Ahin, Yeshuan alunggel u ahen, hijeh chun chapang neocha khat akoma dingin alai.
48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
Chuin aman amaho jah'a aseiye, “Koi hileh hitobang chapang neocha keima thalheng'a sang'a chun keima eisan ahi, chule keima eisanga chun eisol'ah kapa jong asan ahi. Nalah uva aneopen chu alenpen ahi,” ati.
49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk.
John in Yeshua jah'a, “Pipu, koihamkhat in namin'a thilha anodoh kamu uvin, ahivangin eiho loilah'a ajao loujeh in angah dingin kaseipeh tauve,” ahin ti.
50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Ahivangin Yeshuan adonbut in, “Kham hih un, koihileh nadoudal lou phot chu nanga ding ahi” ati.
51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
Van'a lahtouva aumna ding phat ahung naitoh lhonin, Yeshua Jerusalem jon din dettah a kigellha pumin achen ahi.
52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.
Aman thupole ho Samaria khokhat'ah, availhun na dinga akigot theina diuvin asol masan ahi.
53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
Ahivangin hiche khoa mipi ho chun Yeshua chu asang tapouve, ajehchu ama Jerusalem jona achejing lai ahi.
54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
James le John in hiche amudoh lhon phat in, amanin Yeshua jah'a, “Pakai, van'a kona amaho gouvam jeng ding mei ikou lhah diu ham?” atilhone.
55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
Ahin Yeshua akiheiyin amani chu aphoh'in ahi.
56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
Hijeh chun amaho khochom khat ah ache tauve.
57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
Amahon chutia lam ajot laiyun, koiham khat'in Yeshua jah'a, “Nache na chan'ah najui inge,” ati.
58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
Ahin Yeshuan adonbut in, “Si-al hon chenna ding ko aneiyun, vachaten gena ding bu aneiyun, ahivangin Mihem Chapan alu ngapna ding jeng jong aneipoi,” atipeh e.
59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Aman midang khat jah'a, “Hungin, neijuiyin” ati. Mipa chu anom in hinlah hitin aseiye, “Pakai, amasan inlam kileng ting kapa gavui masa tadinge,” ati.
60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Ahivangin Yeshuan aseipeh in, “Lhagaova thihon amithi hou kivuiyuhen! Nangma kin chu chele a Pathen Lenggam thudol seiphong chu ahi,” ati.
61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
Achom khat in aseiyin, “Henge Pakai, keiman najui inge, ahin amasan ka insungmi tetoh gakivailhah tadinge,” ati.
62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Ahin Yeshuan aseipeh in, “Koi hileh akhut'a langkon tuhta chule nunglam ve chu Pathen Lenggam a dingin alhing poi,” ati.
