< Lukács 7 >

1 Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
And when he had completed all his words in the hearing of the people, he entered Capernaum.
2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
Now the servant of a certain centurion was dying, due to an illness. And he was very dear to him.
3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
And when he had heard about Jesus, he sent elders of the Jews to him, petitioning him, so that he would come and heal his servant.
4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
And when they had come to Jesus, they petitioned him anxiously, saying to him: “He is worthy that you should provide this to him.
5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.
For he loves our nation, and he has built a synagogue for us.”
6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;
Then Jesus went with them. And when he was now not far from the house, the centurion sent friends to him, saying: “Lord, do not trouble yourself. For I am not worthy that you should enter under my roof.
7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
Because of this, I also did not consider myself worthy to come to you. But say the word, and my servant shall be healed.
8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
For I also am a man placed under authority, having soldiers under me. And I say to one, ‘Go,’ and he goes; and to another, ‘Come,’ and he comes; and to my servant, ‘Do this,’ and he does it.”
9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
And upon hearing this, Jesus was amazed. And turning to the multitude following him, he said, “Amen I say to you, not even in Israel have I found such great faith.”
10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
And those who had been sent, upon returning to the house, found that the servant, who had been sick, was now healthy.
11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.
And it happened afterwards that he went to a city, which is called Nain. And his disciples, and an abundant crowd, went with him.
12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
Then, when he had drawn near to the gate of the city, behold, a deceased person was being carried out, the only son of his mother, and she was a widow. And a large crowd from the city was with her.
13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
And when the Lord had seen her, being moved by mercy over her, he said to her, “Do not weep.”
14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
And he drew near and touched the coffin. Then those who carried it stood still. And he said, “Young man, I say to you, arise.”
15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
And the dead youth sat up and began to speak. And he gave him to his mother.
16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
Then fear fell over all of them. And they magnified God, saying: “For a great prophet has risen up among us,” and, “For God has visited his people.”
17 És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
And this word about him went out to all of Judea and to the entire surrounding region.
18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
And the disciples of John reported to him concerning all these things.
19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
And John called two of his disciples, and he sent them to Jesus, saying, “Are you he who is to come, or should we wait for another?”
20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
But when the men had come to him, they said: “John the Baptist has sent us to you, saying: ‘Are you he who is to come, or should we wait for another?’”
21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
Now in that same hour, he cured many of their diseases and wounds and evil spirits; and to many of the blind, he gave sight.
22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
And responding, he said to them: “Go and report to John what you have heard and seen: that the blind see, the lame walk, the lepers are cleansed, the deaf hear, the dead rise again, the poor are evangelized.
23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
And blessed is anyone who has not taken offense at me.”
24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
And when the messengers of John had withdrawn, he began to speak about John to the crowds. “What did you go out to the desert to see? A reed shaken by the wind?
25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
Then what did you go out to see? A man clothed in soft garments? Behold, those who are in costly apparel and finery are in the houses of kings.
26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
Then what did you go out to see? A prophet? Certainly, I tell you, and more than a prophet.
27 Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.
This is he of whom it is written: “Behold, I send my Angel before your face, who shall prepare your way before you.”
28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.
For I say to you, among those born of women, no one is greater than the prophet John the Baptist. But he who is least in the kingdom of God is greater than he.”
29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
And upon hearing this, all the people and the tax collectors justified God, by being baptized with the baptism of John.
30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
But the Pharisees and the experts in the law despised the counsel of God concerning themselves, by not being baptized by him.
31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
Then the Lord said: “Therefore, to what shall I compare the men of this generation? And to what are they similar?
32 Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
They are like children sitting in the marketplace, talking with one another, and saying: ‘We sang to you, and you did not dance. We lamented, and you did not weep.’
33 Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
For John the Baptist came, neither eating bread nor drinking wine, and you say, ‘He has a demon.’
34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
The Son of man came, eating and drinking, and you say, ‘Behold, a voracious man and a drinker of wine, a friend of tax collectors and of sinners.’
35 És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.
But wisdom is justified by all her children.”
36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
Then certain Pharisees petitioned him, so that they might eat with him. And he went into the house of the Pharisee, and he reclined at table.
37 És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
And behold, a woman who was in the city, a sinner, found out that he was reclining at table in the house of the Pharisee, so she brought an alabaster container of ointment.
38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.
And standing behind him, beside his feet, she began to wash his feet with tears, and she wiped them with the hair of her head, and she kissed his feet, and she anointed them with ointment.
39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.
Then the Pharisee, who had invited him, upon seeing this, spoke within himself, saying, “This man, if he were a prophet, would certainly know who and what kind of woman is this, who is touching him: that she is a sinner.”
40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
And in response, Jesus said to him, “Simon, I have something to say to you.” So he said, “Speak, Teacher.”
41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
“A certain creditor had two debtors: one owed five hundred denarii, and the other fifty.
42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
And since they did not have the ability to repay him, he forgave them both. So then, which of them loves him more?”
43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
In response, Simon said, “I suppose that it is he to whom he forgave the most.” And he said to him, “You have judged correctly.”
44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
And turning to the woman, he said to Simon: “Do you see this woman? I entered into your house. You gave me no water for my feet. But she has washed my feet with tears, and has wiped them with her hair.
45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
You gave no kiss to me. But she, from the time that she entered, has not ceased to kiss my feet.
46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
You did not anoint my head with oil. But she has anointed my feet with ointment.
47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Because of this, I tell you: many sins are forgiven her, because she has loved much. But he who is forgiven less, loves less.”
48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
Then he said to her, “Your sins are forgiven you.”
49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
And those who sat at table with him began to say within themselves, “Who is this, who even forgives sins?”
50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Then he said to the woman: “Your faith has brought you salvation. Go in peace.”

< Lukács 7 >