Lukács 24
1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Prvo đes ando kurko, detharinako rano, e manušnja aviline po limori e miomirisenca save von korkoro ćerdine.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
A kana aresline džiko limori arakhline o bar spidino katar o limori.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Dine andre, ali či arakhline o telo e Gospode Isusesko.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Thaj dok ačhenas gajda zbunime, angle lende pojavisajle duj manuša ande blistavo parne haljine.
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
E manušnja darajle thaj poklonisajle e mujesa džike phuv, a e duj manuša phendine lenđe: “Sostar roden e džude maškar e mule?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Naj akate, nego uštilo andar e mule! Den tumen gođi sar phendas tumenđe dok još sas ande Galileja:
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
‘Me o Čhavo e Manušesko moraš te avava dino ande vas e bezehalenđe thaj razapnina man, ali me o trito đes uštava andar e mule.’”
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
Askal e manušnja dinepe gođi kaj o Isus phendas godova.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Thaj boldinepe katar o limori thaj sa godova javisardine e dešujek apostolenđe thaj savorenđe averenđe.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
A godola manušnja sas e Marija andar e Magdala, e Jovana, e Marija dej e Jakovešći, thaj još varesošće manušnja. Von sa godova so sas phendine e apostolenđe.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
A e apostolenđe sa gadava činisajlo sago kaj umislisardine, thaj či paćaine e manušnjenđe.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
A o Petar ipak, uštilo thaj prastaja karingal o limori. Kana areslo, provirisarda andre thaj dikhla andre o pohtan katar o lano sar pašljol ando limori. Pale godova bolda pes ćhere ando čudo savo dogodisajlo.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Godova đes e Isusešće duj sledbenikurja putuinas ando gav savo akhardolas Emaus, savo sas majdur katar o Jerusalim dešujek kilometrja.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Dromesa ćerenas svato maškar pende pale sa so sas.
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Thaj dok gajda ćerenas svato thaj raspravinas, avilo dži lende o Isus thaj džalas lenca.
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Ali nas dino lenđe jakhenđe te pindžaren les.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
O Isus phučlalen: “So godova raspravin dromesa?” Von ačhiline phađe katar e tuga.
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Jek lendar, savo akhardolas Kleopa, phendas lešće: “Zar san tu jedino stranco ando Jerusalim savo či džanel so sas ando Jerusalim akala đesa?”
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
A o Isus phučla: “So sas godova?” A von phendine lešće: “Pa okova so dogodisajlo e Isuseja andar o Nazaret. Vo sas proroko, silno pe dela thaj ande alava anglo Del thaj angle sa o them:
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Ali amare šorvale rašaja thaj e vladarja predaisardine les te avel osudime po smrto thaj te razapnin les.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
A amen nadisajlam kaj si vo okova savo izbavila o Izrael osim godova, akava si već trito đes sar gadava dogodisajlo.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
A još vi varesave manušnja, save sas maškar mende, zbunisardine men: čim svanosardas đele po limori,
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
ali okote či arakhline lesko telo pa aviline thaj phendine amenđe kaj sikadile lenđe e anđelurja thaj phendine lenđe kaj si o Isus džudo.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Varesave amarendar prastaine po limori thaj arakhline sa sar e manušnja phendine, ali les či dikhline.”
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
A o Isus pe godova phendas lenđe: “O sar sen nerazumne, nisar te paćan ande kova so phendine e prorokurja!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Dali či von prorokuisardine kaj o Hristo sa godova moraš te pretrpila majsigo nego so o Del proslavila les?”
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Askal o Isus započnisardas te objasnil lenđe sa so sas ramome ando Sveto lil, katar o Mojsije džike e prorokurja.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Pe godova avile paše dži ko gav ande savo džanas, a lenđe pričinisajo sago kaj o Isus kamelas te nastavil majdur o drom.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Ali von nagovorinas les: “Ač amenca! Kaj već peli e rjat, a o đes naćhel!” Vo ačhilo thaj dijas lenca ando ćher.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Kana o Isus lijas te hal lenca, lijas o mangro, blagoslovisarda les, phagla les thaj dija len.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Pe godova putajle lenđe jakha thaj pindžardine les, ali vo nestanisardas angle lenđe jakha.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Askal von phendine jek avrešće: “Či li phabolas amaro ilo ande amende dromesa dok ćerelas amenđe svato, thaj dok tumačilas amenđe o Sveto lil?”
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Odma spremisajle thaj boldinepe ando Jerusalim. Okote arakhline e dešujek apostolen thaj vi averen e Isusešće sledbenikonen,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
save phendine lenđe: “O Gospod čačes uštilo andar e mule thaj sikadilo e Simonešće!”
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Askal von phendine sar maladine e Gospode po drom palo Emaus thaj sar pindžardine les kana phaglas o mangro.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Dok von ćerenas svato pale godova, o Isus katar jekhvar ačhilo maškar lende thaj phendas lenđe: “Miro tumenđe!”
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Von, zbunime thaj darade, gndisardine kaj dićhen e duho.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
A o Isus phendas lenđe: “Sostar darajle? Sostar kasavi sumnja dija ande tumare ile?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Dićhen mungre vas thaj mungre pungre! Me sem gadava! Pipnin man thaj dićhena! E duho naj kokala ni mas sago kaj dićhen kaj man si!”
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Kana godova phendas lenđe, sikada lenđe e ožiljkurja pe pire vas thaj pire pungre.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Katar o čuđenje thaj katar e bah naštik paćaine. A vo phučla len: “Si tumen vareso hamasko?”
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Von dine les kotor peko mačho.
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
Vo lija les thaj halas anglalende.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Askal phendas: “Pale akava phenavas tumenđe dok još semas tumenca: Trubul te pherelpe sa so si ande Mojsijesko zakono, ande proročke lila thaj ande psalmurja ramome pale mande.”
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Askal putardas lenđi gođi te haćaren o Sveto lil.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Thaj phendas lenđe: “Ramome si ande Svete lila: O Hristo trpila thaj merela, a o trito đes uštela andar e mule.
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Ande lesko alav propovedilape sa e manušenđe kaj trubun te pokainpe gajda te o Del jartol lenđe e bezeha. A počnila katar o Jerusalim.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Tumen sen svedokurja pale godova.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
A me bičhalava tumenđe e Sveto Duho, baš sago kaj mungro Dad obećisardas. Zato ačhen ando gav dok či len pe tumende e sila opral.”
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Pale godova o Isus inđarda len paše džiko gav Vitanija. Okote vazdas pire vas thaj blagoslovisarda len.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Gajda sar blagoslovisarda len, durilo lendar thaj sas lino ando nebo.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Von peline pe koča angle leste thaj askal bare bahtasa boldinepe ando Jerusalim.
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Thaj svako đes ando Hramo slavinas e Devle.
