< Lukács 24 >

1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Hanki ese knazupa Sonta nanterana rumsa osu'nege'za, mananentake'zama tro hu'nazaza eri'za Jisasi afufga'ama havegampi ome ante'narega vu'naze.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
Hagi zamagrama vu'za ome kazana, ana havegante'ma runkanire'nea havea rezahe hutrenage'za ke'naze.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Hianagi zamagrama havegampima ufre'za kazana, Ramofo Jisasi avufga omnenege'za ome ke'naze.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Avufa'a nonke'za tusi zamagesa nentahizageno, masanentake huno efeke kukena hu'na'a netremoke ame hu'ne anante otinake'za,
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
ana a'nemo'za zamagogogu nehu'za, kepri hu'za mani'nageno, ana netremoke anage hu'ne zamasami'na'e. Na'a higeta kasefa huno mani'nea vahekura, fri vahe kumapina nehakraze?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Amafina Agra omanine, frinefintira ko oti'ne. Hanki tamagranema Galili mani'neno tamasami'nea kegu tamagesa antahiho.
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Vahe'mofo Mofavrea kumike vahe'mofo zamazampi avrentena, rugeka zafare ahesnageno friteno, tagufa kna manino otigahie, huno hu'nea kegu tamagesa antahiho,
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
hu'ne nehake'za ana a'nemo'za Jisasi'ma hu'nea kegu zamagesa nentahi'za,
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
ana havegana atre'za rukrehe hu'za vu'za, 11ni'a amagema nentaza naga'ane, ruga'amokizminena maka nanekea ome zamasmi vagare'naze.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Hanki ana a'nemokizmi zamagi'a, Makdala kumateti' a' Mariaki, magora Joanaki, Jemisi nerera agi'a Maria ene, mago'a a'nemo'zane, ana nanekea aposolo nagara ome zmasami'naze.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
Hianagi anankema nentahiza amne kehaze nehu'za, anankegura zamentinti osu'naze.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Hianagi Pita'a otino agareno vuno havegante ome kepri huno agu'afi keana, efeke tavravema ana kinte'naza tavravege me'negeno negeno, rukrahe huno anazanku tusiza huno agesa antahime vu'ne.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Ana zupage tare amagema nenta'a disaipol netremokea Emeus nehaza kumate vu'na'e. Ana kumateti Jerusalemi vanazana 11 kilomitanaza me'ne.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Zanagra maka'za fore'ma hu'nea zanku naneke hume nevakeno,
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Jisasi'a Agra'a ehanatige'za magoka ana netrene vu'naze.
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
Hianagi zanavurgamofona rehiza higene Jisasi'e huke ke anke orena'e.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Jisasi'a anage huno zanasami'ne, Na'anku ama nanekea tanagra hugantugma hutna nea'e? huno znantahigegene anante zanasunku nehuke uoti'na'e.
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Hagi magomofo agi'a Kriopasi'e nehaza ne'mo ana kemofo nona'a huno, kagrake'za Jerusalemi nantu antenka ne-enka amagnafima fore hu'nea zana ontahi'nano?
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Jisasi'a anage huno zanasami'ne, Nanknaza fore hu'negeta neha'e? Higeno Nazareti Jisasinte'ma fore hu'nea zanku nehu'e. Agra kasnampa ne'kino, Anumzamofo avure'ene, maka vahe'mofo avurera, eri'zama'amo'ene keamo'enana hanavenentake hu'nea ne'ma,
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
ugagota pristi vahe'mo'zane, kva vahetimo'zane ahesageno frisniegu, avarezamizage'za ahe'za keka zafare hantinaza ne'ku nehu'e.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Hianagi tagrama tagesa antahunana, Israeli vahe'mota knazantifinti tahoke ahesia nere huta nentahune. Tamage, ama anazama fore'ma hu'neana 3'a zagegna evu'ne.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Hianagi tagripinti ana havegante nanterame ome ke'naza, a'nemo'za antri hu'na ke eme tasamiza,
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
avufa'a omne'nege'za ome negazageno, avana kazankna huke, tare ankero netremoke, kasefa huno Jisasi'a mani'ne huke huna'a naneke eme tasami'naze.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Hagi tagripinti mago'amo'za havegantega anaza ome kenaku vu'naze. Mika zanku'ma ana anemo'za hu'nazaza ome kazanagi, Jisasina onke'naze.
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Jisasi'a amanage huno zanasami'ne, Kasnampa vahe'mo'za hu'naza maka nanekegura negi nenetma tamagu'afina tamentintia nosaze!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Kraisi'a ataza eriteno, masa'afi ufresiana, knarera osugahio? I'o.
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Huteno anante agafa huno, Mosesinteti vuno maka kasnampa vahe'mo'zama, Agrikuma hu'za krente'naza kea eriama huno zanasamime vu'ne.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Hagi zanagrama vunaku'ma hu'na'a kumate unehanatizageno, Jisasi'a ana kumara agatereno vaniaza hu'ne.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Hianagi hanavetike agaterenka ovugahane huke zanagra nehuke, hani huza nehianki masetenka vanane hu'ne kazigazi hakeno, ana nompi zanagrane umareri'ne.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Jisasima nezama nenaku trate umanineno breti erino, Anumzamofo susu hunteteno, tamanasino agafa huno neznamigeno,
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
zanavurgamo hari higeke Jisasi'e huke ke ankenerakeno, Jisasi'a ru fanane hu'ne.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Zanagra zanagra anage hu'na'e, kantegama neokenoma keagama nerasamino, Anumzamofo avontafepinti kema eriama nehigeno'a, tagu'amo'a otianagi, keta antahita osu'no'e.
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Zanagra anage nehuke, ame huke rukrehe huke Jerusalemi kumate vu'na'e. Jisasima amage'ma nentaza 11ni'a disaipol naga'mo'zane, mago'a naga'moza'nena eri atru hu'nage'za ome nezmagake'za,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
Zamagra anage hu'naze, tamage Ramo'a otino, Saimoninte ufore hu'ne! Hu'za nehazageke,
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
ana amagema nenta'a disaipol netremoke kantega fore hu'neazane, breti erino tamanasino znamigeke, Jisasina ke ankerena'a agenke huama hu'na'e.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Ana zanku'ma naneke nehazageno'a, Jisasi'a amu'nozimifi efore huno otineno anage hu'ne, Tamarimpa frune maniho.
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Hianagi zamagra havi avamu negone hu'za zamagesa nentahi'za, antri hu'za koro hu'naze.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Ana nehazageno Jisasi'a anage huno zmasamine. Nahigeta korera nehuta, tare tamagutmagesa nentahize?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Ama Nagrani'a mani'noanki nagane, nazanena navako hutma keho. Na'ankure Nagrima hu'neaza huno, hankromofona avufgane zaferinanena omane'ne.
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Anagema huteno'a, agane, azane anamokizmi zameri hu'ne.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Na'ankure zamagra tusi muse nehu'za, antri nehu'za zamentinti nosazageno, Jisasi'a anage hu'ne, Tamagra mago'a ne'zana ante'nazafi?
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Zamagra kre hagege hunte'nea nozame eri amizageno,
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
anamokizmi zamure erino nenege'za ke'naze.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Jisasi'a anage huno zamasmi'ne, Nagra tamagrane mani'nena, anage hu'noe, maka kema Nagrikuma hu'za Mosese kasegefine, kasnampa vahe'mo'za krenaza kefine, zagame avontafepima krente'nea zamo'a nena'a fore hugahie.
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Anante Jisasi'a zamaza huno antahintahizmia zamazeri ama hige'za, maka Anumzamofo avontafepima krente'nea kea antahini hu'naze.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Agra anage huno zamasami'ne, Avontafepina amanage huno krente'ne, Kraisina ahesageno ata erino friteno, tagufa knare otigahie.
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Vahe'mo'za Agri agifi, zamagu'a rukrahe hanageno, Anumzamo'a kefozazimi eritrezamantesia kea, Jerusalemi kumate erigafa hute'za, mika kokankoka vahete vugahaze.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Tamagra Nagritema fore higetma ke'naza zana huama hugahaze.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
Hanki antahiho, Nafa'nimo huvempa huno tamigahue hu'nemofona, huntesugeno tamagrite egahie. Hu'neanagi tamagra (Jerusalemi) rankumapi manineta monafinti hanavea eriteta vuta eta hiho.
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Jisasi'a anage huteno zamavareno Betani vuno azana erisaga hunagamuteno, asomu ke huzmante'ne.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Anama hunezmantegeno, Anumzamo'a avregeno zmatreno monafi mareri'ne.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Zamagra mono huntete'za, tusi musenkase hume Jerusalemi kumate ete vu'naze.
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Ana hute'za ra mono nompi mareri'za Anumzamofo agi erisaga huvava hu'naze.

< Lukács 24 >