Lukács 24
1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
But on the first day of the week, at early dawn, they came to the tomb, bringing the spices which they had prepared.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
They found the stone rolled away from the tomb.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
They entered in, and did not find the body of the Lord Jesus.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
It happened, while they were greatly perplexed about this, look, two men stood by them in dazzling clothing.
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Becoming terrified, they bowed their faces down to the earth. They said to them, "Why do you seek the living among the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
He is not here, but is risen. Remember what he told you when he was still in Galilee,
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
saying that the Son of Man must be delivered up into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again?"
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
Then they remembered his words.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
And returning from the tomb, they told all these things to the eleven and to all the rest.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Now they were Mary Magdalene and Joanna and Mary the mother of James and the other women with them who told these things to the apostles.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
These words seemed to them to be nonsense, and they did not believe them.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
But Peter got up and ran to the tomb. Stooping and looking in, he saw the strips of linen by themselves, and he departed to his home, wondering what had happened.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
And look, two of them were going that very day to a village named Emmaus, which was about seven miles from Jerusalem.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
They talked with each other about all of these things which had happened.
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
It happened, while they talked and questioned together, that Jesus himself came near, and went with them.
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
But their eyes were kept from recognizing him.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
And he said to them, "What are these words that you are exchanging with each other as you walk?" And they stood still, looking sad.
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
One of them, named Cleopas, answered him, "Are you the only stranger in Jerusalem who does not know the things which have happened there in these days?"
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
He said to them, "What things?" They said to him, "The things concerning Jesus, the Nazarene, a man who was a prophet mighty in deed and word before God and all the people;
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
and how the chief priests and our rulers delivered him up to be condemned to death, and crucified him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
But we were hoping that it was he who would redeem Israel. Yes, and besides all this, it is now the third day since these things happened.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Also, certain women of our company amazed us, having arrived early at the tomb;
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
and when they did not find his body, they came saying that they had also seen a vision of angels, who said that he was alive.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Some of us went to the tomb, and found it just like the women had said, but they did not see him."
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Then he said to them, "O foolish ones, and slow of heart to believe in all that the prophets have spoken.
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Did not the Christ have to suffer these things and to enter into his glory?"
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Beginning from Moses and from all the prophets, he explained to them in all the Scriptures the things concerning himself.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
They drew near to the village, where they were going, and he acted like he would go further.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
They urged him, saying, "Stay with us, for it is almost evening, and the day is almost over." He went in to stay with them.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
It happened, that when he had sat down at the table with them, he took the bread and gave thanks. Breaking it, he gave to them.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Their eyes were opened, and they recognized him, and he vanished out of their sight.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
And they said to one another, "Weren't our hearts burning within us, while he spoke to us along the way, and while he opened the Scriptures to us?"
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
They rose up that very hour, returned to Jerusalem, and found the eleven gathered together, and those who were with them,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
saying, "The Lord is risen indeed, and has appeared to Simon."
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
They related the things that happened along the way, and how he was recognized by them in the breaking of the bread.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
As they said these things, Jesus himself stood among them, and said to them, "Peace be to you."
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
But they were terrified and filled with fear, and supposed that they had seen a spirit.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
He said to them, "Why are you troubled? Why do doubts arise in your hearts?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
See my hands and my feet, that it is truly me. Touch me and see, for a spirit does not have flesh and bones, as you see that I have."
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
When he had said this, he showed them his hands and his feet.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
While they still did not believe for joy, and wondered, he said to them, "Do you have anything here to eat?"
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
And they gave him a piece of a broiled fish.
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
And he took it and ate in front of them.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
And he said to them, "This is what I told you, while I was still with you, that all things which are written in the Law of Moses, the Prophets, and the Psalms, concerning me must be fulfilled."
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Then he opened their minds, that they might understand the Scriptures.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
He said to them, "Thus it is written, for the Christ to suffer and to rise from the dead the third day,
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
and that repentance leading to forgiveness of sins should be preached in his name to all the nations, beginning at Jerusalem.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
You are witnesses of these things.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
And look, I send forth the promise of my Father on you. But wait in the city until you are clothed with power from on high."
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
He led them out as far as Bethany, and he lifted up his hands, and blessed them.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
It happened, while he blessed them, that he departed from them, and was carried up into heaven.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
They worshiped him, and returned to Jerusalem with great joy,
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
and were continually in the temple, praising and blessing God.
