Lukács 24
1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
And on the first day of the week, very early in the morning, they came to the sepulchre, bringing the spices which they had prepared.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
And they found the stone rolled back from the sepulchre.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
And going in, they found not the body of the Lord Jesus.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
And it came to pass, as they were astonished in their mind at this, behold, two men stood by them, in shining apparel.
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
And as they were afraid, and bowed down their countenance towards the ground, they said unto them: Why seek you the living with the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
He is not here, but is risen. Remember how he spoke unto you, when he was in Galilee,
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Saying: The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
And they remembered his words.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
And going back from the sepulchre, they told all these things to the eleven, and to all the rest.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
And it was Mary Magdalen, and Joanna, and Mary of James, and the other women that were with them, who told these things to the apostles.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
And these words seemed to them as idle tales; and they did not believe them.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
But Peter rising up, ran to the sepulchre, and stooping down, he saw the linen cloths laid by themselves; and went away wondering in himself at that which was come to pass.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
And behold, two of them went, the same day, to a town which was sixty furlongs from Jerusalem, named Emmaus.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
And they talked together of all these things which had happened.
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
And it came to pass, that while they talked and reasoned with themselves, Jesus himself also drawing near, went with them.
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
But their eyes were held, that they should not know him.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
And he said to them: What are these discourses that you hold one with another as you walk, and are sad?
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
And the one of them, whose name was Cleophas, answering, said to him: Art thou only a stranger to Jerusalem, and hast not known the things that have been done there in these days?
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
To whom he said: What things? And they said: Concerning Jesus of Nazareth, who was a prophet, mighty in work and word before God and all the people;
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
And how our chief priests and princes delivered him to be condemned to death, and crucified him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
But we hoped, that it was he that should have redeemed Israel: and now besides all this, today is the third day since these things were done.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Yea and certain women also of our company affrighted us, who before it was light, were at the sepulchre,
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
And not finding his body, came, saying, that they had also seen a vision of angels, who say that he is alive.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
And some of our people went to the sepulchre, and found it so as the women had said, but him they found not.
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Then he said to them: O foolish, and slow of heart to believe in all things which the prophets have spoken.
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Ought not Christ to have suffered these things, and so to enter into his glory?
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
And beginning at Moses and all the prophets, he expounded to them in all the scriptures, the things that were concerning him.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
And they drew night to the town, whither they were going: and he made as though he would go farther.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
But they constrained him; saying: Stay with us, because it is towards evening, and the day is now far spent. And he went in with them.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
And it came to pass, whilst he was at table with them, he took bread, and blessed, and brake, and gave to them.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
And their eyes were opened, and they knew him: and he vanished out of their sight.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
And they said one to the other: Was not our heart burning within us, whilst he spoke in this way, and opened to us the scriptures?
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
And rising up, the same hour, they went back to Jerusalem: and they found the eleven gathered together, and those that were staying with them,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
Saying: The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
And they told what things were done in the way; and how they knew him in the breaking of the bread.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Now whilst they were speaking these things, Jesus stood in the midst of them, and saith to them: Peace be to you; it is I, fear not.
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
But they being troubled and frightened, supposed that they saw a spirit.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
And he said to them: Why are you troubled, and why do thoughts arise in your hearts?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
See my hands and feet, that it is I myself; handle, and see: for a spirit hath not flesh and bones, as you see me to have.
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
And when he had said this, he shewed them his hands and feet.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
But while they yet believed not, and wondered for joy, he said: Have you any thing to eat?
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
And they offered him a piece of a broiled fish, and a honeycomb.
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
And when he had eaten before them, taking the remains, he gave to them.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
And he said to them: These are the words which I spoke to you, while I was yet with you, that all things must needs be fulfilled, which are written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Then he opened their understanding, that they might understand the scriptures.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
And he said to them: Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise again from the dead, the third day:
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
And that penance and remission of sins should be preached in his name, unto all nations, beginning at Jerusalem.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
And you are witnesses of these things.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
And I send the promise of my Father upon you: but stay you in the city till you be endued with power from on high.
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
And he led them out as far as Bethania: and lifting up his hands, he blessed them.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
And it came to pass, whilst he blessed them, he departed from them, and was carried up to heaven.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
And they adoring went back into Jerusalem with great joy.
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
And they were always in the temple, praising and blessing God. Amen.
