Lukács 24
1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Odiechiengʼ mokwongo mar juma, okinyi mangʼich, mon-go notingʼo modhi mangʼwe ngʼar mane giseloso, ma gidhiyo e liel.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
Negiyudo ka kidi mane odin-go dho liel kosengʼiel oko,
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
to kane gidonjo e iye, ne ok giyudo ringre Ruoth Yesu.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Kane pod giwuoro wachni, apoyo nono ji ariyo morwakore gi lewni mangʼangʼni ka mil polo nochungo butgi.
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Mon-go nobwok kendo negikulore ka wigi ochomo piny, to nowachonegi niya, “Angʼo momiyo umanyo ngʼat mangima e kind joma otho?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Oonge ka; osechier! Paruru gima ne owachonu, kane pod en kodu Galili:
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
‘Wuod Dhano nyaka ket e lwet joricho, kendo nogure to chiengʼ mar adek nochiere kendo.’”
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
Eka negiparo wechene.
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Kane gidwogo giaa e liel, neginyiso gigi duto ne ji apar gachiel kod ji duto mamoko.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Ne gin Maria nyar Magdala, gi Joana kod Maria min Jakobo, gi mon moko mane ni kodgi, ema nonyiso joote wachni.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
To ne ok giyie weche mon-go, nikech wechegi ne nenore koyuma.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Petro, kata kamano, noa malo kendo noringo odhi e liel. Kokulore e liel, noneno lewni kodongʼ kanyo kendgi, noa modok, kowuoro owuon gima osetimore.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Koro e odiechiengʼ nogono ji ariyo kuomgi ne dhiyo e dala miluongo ni Emau, kama dirom kilomita apar gangʼwen koa Jerusalem.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Negiwuoyo kendgi kuom gik moko duto mosetimore.
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Kane giwuoyo kendo goyo mbaka kuom gigi e kindgi giwegi, Yesu owuon nobiro kendo nowuotho kodgi;
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
to ne ok ginyal ngʼeye.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Nopenjogi niya, “En angʼo ma uwacho kendu ka uwuothoni?” Negichungʼ kar tiendgi, ka gijowo wangʼ-gi ka gikuyo.
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Achiel kuomgi, ma nyinge Kleopa, nopenje niya, “In mana wendo e Jerusalem ka kendo ok ingʼeyo gik mosetimore kuno e ndalogi koso?”
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Nopenjo niya, “Gik mage?” Negidwoko niya, “Kuom Yesu ma ja-Nazareth. Ne en janabi, maratego e wach gi tim e nyim Nyasaye kod ji duto.
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Jodolo madongo gi jodongwa nochiwe mondo ongʼadne buch tho, kendo negigure;
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
to ne wan gi geno ni en e jal mane biro reso jo-Israel. To moloyo bende, kawuono en ndalo adek nyaka ma notimore.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Momedore ni mano, mon moko man kodwa nende obwogowa gi wach. Negidhiyo e liel okinyi mangʼich
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
to ok negiyudo ringre. Negidwogo kendo nyisowa ni negineno malaike moko mane ofwenyorenigi, manowacho ni ongima.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Eka jowa moko nodhi e liel to negiyudo mana kaka mon-go ne owacho, to en ok ne ginene.”
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Nowachonegi niya, “Ufuwo nadi to mano kaka chunyu kawo kinde mondo uyie duto mane jonabi osewacho!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Donge ne Kristo nyaka yud masichegi eka bangʼe nodonji e duongʼ ma Nyasaye ne oseikone?”
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
To chakre Musa gi Jonabi duto, noleronigi konyisogi gino mane owachi kuome e ndiko duto.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Kaka negisudo machiegni gi dala mane gidhiye, Yesu notimore ka gima pod odwaro dhiyo nyime.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
To negiwachone ka gijiwe niya, “Bed kodwa ka, nimar koro odhiambo chiegni, odiechiengʼ koro dhi rumo.” Omiyo nodhi mondo obed kodgi.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Kane en kodgi e mesa, nokawo makati, nogoyo erokamano, nongʼinge kendo nochako miyogi.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Eka wengegi noyawore kendo negingʼeye, to nolal mowuok oa e wangʼ-gi.
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Negipenjore ngʼato gi ngʼato niya, “Donge ne chunywa mor kane owuoyo kodwa e yo kendo konyisowa tiend Ndiko?”
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Negia malo kendo negidok piyo Jerusalem. Kuno negiyudo ji apar gachielgo gi jogo mane ni kodgi, ka gichokore kaachiel,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
kagiwacho niya, “En adier! Ruoth osechier kendo osefwenyore ne Simon.”
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Eka ji ariyogo nowacho, gino mane otimore e yo, kendo kaka negingʼeyo Yesu ka nongʼingo makati.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Kane pod giwuoyoe e wachni, Yesu owuon nochungo e diergi kendo wachonegi niya, “Kwe obed kodu.”
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Negibwok kendo negiluor, ka giparo ni gineno jachien.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Nowachonegi niya, “Angʼo momiyo uchandoru, kendo angʼo momiyo chich ni e parou?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Neuru lwetena gi tiendena. En an awuon! Mulauru kendo neuru; jachien onge ringruok kata choke, to an to uneno ka an-go.”
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Kane osewacho ma, nonyisogi lwetene gi tiendene,
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
To kane pod ok ne giyie nikech mor kod wuoro, nopenjogi niya, “Bende un gi gimoro amora ka eri madicham?”
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Negimiye rech matin moro motedi
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
nokawe kendo nochame e nyimgi.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Nowachonegi niya, “Mano e gino mane awachonu kane pod an kodu: Gik moko mane ondiki kuoma e Chik Musa gi Jonabi kod Zaburi, nyaka timre.”
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Eka noyawo pachgi mondo giwinj tiend Ndiko.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Nowachonegi niya, “Ma e gima ondiki: Kristo nyaka ne masira kendo chiengʼ mar adek enochier oa kuom joma otho,
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
kendo lokruok gi weyo ne ji richogi ibiro yalo e nyinge ne ogendini duto, chakre Jerusalem.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Un joneno mag gigi,
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
abiro oronu gima Wuonwa osesingo, to beduru ei dala ka nyaka norwaku gi teko moa malo.”
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Kane osetelonegi mogologi oko ma gidhi machiegni gi Bethania, notingʼo lwetene kendo nogwedhogi.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Kane ogwedhogi, noweyogi kendo nokawe motere e polo.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Eka negilame kendo negidok Jerusalem kod mor maduongʼ.
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Kendo negimedo bedo kinde duto ei hekalu, kagipako Nyasaye.
