Lukács 24
1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Ki kwomje kikume kume niberece cin bo tuwenim, cinbouki kulen tuika kuneko ficang ficang woci ywelleu.
2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
Ci fiya tero tun ken tunngen cunge tuwek.
3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
Cin doken morece, dilaci fiyabo bwi Yeecu.
4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
Inbwiu kambo cimor kwobtangka dikekebwiuweri, nubo yob tirarim kabumci ki kulendo fuwe cukcukke.
5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
La natubowo cunken ki dorciro bitine worintai, cin yo natuno, “yebwi komdo nikidumeti nor buware?
6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Manifo lan kwennum! kambo ci yimko ker ki kwamawo ci Galili, intoki,
7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
ciyan nekan bi bwe niffire kang nob bwiran keb la ciyan yei kenco, kikume taare ankwenumtak”.
8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
La natubo kwaki kercero!
9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Lacin dubom tuweu cin yilakeng laciyi kwobculombo winneuwuro dekero birombo kanngu tangneu gwamm.
10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
Maryamu magdaliya, yuwana, Maryamu ne Yakubu, kan'nge tangne natubo ci wariyeu cine nob toman'ngeb cebo fulen dikorowuro bwiyeu.
11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
Dila nobtoman'ngebcebo tu kero muni kebo diker maka nangenek, dila cinebo bilinke natubowonin.
12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Kwarub kan'nge wo Bituru kweni, cwayya tuwenin, cunken torang moreuti, lacinto lalanggo fuworgo kikwace. Lana nyime Bituru yaken loco, lata nyimang di bweweuti.
13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Kikakucori, inwonyo yob wo more yakanti cinarloro kan'nge dende Imawu wuro kutankaceko nan.
14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
Citi fuwakan'ngi ko bwitici kangediwo yaa bwiweu.
15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
Yilam kambo ci fuwakamti wari kange meka kerekeri, Yeecu ki bwico boubidom cinen yakenti kanyeci.
16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
La nuweceu dolbo nyobkaceko.
17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
“Yeecu yici, inye kom tokkerti dorcere kambo kom yakentiyeu?” Cintinwifiyeco laci cii bwatumbotiwi.
18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
Kaci tun kan'nge morece nendo kiliyobac, lan ciya cinen, “Mwowin cwar niwo Wurcalima wo nyombo dike birombo bwiuwe firen kikabake ki kumenicuo?
19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
Yeecu yico, “bikulentito wini?” Cin ciyaco, dikerotin kan'nge Yeecu bwe Nazaret, wuro buwe tomanye, woki dikerotinimbo dur, kan'nge kertinimbo dur fiye kwama wiyeu kan'nge nob.
20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
Ki ciyaka nob wabero dur kan'nge nob li yareb nyebo ci nekenco naci warco naci kulkentencotak.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Dila nyin yoner nyiki cowo a cer Icerelatiyeu. Nyo, nobo nawori, naweu kume Taar dikero birombo bwiuwe.
22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Dila aa di duweno kowo, kamnyum natubembo nyi wariyeu ma nyinen diker nyimankartinim, ki yancimbo tuwe kiburiceu.
23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
Kambo ci fiyabo bwiceri, cinbom, ciki cikeneu cinto dukum nobtomanyebo burombo yici ki wi kedume.
24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Kannyum nabarob wuro wari kannye nyeu cinya tuwenin, yafi kwabti nawo natubo tokeu. Dila ci tocibo.
25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Yeecu yici ki, “Kom nob kuleneb nubo nebo bilinke dor dikero nob tomanyeb dukumebo tokeu!
26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
Yilabokang kiritti anuwa dotannge dikero biromba, laken mor duktang kaka?”
27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
Dila kikab wi mucanim yaken ciko nobtoma'ngobonin kwarub. Yeecu futang cinen dikero kaminge co. Wibe fumertinimbonin gwamm.
28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
Kambo cilam cinar loroce fiye ci yakenti wuyeri cabunane Yeecu maa nadike muncan cuken.
29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
Dila cin dokco ki, “yiken kan'ngeci, wori wori meu dadom kakuko do dikati. “La Yeecu ya yiken kan'nge ci.
30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
Bwiuki, kambo ciyiken ci naci cacarite, intu Tiilita, kambo ci yoten bibuyer wiyeri, kiyannyi, lanneci.
31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
Lamwo nuweceu wumwom, kambo cinyimocin ciri, lalem kaci,
32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Cin yi butice, wendi mani twirangbobo mornerber, kambo citok keroti kan'ngebo dor nurereu, kambo ci wombinen bifumertinnimbeu?”
33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Lacin kweni ki kwamaco, cin yiken wurcalima. Cinfiya culombo wineuwo wari, kan'nge birombo ciwari kan'nge ciyeu,
34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
“Ki, kibicom kwama kwenum, inbow cimanin”.
35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
Laci tok dikero birombo bwiu nureu, kan'nge kambo ci fwetang cinen Yeecu kambo kiyan Tilita.
36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Kambo citikang dikerobirombo tiyeri, dila Yeecun tii tibercir, dilla yici, “fuwer nerer kumer”.
37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
Dilla cin fakla cin dimkitani, cikwatiri cin tom wulo.
38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Yeecu yiciki yebwi kom kwomdortiye? yebiro meke kunouti morner kumere?
39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
To kanimiu kan'nge Nanimiu, la muo kan'nye muo. Teiye nakomto. Wulo manki bwi kan'nge yiri, kambo komto nicikeu”.
40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Kamboci tokweri, lacin nung cinen kaniceu kan'nge naniceu.
41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Kamboci dimki fuwer nerereu, kan'nge nyimanka, Yeecu yici, “Komwiki kan'nge cariya?”
42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Lacin neco jinnge belumbeleu.
43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
Yeecunyo cam kabumcim.
44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Lanyici, “Kambo miwari kan'nge komeu minyikom miki gwamm nike cimuleng wertun mucar kan'nge nentomanngeb kan'nge zaburau atin dii kang”.
45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Lacin wumwum nerciro naci nyimwom bifumertininbo.
46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Yici, “mulangum mulannge, kiritti annuwa dotange, amkwenum an kwenum tuwe ki kume taare.
47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Komwab dencero kan'nge dobka bwirang kerer mor denece gwamm mor nube, komteri wurucalima.
48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
Kom nobwarib dikero birombo.
49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
Too, mi twomutiki nor Teemiro dor kumer. Dila kom cini bitinece, catin tunkumen bikwan firen dii.”
50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
Lananyime Yeecu yaken wari kna'nyeci yaa cilam Betani. Lankun kanceko yocimeti bibwiyerwi.
51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Yilam kamboci yocinten bibwi yerotiyeri, dubomci lacim tumco cin yakenkico dikwama.
52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
Lacin wabco, cin yilarangum wurucalima kifuwor nerer ducce.
53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Kicatec cimor lokwama cine dencore bibwiyerti.
