Lukács 22
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Vpap lwkmabv vtwng dvbamnam alu v nvchi toku, ho hum Vngbo dvmdvin vla minto.
2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
Nyibu butvnv vdwv okv Pvbv tamsarnv vdwv nyi vdwa busu nyato, vkvlvgabv bunu Jisunyi tosila mvkidubv vla lamtv makar nyato.
3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Vbvrikunamv lvbwlaksu nyidum vring gola anyi lokv Judas, Iskeriot vla minam gvlo Uyu ngv aatoku.
4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
Vbvrikunamv Judas Nyibu butvnv vdwgv okv Pwknvyarnvnaam ha kaayanv vdwgv nyigam gv dookulo nw Jisunyi oguaingbv bunu gvlo kublwk nyuku sengvdw ho lvga nga mintebv vngtoku.
5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Bunu mvngpula ninyia morko jidukubv mintoku.
6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
Judas hum tolwk toku okv nw Jisunyi nyi chimpa madubv bunu gvlo laklwk dukubv vla alvnv dw marap toku.
7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
Hoka vpap lwkmabv vtwng nga dvdw okv svlarkuu a vngbodvmin gv lvgabv palwkdw pumja alu v loolwk toku.
8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Jisu Pitar okv Jonnyi svbv mingvrila vngmuto: “Vngnyika okv ngonugv lvgabv vngbo dvmin dvnam a dvdubv mvpvripv tvka.”
9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Bunu ninyia tvvkato, “No ngonua ogolo mvpvripv tvka vla mvngdunv?”
10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
Nw mirwkto, “Nonu gv pamtv vlo arwnglo aarilo, nyiga ako isi opum bvngnv go nonua vngrwksire. Ninyia vngming gvla ninyigv naam arwngbv aakulo aaming gvlaka,
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
okv naam atua minlaka: ‘Tamsarnv nam mindu, ngo okv ngoogv lvbwlaksu vdwgv vngbo dvmin dvnam dvjiku karchung ngv ogolo?’
12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Nw nonua aolo kaapu dubv mvnam karchung go kaatamre, hoka nonu ogumvnwng nga mvpvripv dukubv kaapare.”
13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Bunu vngtoku okv Jisu gv bunua minam aingbv ogumvnwngnga kaapa toku, okv bunu vngbo dvmin dvnam a mvpvripv toku.
14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
Vdwlo dw v aato kudw, Jisu Apostol vdwa lvkobv dvkulo dootoku.
15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
Nw bunua minto, “Ngoogv hinching chingma dwbv ngo nonua lvkobv so vngbo dvmin dvnam sum dvnwng dunv!
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Ho lvga ngo nonua mindunv, Pwknvyarnv gv Karv lo so gv lvga nga alvbv rilin jima dvdvlo ngo vdwloka sum dvmare.”
17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Vbvrikunamv Jisu koobu a naarapto, Pwknvyarnvnyi umbonyikv vla minto, okv minto, “Sum naato okv nonugv apumlo nonu atu v ormisito.
18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
Ngo nonua mindunv vjak lokv rila vdwlo Pwknvyarnv gv Karv ngv aama dvdvlo ngo vdwloka sum tvngnam sum tvngmare.”
19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Vbvrikunamv nw vtwng ariap ha naato, okv Pwknvyarnvnyi umbonyikv vla minto, hum pintungpiungto, okv hum bunua jitola, minto, “Si ngoogv ayak adwn v, sum nonugv lvgabv jipvnv. Ngam mvngpa gvnvbv sum rito laka.”
20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Ho apiabv, nw bunua dvnam dvro kochingbv koobu ha jitola, minto “So koobu si nonugv lvgabv ngoogv oyi sarlin kunamv si Pwknvyarnv gv anw bv milv jikunama mvu pvvku namv.”
21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
“Vbvritola, kaatoka! ngam koanv angv vjak ngoogv dookulo tvbul si lvkobv doodu!
22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
Nyia Kuunyilo ngv Pwknvyarnv gv minam aingbv sire, vbvritola vdwgo mvngdwk rekudw nga koanv angv!”
23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Vbvrikunamv bunugv apum lo tvvka minsu toku bunugv lokv yvvdw vbv ritv tvdunv vla.
24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Lvbwlaksu vdwv bunugv arwnglo larmi sinyato bunugv lokv yvv yadw kaiyachok nvgobv riji kunv vla.
25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Jisu bunua minto, “Pwknvyarnvnyi chimanv vdwgv Dvbv ngv bunugv nyi vdwa kaiyadunv, okv dvbv vdwv ‘Nyi vdwgv ajin’ vla amina gakdu.
26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Vbvritola so gv rinam si nonu gvlo doomare; vmabvya, nonu gvlo kaiyachok jinv ngv mvnwngnga miangyachok nvgobv rire okv rigvnv gubv rijinv pakbu aingbv rirungre.
27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Yvvla kainv, dvdubv vla dootungnv angv re vmalo ninyia jirianv angv re? Dootungnv angv, v rung. Vbvritola nonu gvlo ngo jirianv angv aingbv ridu.”
28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Ngo gv hirukaya kolo nonu nga lvkobv doomwng gvto;
29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
okv ngoogv Abu nga rigv dubv jinam aingbv ngo nonua jidunv.
30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
Nonu ngoogv Karv lo dvgianvnv lo doopv tvla dvriku okv tvngriku, okv Dvbv dogianvnv lo doopv tvla Israel gv nyi haalung vring gola anyia rigv reku.
31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
“Saimon, Saimon! Tvriato! Uyu hv nonu mvnwngnga rika dubv vla rinv nvnga naagv nyibv, alvmanv lokv alv nvnga naapin sidubv vla, rongo rinv nyi ako gv aam-tami a amsok-misok lokv naapin sunam aingbv.
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
Vbvritola ngo nonugv lvgabv kumpvnv, Saimon, no gv mvngjwng ngv ngooma dubv. Okv vdwlo no nga dakrwk rikudw no noogv boru vdwa abwk mola kuka.”
33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Pitar mirwksito, “Ahtu, ngo nam lvkobv patwk tumjeka sida jeka reming gvdubv mvngpvla doodunv!”
34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
“Pitar nam ngo mindunv,” Jisu minto, “Siyunyi rokpu v kokma dwbv no ngam chimapvnv vla lvomgo minre.”
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Vbvrikunamv Jisu ninyigv lvbwlaksu vdwa tvvkato, “Ngoogv nonua morko gvnvnv, gvgianvnv vmalo lvsup jimabv vnglin mori hoka ogu chiimanvgo doopire?” “Oguka ma” bunu mirwkto.
36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
“Vbvritola vjak,” Jisu minto, “Yvvdw morko gvnvnv vmalo gvgianvnv doodunv ung naarung toku laka; okv yvvdw riokse dooma dunv hv ninyigv vji laklwk a pioktola ako rvvla kuka.
37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Ngo nonua mindunv Darwknv Kitaplo mindu, ‘Nw rimur nvgv gungnying nga gvvria jito,’ vnam ngoogv lvga ngv jvjvbv aarung reku, ogulvgavbolo ngoogv lvga nga lvknam v jvjv bv rilin reku.”
38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Lvbwlaksu vdwv minto, “Kaatoka! Ahtu, So si riokse sonyi go doopv!” “Hv chipvku!” nw mirwk toku.
39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Jisu pamtv nga vngyula vngtoku, ninyigv kvvlo gv vngchingbv, Olib Moodw lo; okv lvbwlaksu vdwv ninyia lvkobv vngto.
40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Vdwlo nw dooku hoka vngchi tokudw, nw bunua minto, “No pokayarka kolo ngoolwk madubv kumto laka.”
41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Vbvrikunamv nw bunua mego adubv vngyu dvla vlwng ngv kongchi dubv rikulo vngla nw lvbwng v kumpvto okv kumtoku.
42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
“Abu” nw minto, “No mvngdu boloka, hinching gv koobu sam ngo gvlokv naapak jilabv. Ngoogv mvngnam bvma vbvritola noogv mvngnambv rilaka.”
43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Nyidomooku tolokv nyidogindung go ninyi gvlo aalwkto okv ninyia ridurto.
44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Achialvbv mvngdwk laila nw kadwk yayabv kumto; ninyigv haar hv oyi jvbv kvdw lo sarluto.
45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Kumku lokv taprap lakula, nw lvbwlaksu vdwgv dookulo aakur toku okv bunua yupngakla doodubv kaapa toku, mvngdwk hv bunua dwkyup gvdubv.
46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Nw bunua minto, “Ogubv nonu yupmin dunv? Gudungla kumla dootoka nonu gwngka kolo ngoolwk madubv.”
47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Jisu gv raadung rilo nyipam go aalwkto, Judas, lvbwlaksu vring gola anyi lokv akonv aagvto. Nw Jisu gvlo chaato okv ninyia moopupto.
48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Vbvritola Jisu minto, “Judas, moopup akolo no Nyia Kuunyilo nga koa duku nvri?”
49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Vdwlo Jisunyi hoka lvkobv rinv vdwv ho gv ritv nama kaapa gvrila Jisunyi tvkato, “Ahtu ngonu ngonugv riokse lokv rirap svgo bri?”
50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Okv bunugv lokv akonv nyibu Butvyachok nvgv nyira nga nyarung rungbik ha palu toku.
51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Vbvritola Jisu minto, “So gotoku!” Nw nyi angv gv nyarung nga mvsit to okv ninyia mvpu toku.
52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Vbvrikunamv Jisu nyibu butvnv vdwa okv Pwknvyarnvnaam lo dakria nvgv nyigam vdwa okv nyiga vdw yvv ninyia naabv aanv vdwa minto, “Nonuno ngam Pvbv agumlo rinv nyi aing gubv, riokse okv daadwng bvngla aapvi?
53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Ngo Pwknvyarnvnaam lo loki a nonua lvkobv rebwngto, okv nonuno nga naatung dubv rikw mato. Vbvritola kanv gv gwlwk v rigvdogvri so, si nonugv ridw vku.”
54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Bunu Jisunyi naatung toku okv ninyia Nyibu Butvyachok nvgv naam lo vnggv toku; okv Pitar mego adubv vngming gvto.
55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
Kvba baaku naam gv adar lo vmv nga parto, okv Pitar hum dooyumnv vdwa doomwng gvto.
56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Vdwlo paknv akonv ninyia vmvlo doodubv kaapa tokudw, nw kaagap lalato ninyia okv minto, “So nyi angv si ka Jisu gv rikulo reming gvnv!”
57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Vbvritola Pitar hum miasuto, “Nyimv angv, ngo ninyia chimaka nvgo!”
58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Achukgo ayungjvma nga nyi akonv Pitarnyi kaachinto okv minto, “No ka bunugv lokv akonv!” Vbvritola Pitar mirwkto, “Nyi angv, ngo ma!”
59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Okv ayungjvma gv kochinglo nyi akonv ninyia minggap lala la minto, “Nw Jisunyi riming gvnv ngv vnam so mvngbwk masego kaama ogulvgavbolo nw ka Galili gv nyi go!”
60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
Vbvritola Pitar mirwkto, “Nyi angv, no ogu gonyi mindudw ngo chima!” Vjakgobv, ninyigv vbv mindung rilo, rokpu v koktoku.
61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Ahtu kaitkarto okv Pitarnyi kaagapto, okv Pitar mvngpa toku Ahtu gv ninyia minam a, “Siyu gv ayulo rokpu v kokma dwbv no nga chima vla lvom go minre.”
62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
Pitar agumbv vngtoku okv achialvbv mvngdwkla kaptoku.
63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
Jisunyi kaayanv nyi vdwv ninyia minjikminbikto okv ninyia dvngto.
64 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
Bunu ninyia nyik a putumto okv ninyi tvkato, “Yvvla nam dvngnv ngv? Mvngjwk kaato!”
65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Okv bunu ninyia nyarjikau gaam vkv awgo minto.
66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
Vdwlo bunu aato kudw, nyiga vdwv, nyibu butvnv vdwv, okv Pvbv tamsarnv vdwv lvkobv kaarwksuto, okv Jisunyi kvba vdwgv kaagialo daklin motoku.
67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
Bunu minto, “Ngonua mintamto, no Kristo rungre?” Nw mirwkto, “Ngo nonua mintam jvka, nonu ngam mvngjwng mare;
68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
Okv ngo nonua tvu sego tvka jvka nonu mirwk simare.
69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
Vbvritola vjak lokv Nyia Kuunyilo ngv kaiyachoknv Pwknvyarnv gv lakbiklo dooreku.”
70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Bunu mvnwngngv mintoku, “Vbvrikunamv, no Pwknvyarnv gv Kuunyilo ngvre?” Nw bunua mirwkto, “Nonu gv minam hv ngo.”
71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
Okv bunu minto, “Ngonu kvvbi gungnying yago mvngkuma! Nw ogugo minpvdw ngonu tvvgap tokubv!”
