Lukács 22
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
Ya dupen n ki pia dabinli jaanma, yaama n yi mi pendima jaanma, den nagini.
2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
Bi kopadicianba yudanba leni li balimaama bangikaaba den lingi ban baa tieni maama ki kpa Jesu, kelima bi den jie ku niligu.
3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
Sutaani den kua Jesu pali nni, wani ban go yi yua Isikalioto, yua n den tie bi piiga n niliediba siiga yendo.
4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
O den gedi ki ban juogi leni bi kopadicianba yudanba leni U Tienu diegu jiidi kaaba yudanba wan baa tieni maama ki janbi Jesu, ki teni ban cuo o.
5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
Bi pala den mani boncianla, bi den niani o ke bi baa teni o i ligi.
6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
O den tuo ki ji ya lingi wan baa baa ya folu ki janbi Jesu ki teni ba ke ku niligu ki bani.
7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
Ya dupen n ki pia dabinli jaanma dana siiga, lan den bili ban kodi mi pendima jaanma pebiga ya daali den pundi.
8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
Jesu den soani Pieli leni Jan ki yedi ba: “Gedi mani ki ban ŋanbi ti po mi pendima jaanjiema tin je.”
9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
Bi den buali o: “A bua tin ŋanbi ma le?”
10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
O den goa ki yedi ba: “Diidi mani, yi ya kua u dogu nni ya yogunu, yi baa tuogi o joa ke o bugi li ñincuali. Yin ŋoadi o mani ki ban kua wan baa kua ya diegu nni,
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
ki yedi li kani diedaano: 'Canbaa yedi a daa: Mini leni n ŋoadikaaba n baa je mi pendima jaanjiema ya candieli nni ye le?
12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
O baa waani yi li dietuadili, yaali n yaba ke yaala n dagidi kuli ye lienni. Yin ŋanbi mani lankani.”
13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
Bi den gedi ki ban sua ke li bonla kuli tie nani wan waani ba maama. Bi den ŋanbi mi pendima jaanjiema.
14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
U yogunu n den pundi Jesu den kali u saajekaanu kani, wani leni bi tondiba.
15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
O den yedi ba: “N den bua ŋali boncianla ki taani leni yi ki je ya pendima jaanjiema tie na ŋali ki daa laa fala.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
Kelima n kadi ki waani yi ke n kan go je ma ŋali man baa tieni ki dudi U Tienu diema nni.”
17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
Lani o den taa ki tadiñokaaga ki tuondi U Tienu ki yedi: “Yi kuli n ga mani li bonñokaala na ki boagidi.
18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
N yedi yi moala liiga, n kan go ño duven, ŋali U Tienu diema n baa cua ya yogunu.”
19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
O go den taa dupen ki tuondi U Tienu ki cabidi ki teni ba ki yedi: “Line n tie n gbannandi min puni yaadi yipo. Ya tiendi mani yeni ki ya tiadi npo.”
20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Ban den dini ki gbeni, o den taa ki tadiñokaaga ki teni ba ki yedi: “Ya bonñokaala n tie na tie n soama yaama n wuli yi po ki teni ke U Tienu ŋantaadipaano kua.
21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
Ama diidi mani, yua n baa janbi nni ya nuu n taani ki ye leni nni u saajekaanu na.
22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
O joa Bijua caa nani nani lan diani ki bili opo maama. Ama fala baa ye leni ya nilo n baa janbi o.”
23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
Bi den cili ki buali bi yaba, bi siiga yua n baa tieni laa bonla.
24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
Mi niama moko den fii bi siiga ke bi bua ki bandi bi siiga yua n cie bi kuli.
25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
Jesu den yedi ba: “I nilanbuoli badiba die ba leni u paalu, yaaba n mabindi ba mo teni ke bi yi ba bi nitodikaaba.
26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
Lan da tie yeni yi ya kani. Ama, yi siiga yua n cie yi kuli n tua nani ki bonwaaga yeni, yua n tugi li yuli mo n tua nani o naacemo yeni.
27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
Hme n cie o yua, yua n kaa u saajekaanu kani ki baa je bi, bi yua n tendi mi jiema? Yua n kaa ki baa je kaa? Ama mini wani n ye yi siiga nani yua n tendi mi jiema yeni.
28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
Yinba, yi tie yaaba n den juuni ki ye leni nni n biigima kuli nni ki pundi ŋali moala.
29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
Lanyaapo nani n Baa n bili ke n baa ke n baa je li bali maama, n moko bili ke li baa tua yi po yeni
30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
ke yi baa ti yaa di ki go ñu n saajekaanu kani n diema nni, ki kaa i balikalikaani po, ki jia Isalele piiga n buoliedi buudi.”
31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
Jesu go den yedi: “Simono, Simono, diidi, Sutaani den mia ke wan baa u sanu ki yagi yi kuli nani ban yagini ŋalikama maama yeni.
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
De n mia U Tieni apo ke a dandanli n da gbali. A ya ti lebidi ki guani n kani ŋan ya paagidi a kpiiba pala.”
33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
Pieli den goa ki yedi o: “N daano, n bogini ki baa ye leni a baa li kpaadi dieli po leni mi kuuma po kuli.”
34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
Jesu den yedi o: “Pieli, n waani a, dinla ñiagu ŋali ke ku kootongu daa mua, a baa nia taalima taa ke ŋaa bani nni.”
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Lani Jesu den buali bi kuli: “Min den soani yi ke yii kubi ligiboagili, kaa kubi sancenboagili leni cacaadi yeni, yi den luo liba bi?” Bi den yedi o: “Liba kuli.”
36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
O den yedi ba: “Ama moala liiga, yua n pia ligiboagili, wan taa li, yua n pia sancenpoagili wani mo n taa li, yua n kaa pia jugisiega wan kuadi o kpalibu ki da.
37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
Kelima n yedi yaala n diani npo kuli baa tieni ki dudi: 'Bi den coadi ki taani o leni bi nikpaba.' Li baa tieni ki dudi moala.”
38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Bi den yedi o: “Ti daano, diidi ki le, jugisiemu lie ye ne.” O den yedi ba: “Li dagidi.”
39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Jesu den ñani ki gedi olife tiidi juali po nani wan yen maani ki ca maama. O ŋoadikaaba den yegi leni.
40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
Wan den pundi li kani, o den yedi ba: “Ya jaandi mani ke yin da ti kua mi tulinma nni.”
41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
Lani, o den piadi bi kani nani o nilo n baa lugidi li tanli lin baa ya bianu, ki gbaani ki jaandi ki tua:
42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
“N Baa, a ya tuo, ŋan ñani n kani ya tadiñokaaga n tie na min da ño, de lan da tua mini ka n bua yaala, kali fini n bua yaala.”
43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Laa yogunu maleki den ñani tanpoli ki doagidi opo o yuli.
44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
Li paboancianli den kubi o ke o jaandi ki pugidi. O manmanñima den tua nani mi soama yeni ki condi tiipo.
45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Wan den jaandi ki gbeni, o den guani o ŋoadikaaba kani ki sua ke bi goagoa kelima bi paboanli po.
46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
O den yedi ba: “Be n teni ke yi goa? Fii mani ki ya jaandi ke yin da kua mi tulinma nni.”
47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
Jesu n da den maadi, ku niligu den cua, ke ban yi yua Judasa, bi piiga n niliediba siiga yendo, ye bi liiga. O den nagini Jesu ki baa gobini o.
48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
Jesu den yedi: “Judasa, a baa gobini o Joa Bijua yeni ki janbi o?”
49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
Yaaba n den ye leni Jesu n den laa yaala n baa tieni, bi den buali o ki yedi: “Ti daano, tin pedi ba mu jugisiemu bi?”
50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
Bi siiga yendo den pedi ki joandi bi kopadicianba bado naacemo jientubili.
51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
Jesu den yedi: “cedi mani yeni.” O den sii o joa yeni tubili ki paagi li.
52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
Lani Jesu den yedi bi kopadicianba yudanba leni U Tienu diegu jiidikaaba yudanba leni bi nikpeliba, bani yaaba n den taani ki cua ki baa cuo o: “Yi cua ki kukubi mu jugisiemu leni yi jiani nani yi lingi o sanjialo yeni?
53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
Min den ye leni yi daali kuli U Tienu diegu nni, yii den cuo nni, ama moala yi ji pia folu ke li biigili paaciamu mo n die.”
54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
Bi den cuo jesu ki gedini bi kopadiciaba bado diegu nni. Pieli den ŋua foagima.
55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
Ban den cuoni mi fantama u luolu siiga, ki taani ki ka ki yie, pieli den kali leni ba.
56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
Yaa jafanba n tuuni ku diegu yeni niinni siiga yendo den laa o ke o ka mi fantama kani, ki noanli o ki yedi: “O joa na moko den ye leni o.”
57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Pieli den nia ki yedi o: “A-a, pua ne, mii bani o.”
58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Lan yen waamu, nitoa den laa o ki yedi: “A moko tie bi niba yeni siiga yua yo?” Pieli den goa ki yedi: “A-a mii tie.”
59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
Lan den waagi waamu, nitoa moko den ñi ki yedi o: “Moamoani lige, o joa na moko den ye leni o, kelima o tie Galile yua yo.”
60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
Pieli den goa ki yedi o: “A-a, mii bani ŋan maadi yaala.” Lanyogunu ŋali ke o daa maadi ku kootongu den mua.
61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
O Diedo den jigidi ki diidi Pieli. Pieli ji den tiadi wani o Diedo n yedi o ya maama na: “Ku naa ñiagu, ŋali ke ku kootongu daa mua, a baa nia taalima taa ke ŋaa bani nni.”
62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
O den ñani ki ban mua leni li paboanli.
63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
Yaaba n den kubi Jesu den ñuadi o ki pua o
64 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
ki fini o nunga li cabili ki tua: “Hme pua ŋa? Bandi o.”
65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
Bi go den sugidi o sugitoadi boncianla.
66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
Lan den yendi, Jufinba cancannikpeliba taancianli, lani n tie bi kopadicianba yudanba leni li balimaama bangikaaba leni bi nikpeliba, den taani ki gedini Jesu bi taanli kani ki yedi o:
67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
“A ya tie U Tienu n gandi yua, ŋan waani ti.” Jesu den goa ki yedi ba: “N ya waani yi la yi kan dugi n maama po.
68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
N ya buali yi liba mo, yi kan guani nni pu.
69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
De moala liiga, o Joa Bijua baa yaaka u paaciamu kuli daano U Tienu jienu po.”
70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Bi kuli den yedi o: “Lanwani, a tie U Tienu Bijua yo?” O den goa ki yedi ba yinba yiba n yedi, n tie wane.”
71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
Lanyaapo bi den yedi biyaba: “siedinba ki go tie tiladi. Tinba tiba ti gbadi la o ñoabu nni.”
