Lukács 20
1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Jekh đive kana o Isus ano Hram sikada e manušen thaj propovedisada o Lačho Lafi, avile e šorutne sveštenikura, e učitelja tare Mojsijaso zakon thaj e starešine,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
pa pučlje le: “Vaćar amenđe kotar tuće pravo kava te ćere? Ko dija tut kava pravo?”
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
O Isus phenda lenđe: “I me tumen ka pučav khanči. Vaćaren manđe:
4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
O Dol li vaćarda e Jovanese te krstil e manušen, il e manuša vaćarde lese gova te ćerol?”
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
Von lije te raspravin pe maškar peste: “Te vaćardam: ‘O Dol vaćarda lese,’ ka pučol amen: ‘Sose tegani ni pačajen e Jovane?’
6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
Al te vaćardam: ‘E manuša vaćarde lese gova te ćerol’, savore ka čhuden bara pe amende, golese kaj savore pačaje kaj o Jovane o Krstitelj sasa proroko.”
7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Golese phende kaj ni džanen ko dija pravo e Jovane te krstil.
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
Tegani lenđe o Isus vaćarda: “Ni me ni ka vaćarav tumenđe kotar manđe kava pravo.”
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
Tegani o Isus lija te vaćarol kaja paramič: “Jekh manuš sadisada drakha ano vinograd thaj iznajmisada e manušenđe i phuv te ćeren bući gothe. Pale gova đelo te bešol averthe ke po but berša.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
Kana avilo o vreme te ćidol pe i drakh, bičhalda pe sluga ke gola manuša te ćidol o kotor taro bijandipe e drakhako so lese preperol. Al e vinogradara marde le thaj bičhalde le čuče vastencar.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
Golese o gospodari taro vinograd bičhalda avere sluga. Al i gole marde, ladžarde thaj bičhalde le čuče vastencar.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
Palem bičhalda ke lende avere sluga. Al von ratvarde le thaj tradije le taro vinograd.
13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
Tegani o gospodari taro vinograd vaćarda: ‘So te ćerav? Ka bičhalav mingre mangle čhave. Šaj le ka poštujin.’
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Al kana e vinogradara dikhlje lese čhave, vaćarde jekh averese: ‘Kava si leso nasledniko. Aven te mudara le te ačhol gova amenđe so si leso!’
15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
Gija ikalde le avral taro vinograd thaj mudarde le. So den gođi so ka ćerol o gospodari taro vinograd kale manušenđe kana ka šunol so ćerde?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az!
Ka avol thaj ka mudarol sa e vinogradaren thaj o vinograd ka iznajmil averenđe.” Kana kava šunde e manuša, vaćarde e Isuse: “Ma te dol o Dol gova te avol!”
17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
O Isus dikhlja ane lende thaj vaćarda: “So značil kava so si pisimo ano Sveto lil: ‘O bar savo čhudije e manuša save vazden e duvara ćerdilo emglavno bar taro čher’?
18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Dži jekh savo perol pe gova bar, ka phađol pe ke kotora; a pe kaste gova bar perol, ka zgnječil le.”
19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
E učitelja tare Mojsijaso zakon thaj e šorutne sveštenikura dikhlje ane gova sato te vazden pe vasta pe leste, al darajle tare but manuša, golese kaj haljarde kaj o Isus kaja paramič vaćarol lendar.
20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
E učitelja tare Mojsijaso zakon thaj e šorutne sveštenikura dikhlje po Isus thaj bičhalde ke leste špijunuren, save ćerde pe čačutne, te bi dolena e Isuse kaj vaćarol khanči bilačhe i te bi dena le ko rimsko upravitelji.
21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
Golese kola špijunura pučlje e Isuse: “Učitelju! Amen džana kaj šukar vaćare thaj sikave. Ni dičhe ko si ko, nego čače sikave o drom e Devleso.
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
Vaćar amenđe, trubul li te da o porezi e carose il na?”
23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
Al o Isus dikhlja lengo lukavstvo thaj vaćarda lenđe:
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
“Sikaven manđe jekh srebrno parava savasa poćinen o porezi. Kaso muj si kate ke pare thaj kaso alav?” Von phende: “E caroso.”
25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Pe gova o Isus vaćarda lenđe: “So si e caroso den e carose, a so si e Devleso den e Devlese.”
26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
Thaj naštine te aračhen khanči bilačhe ane lese lafura angle manuša. Divisajle bašo leso vaćaripe thaj khanči ni vaćarde.
27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
Gija avile ko Isus nesave sadukejura save vaćarena kaj naj uštipe tare mule thaj pučlje e Isuse:
28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
“Učitelju! O Mojsije pisisada amenđe kaj kana ka merol nekaso phral thaj ačhavol romnja bize čhave. Gova manuš trubul te lol pe phralese romnja te šaj bijanol čhave savese ka preperol sa o barvalipe e muleso thaj te phiravol leso alav.
29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
Sesa efta phrala. O angluno lija romnja thaj mulo bize čhave.
30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg;
O dujto lija pe phralese romnja thaj i vov mulo,
31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
thaj i o trito lija la thaj mulo, thaj gija i sa efta phrala. Nijekh ni ačhada čhaven pale peste.
32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
Empalal muli thaj i romni.
33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
Kana ka ušten e mule, kasi romni ka avol? Golese kaj sasa romni so eftane phralenđi.”
O Isus vaćarda lenđe: “Manuša kale svetose len pe thaj den pe. (aiōn g165)
35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (aiōn g165)
Al kola saven o Dol dičhol sar dostojna te ušten tare mule thaj ka aven džuvde ane kova sveto savo avol, ni ka len pe thaj ni ka den pe. (aiōn g165)
36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
Golese kaj ni ka meren, ka aven sar anđelura. Von si e Devlese čhave, golese so o Dol ka vazdol len tare mule.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
A kaj ka ušten e mule, golestar thaj o Mojsije sikada ando Sveto lil, odori kaj pisil taro grmo savo phabol. Gothe vov e Gospode dol vika sar Devle e Avraameso thaj Devle e Isaakoso thaj Devle e Jakoveso.
38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.
A o Dol naj Dol e mulengo nego e džuvdengo, golese so si lese savore džuvde.”
39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
A nesave učitelja tare Mojsijaso zakon vaćarde e Isusese: “Učitelju! Šukar vaćardan.”
40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Darajle thaj khoni ni tromaja te pučol le khanči.
41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Thaj o Isus pučlja len: “Sar gova šaj vaćaren kaj si o Hrist čhavo e caroso e Davideso?
42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
Kana korkoro o David vaćarol ane po lil tare Psalmura: ‘Vaćarda o Gospod e Gospodese mingrese: Beš ko počasno than paše mande
43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
dži kaj ni pašljarav e dušmanen tale pingre ćire.’
44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
O David akharda e Hriste Gospode, pa sar šajine te avol leso čhavo?”
45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
Dži kaj sa e manuša šunena e Isuse, vov phenda pe sikadenđe:
46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
“Aračhen tumen tare učitelja tare Mojsijaso zakon! Von manđen te džan ane bare fostanura thaj roden e manuša te pozdravin len ke trgura thaj te ačhaven lenđe anglune thana te bešen ke sinagoge thaj ke abava.
47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Ko xoxaipe len o imanje e udovicengo, thaj molin dugačka molitve te sikaven pe sar devlikane. Gasave ka aven embut kaznime.”
